Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 3. szám - TERMÉS - D. Rácz Magdolna: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jelentősebb nemesi írói

KÖLCSEY FERENC (Sződemeter, 1790. augusztus 8.-Cseke, 1838. augusztus 24.) Gyermekkorát Álmosdon töltötte, tanulmányait Debrecenben és Pesten végezte. 1815-ben, 25 éves korában került a Szatmár megyei Csekére, ahol a családi osztozkodásnál birtokot örökölt. Ettől kezdve­­ rövid megszakításoktól eltekintve - haláláig itt élt. Eleinte csak ide­iglenesnek gondolta csekei tartózkodását, vágyott vissza Pestre, amely éppen abban az idő­ben kezdett az irodalmi élet központja lenni. Anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé tervei megvalósítását. Ádám nevű öccse halála után végképpen szertefoszlottak ábrándjai, hisz most már özvegy sógornőjéről és unokaöccséről, Kölcsey Kálmánról is neki kellett gondoskodnia. Az isten háta mögötti magány sem akadályozta meg azonban tehetségének sokoldalú kibontakoztatásában. Előbb a megyei politikai küzdelmekben, később a pozsonyi ország­­gyűlésen kifejtett tevékenységével a reformkor első felének kiemelkedő alakjává vált. Gazdag és sokrétű életművének nagy részét Csekén alkotta, így érthető, hogy írásaiban gyakoriak a helyi vonatkozások. 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, amely 1844-től, Er­kel Ferenc zenéjével nemzeti himnuszunk lett. Itt született a Zrínyi dala (1830), a Zrínyi második éneke (1838), valamint A szatmári adózó nép állapotáról (1829) című szociológiai tanulmánya és Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834) című szellemi végrendelete, s még sok­sok verse, tanulmánya, beszéde és naplójegyzete.12 SZEMERE GYÖRGY (Szabolcs, 1863. október 30.-Budapest, 1930. szeptember 6.) Az eredetét egészen Huba vezérig visszavezető földbirtokos Szemere-családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben, az egyetemet Pesten végezte. Jogi diplomájával elő­ször közhivatali pályára lépett, szolgabíróként kezdte Zemplén megyében. Néhány év után azonban visszavonult birtokaira, és írni kezdett. A század elejétől gyors egymásutánban jelentek meg regényei, és színdarabokat is írt. Szoros kapcsolatba került a Thália Társasággal is. 1910-ben egyik alapítója a Világ című lapnak. 1917-től haláláig az Országgyűlési Napló szerkesztője volt. Főbb művei: A Dobay-ház, 1901; A halász regénye, 1902; A madarasi király, 1903; Az alis­pán úr, 1906; A Forray-család, 1907; A hazátlanok, 1912; Két világ, 1915; A Bikkfalvy kúria, 1918; A kótaji csudakovács, 1921; A bacsó parádéja, 1942. TELEKI SÁNDORNÉ KÖLCSEI KENDE JULISKA (Budapest, 1864. március 7-Budapest, 1937. március 15.) Kende Kanut (1822-1904) cégénydányádi földbirtokos, politikus, országgyűlési képviselő leánya, 1896-tól gróf Teleki Sándor felesége volt. Az irodalomban Szikra álnéven először versekkel jelentkezett, később regényeket írt. Műveiben az arisztokrácia és a dzsentriréteg életével foglalkozott. 1905-től a Petőfi Tár­saság tagja volt, 1924-ben megalapítója és első elnöke a Magyar írónők Körének. Pesten, Múzeum körúti lakásában irodalmi szalont tartott, ahol a korszak sok kiváló írója, többek között Móricz Zsigmond is megfordult. Nagyon szerette Cégényt, de többször vendégeske­dett Túristvándiban is unokatestvéreinél. 12 Bővebben lásd: Katona Béla 1996. i. m. 199-202.

Next