Honismeret, 2021 (49. évfolyam)

2021 / 1. szám - KÖNYVESPOLC - Székely András Bertalan: "A magyarországi nemzetiségek néprajza" legújabb német és szlovák kötetéről

foglalkozik az otthonokban megtalálható szakrális tárgyakkal, másfelől a templom berendezési tárgyaival, továbbá a község hitgyakorlásának nyilvános tereivel. A me­zőgazdasági munkákkal kapcsolatos vallási elemek sem kerülték el a figyelmét. Verebélyi Kincső tanulmányát a ciszterci szerzetes, Schwartz Elemér munkásságá­nak szentelte. A germanista filológusként működő atya több mint negyedszázadon át jelentősen hozzájárult a szakrális nép­rajz műveléséhez. A professzor tudomá­nyos kötetei mellett megismerhetjük a népi vallásosság felújításában, a betlehemépítő mozgalomban betöltött szerepét is. Verebé­lyi tanárnő másik írása recenzió Nebojszki László Felső-bácskai települések népraj­zi-helytörténeti leírása 1859-60-ból c. mű­véről. A kiadvány rendkívüli jelentősége az, hogy első kézből származó dokumentum a többnemzetiségű falvak mindennapi élet­­körülményeiről, életmódjáról és lakóinak gondolkodásmódjáról. II. Balogh Anikó Wilhelm Roxer vissza­emlékezéseit teszi közzé, aki fiatal katona­ként a Ludwig Cornides parancsnoksága alatt harcolt szepességi „Jäger-Bataillon” tagjaként, s így élte át az 1848-49. évi ma­gyar szabadságharc eseményeit. A Görgei tábornok alárendeltségében működött va­dászosztag kordokumentum értékű törté­netén keresztül betekintést nyerhetünk a fegyverletételig hűségesen harcoló cipszer egység históriájába. Voigt Vilmos professzor egy néhány éve a hajósi németek identitásának elemeit fel­dolgozó gyűjteményes kötetet értékel. A „Mi svábok vagyunk és azok is maradunk” c. könyv azért is fontos, mert az ott élők ön­azonosságának összetevőit, jellemzőit az adatközlők szavaival olvashatjuk benne. Szalai-Weber Mária a nagynyárádi kék­festés hagyományának bemutatására vál­lalkozott, döntően a 2017-ben elhunyt Sárdi János kékfestőmester szóbeli közlései alap­ján. A XVIII. század elejére visszanyúló, re­gionálisan jelentős mesterség sajátosságait Sárdi életútján keresztül ismerhetjük meg. Ahhoz, hogy a kékfestés rákerült az UNES­CO szellemi kulturális örökség listájára, a baranyai mester sok évtizedes munkássága is hozzájárult. A Národopis Slovákov v Mad’arsku 2019 jubileumi, 25. kötete a hazai szlovákság néprajzát bemutató alsorozatnak. A szer­kesztési munkálatokat ezúttal Katarina Király/Király Katalin PhD. vállalta magá­ra, a megjelenéshez anyagilag hozzájárult a Magyarországi Szlovákok Kulturális In­tézete is. Ján Botík pozsonyi néprajzprofesszor kö­szönti az alsorozat jubileumát. A 120 megje­lent írás szerzői között számos tudományág hazai és anyaországi képviselője találha­tó, tematikusan pedig leíró vagy elméleti jellegűek. A kiadványok szerkesztésében kulcsszerepet játszott Gyivicsán Anna és Andó György. A tanulmányokból vissza­köszön a magyarországi szlovák közösség tradicionális kultúrájának és nyelvének történetileg régebbi rétege ugyanúgy, mint a szlovák kisebbségi kultúra, élet és az iden­titás fejlődési dinamikája, a párhuzamosan zajló folytonosság és annak megszakadása, vagyis a megmaradás és a változás. A tótkomlósi családneveket kutatta Iveta Valentová és Tuska Tünde. A török kiűzé­se után felvidéki szlovákokkal újratelepült Komlós ma is a hazai szlovákság egyik meghatározó helysége. A családnevek ke­letkezésének, motivációinak és nyelvi szer­kezetének elemzése olyan tartalmi, szókép­zési és helyesírási jellegzetességeket mutat, amelyek egyrészt az enklávékban létező magyarországi szlovák közösség és nyelv sajátosságaiból fakadnak, ugyanakkor ha­tással voltak rájuk a gazdasági és politikai viszonyok. Bácskainé Pristyák Erika geográfus a nyíregyházi tirpákság hagyományainak továbbélésével foglalkozik. A bokortanyák népe a kiegyezés utáni fél évszázadban élte virágkorát, az azt követő történelmi idősza­kokban hanyatlásnak indult. A rendszer­ 127

Next