Honismeret, 2020 (48. évfolyam)

2020 / 5. szám - KÖNYVESPOLC - Surányi Dezső: Egy XIV. századi ceglédi határjárásról

A paraszti kéziratokat és kutatásukat érintő leírás a kéziratok kategorizálási le­hetőségeinek felvázolásával kezdődik. A továbbiakban az olvasó a paraszti önélet­írások jelentőségéről, majd a gazdasági nap­lókról, daloskönyvekről, katonakönyvekről juthat információkhoz. Csató Gábor éne­keskönyve az utóbbi csoportba sorolható, bár tartalmaz gazdasági bejegyzéseket és például imádság-travesztiákat is. A szöveganyag elemzése című szakasz öt kisebb fejezetre tagolódik, alapvetően a kézirat műfaji csoportjainak megfelelően. A lírai műfajú írások között dalok és verses levelek közlésére kerül sor. A dalok számos esetben műköltői eredetik „alászállt” vál­tozatai, például Csokonai Vitéz Mihály­­tól, Berzsenyi Dánieltől, Gvadányi József­től. Travesztiákból Csató Gábor kéziratos könyve hat darabot közöl, ezek a csizma­dia- vagy a katonaéletre reflektáló, megvál­toztatott formájú imádságszövegek. Vukov Anikó Veronika az Egyéb szövegek közé sorolja a gazdasági feljegyzéseket, a Csató család tagjait érintő adatokat, valamint a katonaélet hivatalos szövegeit. A Praktikák között a néphithez, mágikus cselekedetek­hez szorosan kötődő sorokat olvashatunk, végül a Katonákra vonatkozó szövegek kö­zött Haditörvény czikkeket és egy katonai esküt találunk. Az Összegzés során a szerző ismételten summázza a Csató-kézirat legfontosabb jellegzetességeit, műfaji csoportjait. Leírja, hogy véleménye szerint a könyv a népköl­tészet és a műköltészet intenzív kölcsön­hatásának dokumentuma, jól illusztrálja a közköltészet kategóriájának átmeneti jel­legét. A kötetet irodalomjegyzék, majd a Csató-könyv egyes oldalainak színes mel­léklete zárja. Vukov Anikó Veronika munkája illesz­kedik egy sokáig elhanyagolt, ám napjaink­ban egyre jelentősebbé váló kutatási terület eredményei közé. A kötet elején megfogal­mazott célkitűzések maradéktalanul telje­sülnek, az olvasók teljes képet kaphatnak a kézirat tartalmáról, szövegcsoportjairól, egy még kevéssé ismert, köztes műfaj ter­mékeiről. A könyvet valószínűleg szívesen olvas­sa majd a tiszasasi közönség, sokan való­színűleg helytörténeti ismereteik bővítése céljából. Éppen ezért a könyv folytatásának kérdése magától értetődő. Számos lehe­tőség adódik egy Csató Gáborhoz kötődő családtörténeti kutatásra, illetve Tiszasas múltjának és a kézirat összefüggéseinek részletesebb vizsgálatára. (Vukov Anikó Veronika: Csató Gábor énekeskönyve Tiszasasról. EFO Kiadó és Nyomda, Kunszentmárton, 2019.107 oldal) Deme Ágnes EGY XIV. SZÁZADI CEGLÉDI HATÁRJÁRÁSRÓL A Ceglédi Kossuth Múzeum 45. füzeteként jelent meg Kürti György munkája, amely­nek fő része az MNL Országos Levéltára DL 5696 jelzetű oklevelét ismerteti. Nagyon in­dokolt volt a tanulmány kiadása, amelyben a város alapítása után négy évvel történt alapos határjárást mutat be a levéltáros-tér­képész szerző. Cegléd nevét először IV. László 1290. márc. 5-6-án kelt oklevele em­líti, majd 1308-ból való Károly Róbert ok­irata. A rá következő bonyolult időszakban az elzálogosítástól a visszavételig változott a település helyzete, miközben I. Lajos any­jának örök időkre átadta a birtokot, Erzsé­bet királyné pedig az óbudai klarisszáknak adományozta 1334-ben. Kürti hangsúlyozta, a királyi udvar elvárása is volt a határpon­tok megújítása, ugyanis az 1364. május 8-i okmány országos vámmentességet biztosí­tott Ceglédnek. Ugyanakkor az óbudai apá­cák óhaja pedig az volt, hogy megtudják a birtok határvonalát. Ugyanis a ceglédi adók biztosították a jövedelmet az 1346-ben el­kezdett kolostor teljes felépítéséhez. A területbejárást igen rövid idő alatt vé­gezték el, mégpedig 1368. szeptember 2. és

Next