Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 6. szám - TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - SZÁZ ÉV TÁVLATÁBÓL - Bartha Lászlóné Borsó Katalin: Nagy Jenő lovászpatonai plébános, a vörösterror áldozata
Középiskoláit Sopronban és Veszprémben végezte. 1908-ban szentelték pappá. Tótvázsonyból 1914. december 29-én, 28 évesen került Lovászpatonára, s lépett Mórocz Antal templom- és iskolaépítő plébános nyomdokaiba. Gazdag örökséget kapott: új templomot, új iskolát, rendezett temetőt és plébániaházat, elkötelezett egyházközségi testületet és istenfélő híveket. Itteni szolgálatának történelmi hátterét azonban nehéz örökség: az első világháború, a hadifogságba került vagy nyomorékká lett fiatal honvédek, és a fronton hősi halált halt 75 lovászpatonai katona tragédiája adta. A több mint 1000 lelkes nyájának tevékeny pásztora volt. Épített, lelki vigaszt nyújtott, felebaráti szeretetre, munkára, hazaszeretetre nevelt. Korának rendje szerint iskolaszéki elnöke volt a helyi római katolikus elemi iskolának, ahol 230 minennapi és 70 ismétlő iskolás gyerek vallásos nevelését, erkölcsi fejlődését három megbecsült tanító alapozta meg. A templom két mellékoltára, a Lourdes-i Mária-oltár és az 1919-es Szent Sír-oltár az ő kezdeményezésére született. Még a háború éveiben gyűjtést indított a templom kifestésére, és az 1916-ban hadi célokra leszerelt József-harang pótlására ún. Hadi Harang Alapot hozott létre. A szomszédos Nagydémen emlékszobrok állítására mozgósított és templomot, iskolát szépített, újított fel. Istenfélő emberként egyházi szolgálatának élt, híveinek lelki útmutatója, a szegények támasza volt. Az oroszországi lenini forradalom, majd a magyar Tanácsköztársaság 1919-es győzelmét megrendülve vette tudomásul, s a hitéért és hazájáért önként vállalt szolgálatát alázattal folytatta. A proletárdiktatúra helyi szervezeteként, Újházi Gyula cséplőgép-tulajdonos cipész elnökletével Lovászpatonán is megalakult a direktórium, és a kommunista hatalom kényszere megtört minden ellenállást. Lefoglalták a harangokra, a templomkifestésre, a szegény gyerekek iskoláztatására gyűjtött pénzt, a templom és az egyházi iskola teljes vagyonát, az orgonától kezdve a miseruhákig, az iskolapadoktól a köpőcsészékig. Szervezték a Veszprémi Vörösőr Ezred pápai zászlóaljának 5. századaként a Lovászpatonai Vörösőr Parancsnokságot. A magyar zászlót mint „nemzetiszínű rongyot” betiltották és a direktórium nevében Lovászpatonán is vörös lobogóra cserélték. A plébános hitte, hogy e vallásellenes intézkedések, a bibliai normák sárba tiprása, a vörös terror, amely elsősorban híveit, hittársait sújtotta, nem tarthat soká. Augusztus 1-jén az istenfélő emberek örömére a Magyar Tanácsköztársaság végleg elbukott. Nagy Jenő sietett is kifejezést adni hazaszeretetének, s kitűzte templomára a tanácshatalom alatt tilalmazott nemzeti színű magyar zászlót. Augusztus 3-án Kiss Lajos hadügyi megbízott és Veér Endre, a karhatalom parancsnoka a Pápai járás egész területére statáriumot hirdetett. S ebben a visszás, kifordult világban, ’19. augusztus 4-én hétfőn Lovászpatonán bekövetkezett a tragédia. A vörösőrség pápai zászlóaljának karhatalmistái Újházi Gyula hívására Lovászpatonára érkeztek, tűz alá vették a plébánialakot, erőszakkal behatoltak, s Májer Lajos vörösőr közvetlen közelről lelőtte főtisztelendő Nagy Jenő 33 éves lovászpatonai plébánost, aki a helyszínen életét vesztette. A Római Katolikus Egyházközség testülete augusztus 6-án jegyzőkönyvileg megállapította, hogy a lövöldözés után „A plébánialakás teljesen összeromoltatott és lakatlan. A plébániahivatal Stróbel Sándor uradalmi intéző engedelmével a plébániaiak kijavításáig a grófi kastélyba tétetett át.” A templom vagyonát Gertner Ignác kerületi esperes ideiglenesen a faluban vendégeskedő Babies János nyugalmazott plébánosnak adta át, aki a lovászpatonai pékmester fiainak, dr. Babies Endre kanonoknak és dr. Babies Antal Kossuth-díjas orvosprofesszornak a nagybátyja volt.