Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 5. szám - FÓRUM - Valentyik Ferenc: Lukácsy Lajos művészetének centenáriumi aktualitásáról
Lukácsy Lajos művészetének centenáriumi aktualitásáról A Honismeret Könyvespolc rovatában legutóbb Gerencsér Péter recenzióját olvashattuk Lukácsy Lajos (1876-1927) szobrászművész munkásságáról. A szerző a kapuvári önkormányzat kiadványát ismerteti, mely joggal nevezhető hiánypótlónak, ugyanis Lukácsy Lajosról harminc évvel ezelőtt jelent meg legutóbb értékelhető írás. Lukácsy Lajos nevét és művészetét Gyóni Géza (1884-1917) költő tisztelői is számon tartják, mert éppen száz éve, 1919. december 7-én avatták fel az általa tervezett és készített Gyóni-emléktáblát Sopronban. Az előzmények visszanyúlnak a világháború előtti időkre. A költő sógora és irodalmi hagyatékának gondozója, Gyóni (Szolár) Ferenc (1882-1963) adatai szerint Gyóni Géza a második verskötetének megjelenése után, 1910 őszén, baráti segítséggel került a Soproni Napló szerkesztőségébe, majd 1911-ben már az év elején indult Kultúra hasábjain is publikált. Az 1913 februárjáig terjedő időszakban részese volt a soproni sajtó mindennapjainak, megélte sikereit és kényszerűen elszenvedte nehézségeit. Itt született a Cézár, én nem megyek című költeménye, melyet a Frankenburg Irodalmi Kör 1912. októberi estélyén olvasott fel először. A világirodalmi színvonalú antimilitarista riadó az ügyészség látókörébe került és szerepet játszott abban, hogy a költő Nádassy József (1874-1925) színigazgató közbenjárásával 1913. februárban Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz távozott. Népszerűsége csúcsán hagyta el Sopront, ahol későbbi pályáját is figyelemmel kísérték. Olyannyira, hogy 1915 decemberében a Frankenburg Irodalmi Kör a szibériai hadifogságban sínylődő költőt tiszteletbeli tagjává választotta. Később, közvetlenül Gyóni tragikus halála után, amikor a Budapesti Hírlap mozgalmat indított a hamvak hazaszállítása érdekében, az irodalmi kör 200 koronával támogatta a gyűjtést. „Az egész magyar nemzet kezének kell a halott költő vánkosa alá nyúlni, mikor Szibéria földjéből az édes és előtte oly szent honi földben majdan nyugalomra helyezzük” - írta közzétett szerkesztőségi levelében dr. Östör József (1875-1949) elnök.10 A következő hónapok érlelték meg az emléktábla-állítás tervét, melyhez mintául szolgálhatott Gyóni 1917. november 29-én elhelyezett szabadkai emléktáblája egykori lakóházának homlokzatán, a Virág utcában. Lukácsy Lajos felkérésében referenciaként bizonyosan szerepet játszott az 1907. március 15-én leleplezett soproni Petőfi-emléktábla,11 melynek nagy- 1 Gerencsér Péter: Az első világháború rábaközi szobrásza. Honismeret 2019. 3. 106-108. 2 Dr. Varga József: A hadiszobrász Lukácsy Lajos. Kapuvár Önkormányzata, Kapuvár, 2018. 3 Pamlényi Klára: Lukácsy Lajos. In Pájer Imre (szerk.): Neves rábaköziek. Csorna-Kapuvár, 1989. 32. 4 Említést érdemel, hogy Pátzay Pál (1896-1979) személyében Gyóni Géza első szobrát is kapuvári kötődésű művész készítette. Az 1975-ben avatott alkotás a békéscsabai szoborsétányt gazdagítja. 5 Gyóni (Szolár) Ferenc: Életrajzi tájékoztató. In Gyóni Géza összes versei. MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1941. 9-30. 6 Gyóni Géza: Szomorú szemmel. Versek. Franklin Nyomda, Budapest, 1909. 7 A kör névadója Frankenburg Adolf (1811-1884) író, lapszerkesztő, az MTA levelező tagja, akinek közéleti működése jelentős részben Sopronhoz kapcsolódik. Az 1912-ben nevét felvevő irodalmi és művészeti kört 1877- ben alapította. 8 Elsődleges közlése a Sopron című lap 1912. november 3-i számának 3. oldalán. 9 A Frankenburg-kör új tagjai. Pesti Napló 1915. december 9. 6. 10 Gyóni Géza hamvainak hazaszállítása. Budapesti Hírlap 1917. augusztus 28. 8. 11 Dr. Varga i. m. 2018.49.