Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 3. szám - ÉVFORDULÓK - Somogyváry Ákos: 175 éves a megzenésített Himnusz

Nagyasszonyának ünnepén a Rákos mezején zászlószentelési misén az úrfelmutatás alatt már ötvenezer ember előtt hangzott el Erkel fohásza. Nyomtatásban pedig a nyár végén je­lent meg „Tekintetes Deák Ferencz úrnak” szóló ajánlással Erkel kiadójánál, Wagner József zenemű-kereskedőnél. Ezt követően a Himnusz népszerűsége fokozato­san nőtt, az előadások és a kottakiadás jóvoltából a 48-as események idejére országosan elterjedt, is­mertté vált. Március 15-én Katona József Bánk bán című drámájának előadása közben a Nemzeti Szín­ház közönsége lelkesítő, gyújtó hangulatú zenét követelt; a Rákóczi-induló, majd a Marseillaise után a „Meghalt a cselszövő...”-kórus csendült fel Erkel Hunyadijából. Petőfi Nemzeti dalát Egressy Gábor, a zeneszerző nagy formátumú színész testvére szaval­ta el, melyet népdalok, végül a Hymnus és a Szózat követett. A szabadságharc leverését követőn a nemzeti ellenállás, a lassú konszolidáció éveiben pedig az egység zenei szimbólumává, a nemzeti érzelmeket leginkább kifejező népénekké vált Erkel műve. Or­szágos jelentőségű alkalmakkor hangzott el, többek között Kölcsey síremlékének avatásán 1856-ban Cse­­kén, a kiegyezést megelőző országgyűlés megnyitá­sa napján Ferenc József bevonulásakor, és 1894-ben Kossuth ravatalánál a budai dalárda előadásában. Megosztottság jellemezte a márciusi forradalom ötvenedik évfordulóján, 1898-ban rendezett ünnep­séget; a polgárság a Nemzeti Lovardában a Hymnust énekelte a beszédek után, a szocialisták ezzel szem­ben tüntetően a Marseillaise-t, a Nemzeti Múzeum­tól a várba tartók pedig felváltva a Kossuth-nótát, s az előzőeket. 1903-ban Rátkay László képviselő jóvoltából legitimációs kísérlet történt az egységes ma­gyar himnusz törvénybe iktatására, ez azonban meghiúsult Széll Kálmán miniszterelnök válasza nyomán, aki semmi problémát nem látott a Gotterhalte éneklésében. Az első vi­lágháború és Trianon veszteségei azonban megint inkább a Hymnus éneklését erősítették. A kommunista diktatúrában a hatalom képviselői szakítani akartak történelmi szim­bólumainkkal. Révai József, Rákosi népművelési minisztere 1952-ben Kodály Zoltán 70. születésnapi köszöntését látta a legalkalmasabb pillanatnak arra, hogy úgyszólván felszó­lítsa őt egy új himnusz komponálására, melynek szövegét terveik szerint Illyés Gyulának kellett volna megírnia. Széll Jenő visszaemlékezése szerint Révai „... az obligát pohár bor oldottabb hangulatában ekként fordult Kodályhoz: „Van még a tanár úrnak egy adóssága velünk szemben.” A bizalmaskodó hangra mintha egy jéghegy válaszolt volna: „Nekem? Magukkal szemben? Micsoda?” - „Írjon nekünk a tanár úr új himnuszt!” Mire Kodály csak annyit mondott: „Minek? Jó a régi.” Ő ekkor már óriási nemzetközi tekintélynek örvendett, számára zeneszerzőként nyilvánvalóan akár kísértést is jelenthetett volna a felkérés, mégis pillanatnyi habozás nélkül volt ereje, tisztessége és bátorsága ellentmondani az eszközök­ben nem válogató hatalom képviselőjének, s nem átengedni az akkor már több mint egy Himnusz-kotta Erkel Ferenc autográf írásával (Országos Széchényi Könyvtár, Zeneműtár, Ms. mus. 1/b)

Next