Honismeret, 2020 (48. évfolyam)
2020 / 4. szám - TERMÉS: SZERELMES FÖLDRAJZ - Győri-Nagy Sándor: Szerelmem: a Nagy Magyar Alföld
1 T 95 Szerelmem, a Nagy Magyar Alföldi Hetvenévesen már elég idős az ember arra, hogy visszatekintve különbséget tegyen a fellángolás, a kényszerű kompromisszum, ezek érzelmi és értelmi elegyei, meg az életre szóló szerelem között. A Kiskunság homoki tanyavilága szült és nevelt emberré, nyugdíjas koromra ide tértem haza, mint a messzi földre száműzött, aki nem bír meghalni idegenben. Mi ez, ha nem életre szóló szerelem? Valóban száműztek innen, ahogy parasztember édesapám mind a tizenegy gyermekét. „Itt ma nincs jövő, gyerek..- mondta, mikor befejeztem a nyolcadikat. Tudta, hogy legkedvesebb bátyámmal magam is inkább az ő nyomdokaiba lépnék. Meggyőzésül hozzátette: „Briggy a városba, tanulj tovább! Parasztnak lenni ma nem érdemes...” „Nem érdemes...”, dobolt bennem 1964 nyarán az útnak indító indoklás, miközben a Lápastó-dűlőtől, legszűkebb hazámtól búcsúzkodtam. Az „érdemes”, szorgos, szelíd pa- 1 Köszönöm dr. Székely András Bertalan barátomnak a kitartó biztatást, amellyel kicsikarta tőlem autóbalesetem utáni első írásomat. Leszállunk a magasból a földi valóságba. Felötlik bennünk a jövő reménye, az Alföld természeti és gazdasági, társadalmi rehabilitációja. Nagy feladat a folyóvizek, levágott holtágak élővé tétele a csongrádi vízlépcső megvalósításával, a vízi paradicsom megteremtése a horgászok, vízitúrázók számára, s mindinkább a nyári aszályban egyre szomjazó termőföldek öntözése dolgában. Elképzeljük az életre kelt tanyavilágot is, ahol a család ugyan keményen megdolgozik mindennapi javaiért, de tagjai boldogan élnek, megelégedetten, hiszen van bőséggel betevő falatjuk, s jut még bőven a piacra is. Nem csak a föld terméséből, de a kisgazdaság fundamentumát képező jószágokból is. Nem élnek zártságban. Vasárnaponként ki-ki elmegy felekezetének templomába, s mindennapjaikban a világ kitágul számukra a televízió, rádió és számítógép használatával. De nem csak a tanya éledhet újjá, múlhatatlanul szükséges a hozzá tartozó falu, mezőváros életre vergődése is, a kiüresedés, a pusztulás, az „üres csigaház” szindróma felszámolása. A tekintélyes portákon álló egyszerű, de praktikus parasztházak és az építőművészet remekeinek számító, stílusosan megépített lakóházak mellett újra funkciót nyerhet a már pusztulás sorsára jutott, rendeltetését vesztett kamra, istálló, szín, s a virágzó kiskert. Együttesen pedig jelenthetik, fontossá tehetik a falu, az alföldi agrárváros, a vidék múltból megmentendő, jelenben őrzendő és a jövőnek megtartandó társadalmi, gazdasági felvirágoztatását. Népünk jelenben kötődését múltjához, jövőjéhez, Trianonban megcsonkított hazánk jelentős részét, az ásványkincsekben gazdag bánya- és iparvidékeket elcsatolták, nemzetgazdaságunkra az agrárjelleget kényszerítették. Az Alföld is jelenthetett mentsvárat, ahol az évezredes hagyományokra visszatekintő mezőgazdasági kultúra még virágzott és életet biztosított. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy nemzetünk eltartó- és megtartóképessége okán mindjobban emelkedjen az Alföld gazdasági, s nem utolsósorban társadalmi szerepe és jelentősége, s óvakodnunk szükséges, nehogy gyárak betonkomplexusai „teremjenek” csupán a termőföldeinken. Novák László Ferenc