Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 4. szám - KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK - Dankó Dalma - Kovács Balázs, ifj.: A Nemzeti Emlékezet Múzeuma
Gyászkalapok a XX. század első feléből (Nemzeti Örökség Intézete, Budapest) városi temetésekre és a hozzájuk kapcsolódó kellékekre, szokásokra koncentrálva készült a modern múzeumi elvárásokat szem előtt tartva. Az elődjénél ugyan kisebb térben, 183 négyzetméteren végezetül mintegy 55 leltári tétel került kiállításra. A múzeum bejáratán túl, a lépcsőfeljáró minden felülete a ráhangolódást segíti: néhány különleges, kiemelt tárgy köszönti a látogatót, aki egy „szófelhő” segítségével töprenghet el a témához kötődő kifejezések által előhívott gondolatokról, érzelmekről, valamint megismerkedhet a sírkert történetének legfontosabb mérföldköveivel is. A kiállítótérbe lépve több vizuális meglepetés és információ vezeti el a konkrét tárlatokhoz. Mielőtt elmerülünk hazánk kegyeleti és emlékezeti kultúrájának pompavilágában, lehetőségünk nyílik megismerkedni a legérdekesebb és talán legmeglepőbb temetkezési szokásokkal szerte a nagyvilágból. A kiállítás központi installációja egy korabeli temetési menet. A terembe lépve a látogató az elvonuló menetet látja, amelyet a nagy temetések korában szokás volt az utcákra kivonulva vagy a lámpaoszlopokra kapaszkodva, esetleg az alkalomra bérbe adott utcára nyíló ablakokból és a balkonokról nézni. A vonuló gyászolókat a térbe lógatott gyászkalapok jelképezik, amelyeknek egykori viselői saját történetük révén idézik meg a reprezentatív temetések korát. Azt a kort, amikor a gyászviseleteknek divatlapja volt, és nem illett kétszer ugyanazt a fekete ruhát felvenni. Minden alkalomra külön öltözéket kellett varratni a legújabb divat szerint, hozzávaló kiegészítőkkel. A polgári gyászkultúra az uralkodói temetések mintájára alakult. A kiállításon felépített gyászmenetben a hintó mellett gyászhuszár halad, a menet élén pedig a pap. A rendhagyó témát néhol humor oldja a kiállításban. A menet előtt a falon a régi fotómasinák mintájára fekete lepellel letakart kukucskáló dobozban francia burleszk- film látható. A közel száz éve készült alkotás egykor és ma is a határokat feszegeti. A nagy fővárosi temetésekről készült összeállítás a sírkert és a múzeum kapcsolatát erősíti, e temetések jelentős része ugyanis a Fiumei úti sírkertben végződött. Nagyjaink közül többen grandiózus sírépítmények alatt alusszák örök álmukat, amelyeket a kor legkiválóbb építészei, szobrászai alkottak, akik közül sokan szintén ebben a temetőben nyugszanak. A nemzet halottainak kijáró tisztelet és emlékezetük ápolása már a temetésük vagy az újratemetésük kapcsán elkezdődött. Haláluk és búcsúztatásuk napokon át megtöltötte a korabeli sajtót, temetésükre pedig több százezren voltak kíváncsiak. A hatalmas pompával megrendezett állami gyászünnepségek azonban nemcsak az emberek kíváncsiságát elégítették ki, hanem a nemzeti összetartozás érzését is erősítették, amely az aktuális kormányok nem titkolt célja volt. A temetések kellékeiről és a gyászrelikviákról, a halotti maszkokról szintén sok információt nyújt a kiállítás. A szöveges és képi tartalom mellett a valóságban is meg lehet tekinteni Jászai Mari, Csortos Gyula színművészek vagy Kossuth Lajos halotti maszkját. Megismerkedhetünk olyan régmúlt, a középkort idéző színpompás hagyományokkal is, amelyek egészen a XX. század közepéig elengedhetetlen részei voltak a nagy formátumú katonák