Honismeret, 2020 (48. évfolyam)
2020 / 5. szám - KÖNYVESPOLC - Surányi Dezső: Egy XIV. századi ceglédi határjárásról
A paraszti kéziratokat és kutatásukat érintő leírás a kéziratok kategorizálási lehetőségeinek felvázolásával kezdődik. A továbbiakban az olvasó a paraszti önéletírások jelentőségéről, majd a gazdasági naplókról, daloskönyvekről, katonakönyvekről juthat információkhoz. Csató Gábor énekeskönyve az utóbbi csoportba sorolható, bár tartalmaz gazdasági bejegyzéseket és például imádság-travesztiákat is. A szöveganyag elemzése című szakasz öt kisebb fejezetre tagolódik, alapvetően a kézirat műfaji csoportjainak megfelelően. A lírai műfajú írások között dalok és verses levelek közlésére kerül sor. A dalok számos esetben műköltői eredetik „alászállt” változatai, például Csokonai Vitéz Mihálytól, Berzsenyi Dánieltől, Gvadányi Józseftől. Travesztiákból Csató Gábor kéziratos könyve hat darabot közöl, ezek a csizmadia- vagy a katonaéletre reflektáló, megváltoztatott formájú imádságszövegek. Vukov Anikó Veronika az Egyéb szövegek közé sorolja a gazdasági feljegyzéseket, a Csató család tagjait érintő adatokat, valamint a katonaélet hivatalos szövegeit. A Praktikák között a néphithez, mágikus cselekedetekhez szorosan kötődő sorokat olvashatunk, végül a Katonákra vonatkozó szövegek között Haditörvény czikkeket és egy katonai esküt találunk. Az Összegzés során a szerző ismételten summázza a Csató-kézirat legfontosabb jellegzetességeit, műfaji csoportjait. Leírja, hogy véleménye szerint a könyv a népköltészet és a műköltészet intenzív kölcsönhatásának dokumentuma, jól illusztrálja a közköltészet kategóriájának átmeneti jellegét. A kötetet irodalomjegyzék, majd a Csató-könyv egyes oldalainak színes melléklete zárja. Vukov Anikó Veronika munkája illeszkedik egy sokáig elhanyagolt, ám napjainkban egyre jelentősebbé váló kutatási terület eredményei közé. A kötet elején megfogalmazott célkitűzések maradéktalanul teljesülnek, az olvasók teljes képet kaphatnak a kézirat tartalmáról, szövegcsoportjairól, egy még kevéssé ismert, köztes műfaj termékeiről. A könyvet valószínűleg szívesen olvassa majd a tiszasasi közönség, sokan valószínűleg helytörténeti ismereteik bővítése céljából. Éppen ezért a könyv folytatásának kérdése magától értetődő. Számos lehetőség adódik egy Csató Gáborhoz kötődő családtörténeti kutatásra, illetve Tiszasas múltjának és a kézirat összefüggéseinek részletesebb vizsgálatára. (Vukov Anikó Veronika: Csató Gábor énekeskönyve Tiszasasról. EFO Kiadó és Nyomda, Kunszentmárton, 2019.107 oldal) Deme Ágnes EGY XIV. SZÁZADI CEGLÉDI HATÁRJÁRÁSRÓL A Ceglédi Kossuth Múzeum 45. füzeteként jelent meg Kürti György munkája, amelynek fő része az MNL Országos Levéltára DL 5696 jelzetű oklevelét ismerteti. Nagyon indokolt volt a tanulmány kiadása, amelyben a város alapítása után négy évvel történt alapos határjárást mutat be a levéltáros-térképész szerző. Cegléd nevét először IV. László 1290. márc. 5-6-án kelt oklevele említi, majd 1308-ból való Károly Róbert okirata. A rá következő bonyolult időszakban az elzálogosítástól a visszavételig változott a település helyzete, miközben I. Lajos anyjának örök időkre átadta a birtokot, Erzsébet királyné pedig az óbudai klarisszáknak adományozta 1334-ben. Kürti hangsúlyozta, a királyi udvar elvárása is volt a határpontok megújítása, ugyanis az 1364. május 8-i okmány országos vámmentességet biztosított Ceglédnek. Ugyanakkor az óbudai apácák óhaja pedig az volt, hogy megtudják a birtok határvonalát. Ugyanis a ceglédi adók biztosították a jövedelmet az 1346-ben elkezdett kolostor teljes felépítéséhez. A területbejárást igen rövid idő alatt végezték el, mégpedig 1368. szeptember 2. és