Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 3. szám - TERMÉS - Sallai József: Intézmények összefogása a honismeretért Nyíregyházán
Ez az ösztönzött, ám a belső igényből is fakadó honismereti értékek iránti fogékonyság a „gépezet” működtetői számára egyszerre hozott örömet és újabb feladatokat: hogyan lehet megőrizni, esetleg még növelni is, mozgalommá szélesíteni a honismeret vonzerejét? A kérdés megválaszolásához számolni kellett a szükséges anyagiak szűkösségével, de számolni lehetett a lelkes honismeret-kedvelő munkatársak tettrekészségével is. 1999 őszén asztalhoz ültek tehát a már említett intézmények vezetői, és úgy döntöttek, hogy vállvetve, közösen biztosítják a cél eléréséhez szükséges feltételeket; • évenkénti pályázatok kiírásával támogatják a honismeret művelésének maradandóbb nyomot hagyó, cselekvő formáját; • a költségvetésből gazdálkodó közgyűjtemények együttesen előteremtik három pályadíj fedezetét; • a pályázatokkal kapcsolatos szervezői, értékelési stb. teendőket a megyei könyvtár, levéltár, múzeum, a történelemtudományi tanszék és a honismereti egyesület képviselőiből és az „örökös” elnökből álló bizottságra ruházza; • a pályázatok értékelésére és a díjátadásra ünnepi külsőségek között, a Megyeháza nagytermében kerüljön sor a honismeret szellemiségének a jegyében is szerveződő és már 1994-től megrendezésre kerülő Nemzetközi Levéltári Napok konferenciáján. A hat-héttagú bizottság indító feladata minden évben a történelmi Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjának egy-egy részterületét vizsgáló pályázat kiírása volt, melynek tételei az otthonhoz, a lakóhelyhez, a tájhoz kötő hajszálgyökerek feltárását igényelték. Az így összeállított tételsor mindig lehetőséget kínált alkalmi (évfordulós) és hosszabb távon kutatható témák választására, gyűjtő- és feldolgozótevékenységre, valamint a közélet, a helyi intézmények (iskolák, egyház, egyesületek), üzemek, gazdaságok, kismesterségek, jeles személyiségek bemutatására vagy a népélet, paraszti kultúra, a közösség életét szabályozó hagyományok emlékeinek a gyűjtésére. Emellett a tételek ösztönöztek a közgyűjteményekben fel nem lelhető iskolai, egyházi, családi, esetleg más források, visszaemlékezések használatára. A pályatételek évenkénti frissítése pedig alkalmat adott az új igények kielégítésére is, mint pl. az évfordulók (Kossuth, Rákóczi, Nyíregyháza újratelepítése, Trianon, reformáció) alkalmából vagy a helyi értéktárak alapítását szabályozó törvény megjelenésekor. A bizottság tagjai a pályázatban nem a történelemmel hivatásszerűen foglalkozók jelentkezését várták, ezért fontos szerepet szántak az érdeklődők módszertani segítésére, amit az érintett intézmények megfelelő szakemberei végeztek. Igaz, hogy az erre való igény nem volt általános, de az idők folyamán egyre többen éltek ezzel a lehetőséggel már a gyűjtés szakaszában is. A kapcsolattartás azonban inkább a szerkesztés, a megírás fázisában vált rendszeresebbé. A tanácsadáskor leggyakrabban a következő kérdéskörökben kértek eligazítást: • szakirodalmi ajánlásban; • a forrásokra való hivatkozás szakszerűségének a biztosításához; • témájuknak - a rész és egész viszonyában - a nagyobb közösség múltjába vagy a teljes élet egészébe illesztéshez, hogy az ne elszigetelt jelenségként álljon az időben; • a tényszerűségre való törekvéshez, hogy az ne az adatok felsorolásában mutatkozzon meg, hanem a tények minőségének, hatásának az érzékeltetésében. Amikor a történelmi Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék újkori múltját vallató ismertető pályázatokat a honismeret mérlegére tesszük, mindenekelőtt a számokat hívjuk erősítőnknek, mert a szám olyan, mintha önmagában is magyarázat volna. A sort kezdhetjük mindjárt azzal, hogy a szűk két évtized alatt maga a pályázat is hagyománnyá vált, mivel 2000 óta nem szakadt meg a pályamunkák írásának folyamatossága. 2000 és 2018 között