Honismeret, 2020 (48. évfolyam)
2020 / 5. szám - KÖNYVESPOLC - Reguly Antal palóc jegyzetei
A különálló esettanulmányok színes és élénk képet adnak a Temesi Bánság vallási, kulturális és etnikai életéről az elmúlt 300 évben. Talán a régió történetének művelődéstörténet általi elemzése mutatja a legjobban, miért és hogyan vált a terület kultúrák és nemzetek olvasztótégelyévé. Ez az újszerű, interdiszciplináris megközelítés példaértékű, és mintája lehet az új európai regionális történetírásnak. (The Banat of Timisoara. A European Melting Pot. Ed.: Neumann, Victor. Scala Arts and Heritage Publishers Ltd., London, 2019. 552 oldal) Kusnyír Éva REGULY ANTAL PALÓC JEGYZETEI Születésének kétszázadik évfordulója alkalmából látott napvilágot Reguly Antal palóc jegyzeteinek helytörténeti és honismereti szempontból újraszerkesztett változata. A szerény terjedelmű kötet az 1975-ben megjelent kiadvány (Reguly Antal palóc jegyzetei 1857. Eger, 1975) magyar nyelvű népleirásainak anyagát tartalmazza a jelenlegi helyesírási, köznyelvi formában. A Magyar Tudományos Akadémia két kötetben őrzi Reguly Antal kéziratos feljegyzéseit, melyet halála előtti évben, 1857-ben terepi kutatómunka során rögzített a palócok körében. A 300 oldalnyi kéziratra elsőként Balassa Iván hívta fel a figyelmet, amely feldolgozására és kiadására az egri múzeum által szervezett palóckutatás adott lehetőséget 1975-ben. Ennek a kéziratos forrásanyagnak rendszerezett és bővített változata a Néprajzi Múzeum kiadásában jelent meg (Reguly Antal: Magyarországi jegyzetek. Budapest, 1994). Reguly Antalt (1819-1858) a szaktudomány a finnugor nyelvrokonság kutatásának megalapozójaként tartja számon, legfőbb tudományos érdemének a szibériai finnugor népek (hantik, manysik, marik, komik, udmurtok) körében 1843-1846 között végzett terepgyűjtését tekinti. Szibériai utazásának pártfogói azt várták tőle, hogy uráli kutatásainak nyelvészeti anyagát feldolgozza és közreadja, továbbá szóljon a néprokonságról. Ezzel szemben Reguly, amikor 1849-ben végleg hazatért, ismét komoly tudományos vállalkozásba kezdett: a néprokonság kérdését eldöntő összehasonlító vizsgálat elvégzésére készült. Több tudományszakban képezte magát, még a fényképezést is megtanulta. Elsőként a nógrádi, gömöri és hevesi palócok között végzett sokrétű kutatómunkát 1857. szeptember 2-a és október 10-e között. Idejének első részét Fülek vidékén töltötte, legtöbbet Persén, Fülekpilisen, Rapon, Terbeléten, Lapujtőn, Fülekkovácsiban időzött. Gyűjtőútjának másik nagyobb állomása a Mátra túlsó oldalára esik, Egercsehi, Uppony, Bánhorvát központtal, ahova szeptember végén utazott tovább. Tekintélyes méretű anyaggal tért vissza hathetes gyűjtőútjáról: a Fülek környéki 12 helységből 40, a Heves megyei 6 helységből 46 részletes antropológiai mérést és leírást, a vizsgált személyekről 96 fényképfelvételt készített. Több mint félszáz települést bejárt, melyek mindegyikéből néprajzi adatközléseket vagy megfigyeléseket rögzített. Reguly alaposan képzett etnográfus, antropológus, nyelvész, geográfus és történész volt egy személyben. Kutatásaiban alapvetően a néprajzi szemlélet érvényesült. Egy népet vagy népcsoportot etnikus jegyeinek teljességében igyekezett megismerni. Hazai gyűjtései az összehasonlító magyar néprajzkutatás kezdetét jelentik. A jelen kiadvány a XIX. századi palóckutatás kapcsán ismereti Reguly sokrétű munkásságát, közli naplótöredékét, majd ezt követően tematikus rendben sorakoztatja fel a palóc népismereti anyagot a népcsoportok