Honismeret, 2020 (48. évfolyam)

2020 / 4. szám - TERMÉS: SZERELMES FÖLDRAJZ - Győri-Nagy Sándor: Szerelmem: a Nagy Magyar Alföld

1 T 95 Szerelmem, a Nagy Magyar Alföldi Hetvenévesen már elég idős az ember arra, hogy visszatekintve különbséget tegyen a fel­lángolás, a kényszerű kompromisszum, ezek érzelmi és értelmi elegyei, meg az életre szóló szerelem között. A Kiskunság homoki tanyavilága szült és nevelt emberré, nyugdíjas ko­romra ide tértem haza, mint a messzi földre száműzött, aki nem bír meghalni idegenben. Mi ez, ha nem életre szóló szerelem? Valóban száműztek innen, ahogy parasztember édesapám mind a tizenegy gyermekét. „Itt ma nincs jövő, gyerek..- mondta, mikor befejeztem a nyolcadikat. Tudta, hogy legked­vesebb bátyámmal magam is inkább az ő nyomdokaiba lépnék. Meggyőzésül hozzátette: „Briggy a városba, tanulj tovább! Parasztnak lenni ma nem érdemes...” „Nem érdemes...”, dobolt bennem 1964 nyarán az útnak indító indoklás, miközben a Lápastó-dűlőtől, legszűkebb hazámtól búcsúzkodtam. Az „érdemes”, szorgos, szelíd pa- 1 Köszönöm dr. Székely András Bertalan barátomnak a kitartó biztatást, amellyel kicsikarta tőlem autóbalese­tem utáni első írásomat. Leszállunk a magasból­­ a földi valóságba. Felötlik bennünk a jövő reménye, az Al­föld természeti és gazdasági, társadalmi rehabilitációja. Nagy feladat a folyóvizek, levágott holtágak élővé tétele a csongrádi vízlépcső megvalósításával, a vízi paradicsom megterem­tése a horgászok, vízitúrázók számára, s mindinkább a nyári aszályban egyre szomjazó termőföldek öntözése dolgában. Elképzeljük az életre kelt tanyavilágot is, ahol a család ugyan keményen megdolgozik mindennapi javaiért, de tagjai boldogan élnek, megelége­detten, hiszen van bőséggel betevő falatjuk, s jut még bőven a piacra is. Nem csak a föld terméséből, de a kisgazdaság fundamentumát képező jószágokból is. Nem élnek zártság­ban. Vasárnaponként ki-ki elmegy felekezetének templomába, s mindennapjaikban a világ kitágul számukra a televízió, rádió és számítógép használatával. De nem csak a tanya éledhet újjá, múlhatatlanul szükséges a hozzá tartozó falu, mező­város életre vergődése is, a kiüresedés, a pusztulás, az „üres csigaház” szindróma felszá­molása. A tekintélyes portákon álló egyszerű, de praktikus parasztházak és az építőművé­szet remekeinek számító, stílusosan megépített lakóházak mellett újra funkciót nyerhet a már pusztulás sorsára jutott, rendeltetését vesztett kamra, istálló, szín, s a virágzó kiskert. Együttesen pedig jelenthetik, fontossá tehetik a falu, az alföldi agrárváros, a vidék múltból megmentendő, jelenben őrzendő és a jövőnek megtartandó társadalmi, gazdasági felvirá­goztatását. Népünk jelenben kötődését múltjához, jövőjéhez, Trianonban megcsonkított hazánk jelentős részét, az ásványkincsekben gazdag bá­nya- és iparvidékeket elcsatolták, nemzetgazdaságunkra az agrárjelleget kényszerítették. Az Alföld is jelenthetett mentsvárat, ahol az évezredes hagyományokra visszatekintő me­zőgazdasági kultúra még virágzott és életet biztosított. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy nemzetünk eltartó- és megtartóképessége okán mindjobban emelkedjen az Alföld gazdasági, s nem utolsósorban társadalmi szerepe és jelentősége, s óvakodnunk szükséges, nehogy gyárak betonkomplexusai „teremjenek” csupán a termőföldeinken. Novák László Ferenc

Next