Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 6. szám - TERMÉS - Pethő Judit: Hajdú Vármegye legendás főlevéltárnoka, Herpay Gábor

1912. január 31-ével abbahagyta a tanítást és természetesen a lelkészi szolgálatot sem foly­tatta tovább. „Végleg eljegyzi magát a magyar múlttal... s ezután - egyre népesedő családja mellett - minden idejét a levéltárnoki munkának szenteli, s egymás után jelennek meg cikkei, tanulmányai, könyvei!'' A Debreceni Protestáns Lap így nyugtázta a kinevezést: „Herpay lelkészi jellegét továbbra is megtartja, s egyházunkra nézve csak nyereség az, ha Debrecen városánál ilyen fontos állást lelkészi képesítésű ember tölt be!’1­2 1916 júniusában Herpai Gábor Hajdú vármegye főlevéltárnoka lett, de a megkezdett rendezési munkálatok (a magánlevéltár megnyitása, a magán- és közlevéltári anyag egye­sítésével a tudományos kutatás céljait szolgáló történelmi levéltár létrehozása, a korszerű berendezések, levéltári állványok beszerzése stb.) befejezéséig a városi levéltárban is tovább dolgozott. A Herpai család a Vármegyeházára költözött. Ekkor két kisfiúk volt, az 1913-ban szüle­tett Zsombor és az 1914-es Tibor. Az első gyerekük, Gábor 1911-ben született, de 9 hónapos korában meghalt. Már a megyeházán jöttek 1916-ban az ikerlányok, Borbála és Anna, de 20 hónapos korában Annuskát is elvesztették. 1921-ben született a kis „vakarék", Ibolya, azaz Iborka. 1917. júniusában a Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem Tanácsa a történelmi kutatások és a történetírás terén kifejtett kiváló eredményeiért a bölcsészettudományok (ezen belül a diplomatika) doktorává avatta Herpay Gábort (a nevét ettől kezdve írta y-nal). Ezt, a levéltári kinevezéshez hasonlóan, fontos eseményként üdvözölték a korabeli sajtó­ban: „Dr. Herpay Gábor neve, képessége és képzettsége nemcsak lapunk olvasói körében, ha­nem általában a történelmi tudományok forráskutatói és művelői előtt is előnyösen ismere­tes. Férfias, állhatatos és céltudatos munkálkodásának legnyilvánvalóbb újabb bizonysága, hogy a debreceni tudományegyetemen a bölcsészeti doktori grádust kiérdemelte... A méltó­képpen kitüntetett jeles tudóst életének e jeles eseménye alkalmából elismerő rokonszenvvel üdvözöljük és további sikereihez erőt, kitartást kívánunk.”3 Herpay Gábor nemcsak a rábízott munkakört látta el nagy szorgalommal és szaktu­dással, de a megyének, Debrecennek és a református egyháznak is sokféle megbízatásban volt gondos, lelkiismeretes munkása, szolgálója. Hivatali vezetői megbecsülték, de ki is használták tudását, becsületességét, óriási munkabírását. Egy 1931-ben kelt, a Hajdú vár­megyei alispáni hivatalnál tartott közigazgatási vizsgálat jegyzőkönyve szerint dr. Herpay Gábor vármegyei főlevéltárnok különösen érdemes munkásságot fejtett ki a régi levéltári anyag rendezése és feldolgozása terén, kiváló szaktudással, és időt, fáradságot nem kímélve, magas színvonalra emelte a vármegye levéltárát. A levéltárban elhelyezett iratokat min­den tekintetben megfelelően kezelte és rendben tartotta. Levéltári teendőinek dicséretre méltó ellátása mellett még mint alispáni előadó is szorgalmas munkásságot fejtett ki. Az anyakönyvi, névmagyarosítási, jótékonysági, adománygyűjtési ügyeket, valamint az is­kolaügyeket lelkiismeretes szorgalommal intézte. Mindezen elfoglaltsága mellett még a házipénztárat is kezelte.4­ 1 Dr Petheő Károly: Emlékezés Herpay Gáborra. Szülőföldünk. A Hazafias Népfront Debrecen Városi Bizottsá­ga mellett működő Honismereti, Helytörténeti és Műemlékvédő Albizottság Kiadója, Debrecen, 1968. 1. szám, 5-6. Dr. Petheő Judit megjegyzése: dr. Petheő Károly az édesapám, dr. Herpay Gábor az anyai nagyapám, édes­anyám Herpay Ibolya volt. 2 Debreceni Protestáns Lap, Debrecen, 1912. 6. szám. 94. 3 Debreceni Protestáns Lap, Debrecen, 1917. 23. szám. 186-187. 4 MNL-HBML, Debrecen, IV. B. 205. b. 219. cs.

Next