Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 1. szám - EMLÉKHELYEK - Vasné Tóth Kornélia: Kossuth 1849. évi kápolnai imája : Tévhitek és a valóság
Hogyan emlékezik maga Roboz a Kossuth imája című szöveg keletkezési körülményeire? Ennek bemutatásához több forrást, visszaemlékezést hívok segítségül. Tóth Béla (1857-1907) újságíró, filológus, művelődéstörténész a Mendemondák - A világtörténet furcsaságai (1896) című műve írása közben levélben fordult Robozhoz, hogy írja le az ima keletkezési körülményeit. Roboz 1895. október 17-én Tóth Bélához intézett levelében így emlékezik: „egy este 1849 márcziusában, Csapody Pál ádándi kastélyába volt hivatalos vacsorára, melyen véletlen vendégekül Wesselényi Miklós és Kemény Zsigmond is részt vettek. Vacsoránál a kápolnai csatáról folyt a beszéd, s Kossuth Hírlapjának erre vonatkozó közleményét Roboz fölolvasta a társaság előtt. Wesselényi »lelket megható felköszöntést mondott«, melynek hatása alatt írta Roboz, éjszaka szobájában, a Kossuth imát. Másnap a reggelinél engedelmet kért, hogy fölolvashassa. Wesselényi melegen szorította meg az író kezét, báró Kemény pedig azt mondta: »Meghatóan szép, meg kell örökíteni.« Roboz ki is nyomatta Kaposvárott, Knezovics nyomdájában. Az ima csakhamar mindenfelé elterjedt, s Európa minden nyelvére lefordították. Szerzője a költők szabadságával élt, midőn czímül adta művének: »Kossuth imája a kápolnai elesettek felett«.”14 Tóth szó szerint leközölte Roboz levelét a munkájában, hangsúlyozva, hogy „az imádság textusa sok mindenféle változáson ment keresztül”,15 de az általa leírt a hiteles. A Tabi kilátóban Tab és Kossuth imája címmel a következő olvasható a keletkezésről: „[...] Midőn 2-án a Kossuth Hírlapban este olvastuk a csata leírását, vacsora után a házigazdám felkísért emeleti szobámba Kazay Miklós barátommal, s itt asztalhoz ülve írtam meg az imát az éjféli órákban. Másnap a reggelinél engedelmet kértem, hogy felolvashassam. Midőn bevégeztem, a kiválóságok átöleltek és báró Kemény Zsigmond kért, hogy másolatát ő viszi fel Budapestre, míg az eredetit én nyomtatom ki Kinezovics nyomdájában Kaposváron. Már néhány nap múlva a honvédelmi miniszter száz- és százezer példányban megküldte az összes táborokba. Rövid idő múlva Európa minden nyelvén le lett fordítva.”16 A Tóth Béla-féle visszaemlékezés több pontjában eltér az utóbbitól, Tóth szövege nem ír Kemény Zsigmond pesti útjáról, aszerint az imát maga Roboz nyomattatta ki több ezer példányban, és küldte Pestre és a szomszédos megyékbe. De semmi nem igazolja, hogy „a honvédelmi miniszter száz- és százezer példányokban megküldte volna a táborokba”,17 ahogyan a Tabi kilátóban olvashatjuk. Az ilyen jellegű nyomtatványok terjesztése az Országos Honvédelmi Bizottmány hatáskörébe tartozott volna, ám a fennmaradt változatok egyikén sem szerepel arra utaló jel, hogy az imát kormányzati hirdetményként tették volna közzé. A száz- és százezer példány erős túlzás, ugyanis a magyar honvédsereg létszáma 1849-ben sem érte el a 200 ezer főt sem.18 Ráadásul az írástudatlanság is nagy volt a korban, ez is ellene mond a nagy példányszámnak. A szöveg egy ideig névtelenül terjedt, Roboz sokáig nem árulta el szerzőségét: „Az imádságot névtelenül írtam s csak itt a megyében 19 és ismerőseim tudták, hogy én vagyok a szer t Ezernyolczszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp. 1898. 197. és Tóth Béla. Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. Athenaeum, Bp. 1896. 154-155. 15 Tóth Béla i. m. 153. 16 Tab és Kossuth imája. In Tabi kilátó. Közérdekű kalendárium 1990-1991. Közli: Bolevácz József, http:// www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/tab/tabi_kilato_1990_1991/pages/009_tab.htm. (Ennek forrása: Somogy, 1913. márc. 15., 1 -2.) 17 Uo. 18 Hermann Róbert i. m. 17. 19 Somogy megye.