Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 6. szám - KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK - Pásztor Andrea: Negyven éve alakult meg a Magyarlukafai Néprajzi Műhely
A környező településekhez képest további hátrányt jelentett, hogy zsákfaluként átmenő forgalma nincs, és ezen a helyzeten az 1966-ban épített bekötőút sem javíthatott. Ehhez járult még a ’70-es évek iparosításra törekvő településpolitikája, amely a falvak lakóit az üzemek közelébe, nagyobb városokba igyekezett költöztetni. Ennek egyik eszköze volt a falvakat sújtó építkezési tilalom. Mindezek eredményeként a fiatalok elköltöztek, főként Szigetvárra, Kaposvárra, a környező nagyobb falvakba, vagy Pécsre. A ’70-es években több baranyai településhez hasonlóan az elnéptelenedés veszélye fenyegette Lukafát. A sok kedvezőtlen eseménynek és intézkedésnek mégis lett egy előnyös hozadéka a falu közösségére nézve. Miután az egyik utolsó református gazda az építési és korszerűsítési tilalom miatt nem újíthatta fel az akkor már százéves házát, ez a tősgyökeres család is kénytelen volt a portát hátrahagyva az elköltözés mellett dönteni. Mindez nem sokkal az előtt történt, hogy a népi műemlékek első országos felmérése során Füzes Endre pécsi néprajzos muzeológus rátalált a Zsebe baranyai részének népi építészetét már akkor is egyedülállóan képviselő, Fő utca 16. szám alatti zsúpfedeles, füstöskonyhás talpasházra. A házat a Baranya Megyei Tanács megvásárolta, felújíttatta, majd 1978 októberében, a Műemléki Hónap keretében átadta a működtetéssel megbízott Janus Pannonius Múzeum (JPM) Néprajzi Osztályának. Andrásfalvy Bertalan és a Mecsek Táncegyüttes táncosai somogyi ugrást táncolnak a tájház átadóünnepségén (Janus Pannonius Múzeum, Fotótár) 4 Temesi 2003. 98. 5 Kovács 1984. 38. 6 Tarján 1982. 250. 55