Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 1. szám - EMLÉKHELYEK - Vasné Tóth Kornélia: Kossuth 1849. évi kápolnai imája : Tévhitek és a valóság

EMLÉKHELYEK Kossuth 1849. évi kápolnai imája Tévhitek és a valóság A múlt történéseinek felfejtése, értelmezése felelősségteljes feladat, többszintű forráskeze­lést, adatfeldolgozást igényel. Ezt mutatom be a következőkben az OSZK Plakát- és Kis­nyomtatványtára szöveges és képi dokumentumai alapján. A forradalom és szabadságharc 170. évfordulója kapcsán a könyvtárban kiállítást rendeztem Jottányit se 48-ból! Az 1848- 1849-es forradalom és szabadságharc emlékezetei címmel, betekintést nyújtva a Plakát- és Kisnyomtatványtárban található, kb. 1600 darabos 1848-1849-es gyűjteménybe, egyúttal a vonatkozó képes anyagba. Az anyagegységben számos dokumentumtípus (szabályzat, törvényjavaslat, tudósítás, körirat, körlevél, szónoklat, jegyzék, kiáltvány, manifesztum, proklamáció, hadparancs, hadi jelentés stb.) található, sőt, még vers és imaszöveg is. A források közül most egyet emelek ki: a Kossuth Lajos kápolnai imáját, amelyet a tévhit szerint Kossuth a kápolnai csatában, 1849. február 26-27-én elesettek sírhalma felett mon­dott el az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként. Kossuth nevében gyakran adtak ki hamisított iratokat. Ez az ima, széles körű ismertsége ellenére sem tekinthető hiteles történelmi forrásnak. Bár sosem hangzott el, többféle - szöveges és képi - dokumentum is megörökíti, amelyek fontos szerepet töltöttek, töltenek be a Kossuth-kultusz ápolásá­ban. A következőkben ezek történeti hitelét kétségbe vonva azt veszem górcső alá, hogy a „tényleges valóság” és a művek által képviselt „fiktív valóság”­ miként zárja ki egymást e dokumentumok esetén, mégis miért tekinthetők megkerülhetetlen történelmi forrásnak! Részletesen vizsgálom az ima keletkezési körülményeit, mai napig ható üzenetét, miként formálja a múltról, a csatáról és Kossuth Lajos személyéről alkotott képünket. Az egyes szöveg- és képváltozatok összevetése a forráskutatás és -kritika izgalmas területét nyújtja. AZ IMA KELETKEZÉSE, A SZÖVEG HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSE Kápolnánál 1849. február 26-27-én a Dembinski vezette sereg vereséget szenvedett Win­­disch-Grätz - a császári és királyi hadsereg fővezére - csapataitól. Windisch-Grätz túlér­tékelte a csatát, és így jelentette az eseményeket Bécsnek: „A lázadó csordákat, melyeket Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétvertem és nagyrészt megsemmisítettem [...].” (Alfred zu Windisch-Grätz herceg, tábornagy jelentése az uralkodónak a kápolnai csatáról, Kápolna, 1849. február 27.) A hagyomány szerint Kossuth Lajos az ütközet után a csata helyszínére utazott, s ott imát mondott a több száz elesett honvéd frissen hantolt sírhalma felett. A kápolnai ima a kérőimák egy típusa, az imádkozó Isten kegyelmét, békéjét kéri az elhunytakra. A pateti- 1 A tárlat (2018. március 5.-2019. február 3.) a korabeli és eredeti, köztük számos kevéssé ismert dokumentumon keresztül adott betekintést az 1848-49-es eseményekbe 1848. március 3-tól, Kossuth felirati javaslatától 1849. október 6-ig, a megtorlásig. A kiállítás bemutató oldala elérhető itt: http://www.oszk.hu/kiallitasok/jottanyit­­se-48-bol 2 Török László: Fiktív valóság - tényleges valóság. „Hazugságok” Hérodotosnál. Ókor 2017/4. sz. 16.

Next