Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / Különszám - Dokumentumok Domokos Pál Péter gyűjteményéből
bizonnyal a román lesz, minthogy Romániában ez a nyelv használatos. De különben sem tudván magyarul, csakis románul misézhetek és prédikálhatok. - S az, hogy ez a katolikus nép Klézsén (és más moldovai községekben is) magyar anyanyelvű? - Moldovában - válaszolt az öreg pap - számos olyan katolikus is akad, aki a románt vallja anyanyelvének. Ebből nem tágított és nem is akarta megérteni a népnek saját nyelvén hallgatandó szentmiséhez való jogát. Azt hajtogatta: az ország nyelve a román, a nép nyelve is az kell legyen. Aztán, kissé oldottabb hangulatban elpanaszolta, hogy 1946-58-ig itt az iskolában magyar tanítók oktattak s ezek megtették azt, hogy a szentleckét az iskolában magyarul mondták el. Ezen ő sokszor felháborodott. Amikor aztán módja nyílt rá - a román ún. szocialista kormány engedélyével -, fegyveresek kíséretében házról házra járt s mindenütt (bizonyos fenyegetésekkel) rávette a szülőket, hogy kérvényezzék a tanítás magyar nyelvének románra változtatását. Ez hamarosan meg is történt. Jelenleg a klézsei gyermekeknek az iskolában tilos anyanyelvükön megszólalniok. Már csak azért is, mert tanítóik nem tudnak magyarul. Budapest, 1983. X. 31. Cseres Tibor Kossuth-díjas író. ♦ Kedves Péter bácsi! Arra a kérdésre, hogy a moldvai csángómagyarok vajon igényelnek-e magyar papot, magyar misét, a következőket tudom válaszolni. Az elmúlt másfél évtizedben több tucat alkalommal jártam Moldvában, volt alkalmam megismerni az ott élő magyar nép gondolatait, érzelmeit. 1. A moldvai csángómagyarok történetét egyszer majd meg lehetne írni pusztán azoknak a könyörgő leveleknek az egymás mellé tételével, amelyeket az elmúlt évszázadok során Magyarország egyházfőjének és a római pápának írtak, s amelyekben a legalázatosabban és a legeltökéltebben könyörögnek magyar papokért, magyar prédikációért. Az első ilyen levél, amelyről tudomásom van, 1671-ben íródott, az utolsó pedig az 1970-es években. A kérdés tehát nem avult el és nem oldódott meg mind a mai napig. 2. A moldvai magyarok közül évről évre több százan zarándokolnak el Csíksomlyóra, a tavaszi és az őszi Mária-napi búcsúra, csak azért, hogy magyar nyelvű misét és prédikációt hallgathassanak, magyarul énekelhessenek a templomban, és legfőképpen magyarul gyónhassanak. Mert miként reménykedhet az a hívő csángómagyar a bűnei alól történő feláldozásban, ha a gyónását meghallgató pap nem is érti a beszédét?! 3. A moldvai magyar falvak lakói számontartják azt a néhány papot, aki falujában megengedi a híveinek, hogy ha nem is a szentmisén, de a litánián, addig, amíg ő nincs ott, elénekeljenek egy-egy magyar éneket. Sőt, jelen voltam olyan szentmisén Lészped nevezetű faluban, ahol a misét követő esketés után magyarul énekelték el a Boldogasszony anyánk.... kezdetű éneket, s a pap szemet hunyt a dolog fölött. Az ilyen esetekről még évek múltán is beszélnek az emberek azokban a falvakban. 4. A moldvai magyar falvakból egészen a legutóbbi évekig, amikor tudomásom szerint megszüntették ezt a gyakorlatot, szinte minden esztendőben kikerült néhány csángómagyar . Cseres Tibor (1915-1993) Kossuth-díjas író, 1986-1989 között a Magyar Írószövetség elnöke.