Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 6. szám - TERMÉS - Gubicza Ilona: Élete példa a tanítványok előtt : Leitold Ferenc (1901-1991)

Baksa Kálmánna, a Győr-Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola tanára: „A taní­tó úr 1933-ban került a ménfőcsanaki katolikus elemi népiskolába. Összevont osztályokban tanított, elsőtől negyedikig, 75 gyermeket. A tanári magyarázathoz a segítséget csak a kréta és a tábla adta, no meg a könyvek. Meggyőződése volt, hogy a gyerekek számára a család, a szülő és a nevelő az első példa. A környezet és a pedagógus beszédével, megjelenésével, embe­ri tartásával nevel. Kitüntetéseket az 1930-as, 1940-es években nem osztottak. Egész életében hívő katolikus volt, ez akkor hátrányt jelentett. Vallásosságát akkor sem tagadta meg, mikor ezt elvárták tőle. Élete mégis szép volt, a pálya öröme mindenért kárpótolta. Idős korában is köszöntik a pedagógust a gyerekek. Tanítványaitól néha leveleket kap. Külföldről megláto­gatják. Pedig a tanító úr nagyon szigorú volt.”". Takács Géza, a Ménfőcsanaki Általános Iskola nyugdíjas iskolaigazgatójának - a szemé­lyes találkozásunkkor elmondott - visszaemlékezése: „Leitold Ferenc tanító korábbi egy­házi iskolai munkáját igen jól megismerhettem a Győri Püspöki Levéltárban végzett kutatá­saim alapján. 1933-ban került Ménfőre, hihetetlenül értékes tevékenységét már egy év múlva tanfelügyelője kiválóra minősítette. Megismerte a helyi viszonyokat, bekapcsolódott a falu életébe, a szülőkkel is jó kapcsolatot alakított ki, ezért tisztelték, becsülték, szerették. Nagyon becsületes, közvetlen, következetes pedagógus munkát végzett. Kiváló volt a szakmai mun­kája, feladatait mindig magas színvonalon látta el. Tanítványaival szemben szigorú, követ­kezetes, igazságos volt. Tanítványai olyan teljesítményt nyújtottak, hogy továbbtanuláskor is megtartották az eredményüket, még a kitűnő eredményt is. A Galgóczi családból több gyermeket is tanított, így Galgóczi József építészmérnököt is. Nemcsak szorosan vett tanítói szakmai tevékenységére jellemző ez, hanem az akkori kiegészítő munkájához tartozott az úttörő munkának a segítése, támogatása. Hihetetlenül jó teljesítményt végzett ezen a terü­leten is - a gyerekek nagy örömére -, az egész úttörőőrsöt elvihette Budapestre, a csillebérci táborba. A tanító a II. osztályos tanítványaival két hétig volt a táborban, ahonnan felejthe­tetlen élményekkel tértek vissza Ménfőcsanakra. Egész élete példakép a tanítványok előtti Galgóczi József építészmérnök visszaemlékezése: „A tanító úr fiatal feleségével és kisfiá­val érkezett Ménfőre. A két tantermes iskolában Leitold tanító úr az alsó - első, második és harmadik - osztályt tanította, Tóth tanító úr pedig a négy, öt, hat osztatlan osztályt. A tanító nagyon szigorú volt, és a munkája eredményes, még a leggyengébb képességű tanulókat is megtanította az alapokra, az írás-olvasásra és a számolásra. Aki gyenge volt a második osz­tályban, annak az első osztállyal is együtt kellett tanulnia. Az írás órákon ábrákkal tanította a betűket, egy-egy betű után kezdtük az összeolvasást. Szépen megtanultunk írni, olvasni, számolni. Az osztály rendje is szervezett volt. Emlékszem - osztatlan osztályba jártam - én harmadikos voltam, a reggeli tanítás kezdete előtt hangosan, versszerűen mondtuk az egy­szeregyet, így az elsősök is eltanulták tőlünk. Az osztályban a fiúk a bal oldali oszlopban, a lányok a jobb oldaliban ültek. Az első sorban ültek a jó tanulók, utána sorrendben a kevésbé jó tanulók, így az ülésrendről lehetett tudni, hogy ki milyen eredményes tanuló. Nyolc órakor érkezett a tanító úr, ekkor felállva hangosan köszöntöttük: »Dicsértessék a Jézus Krisztus«, majd elmondtuk a reggeli imát, és utána kezdődött a tanítás. Szigorú volt a Leitold taní­tó, fegyelmezettek voltunk az órákon, akit ismételten figyelmeztetni kellett, kormost kapott. Minden szülő elfogadta a szigorát, örültek, hogy a tanító jó eredményeket ért el a gyerekeknél. Minden jó tanuló gyerek szüleivel külön beszélt, hogy a továbbtanulást elérje a szülőknél. Amikor én első osztályos voltam, már akkor megkereste a szüleimet, és közölte, hogy a Józsi 16 A tanító úr. Hegyalja, 1990. március. - családi archívum. 17 Takács Géza nyugdíjas igazgató visszaemlékezése, interjú, 2018.

Next