Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 1. szám - KÖNYVESPOLC - Halász Péter: Egy filosz néprajzkutató remeklése
1991 május 18-19-én került sor a Magyarországgal szomszédos országokban dolgozó magyar néprajzkutatók részvételével. A 18 oldalnyi jegyzőkönyv természetesen nem adhat minden részletében hiteles képet a kétnapos konferencián fölmerült témákról, mégis érzékelhetjük belőle a szinte egyik napról a másikra fölhúzott politikai zsilipeken átömlő problémaáradat mértékét, aminek zuhatagában együtt ömlik a jóra való törekvés elszántsága és az évtizedek során felgyülemlett szennyes, ami időnként elkeserítő, de érthető személyeskedés felé is terelte az elhangzottakat. Sajnos a jegyzőkönyvet záró és a felmerült tennivalókat 11 pontban összefoglaló Emlékeztető csak nagyon kivonatosan tájékoztat a téma számtalan megoldatlan jelenségéről, amelyek az elmúlt 45 - vagy ki tudja hány - esztendeje halmozódtak. Az olvasó szinte várja: a jegyzőkönyv szövegét követően a szerző módot talál a 30 esztendeje fölmerült gondok, bajok, késlekedések azóta történt megoldásának, orvoslásának számbavételére és felmutatására. Ez azonban a következő kötetekre marad. A Néprajztörténet rovat utolsó írása szinte új, vagy legalábbis ritkán alkalmazott műfajt képvisel, ami kitűnően illik ehhez az egész néprajzi közösséget rendkívül megosztó kiadványnak, Ortutay Gyula naplójának ismertetéséhez. A szerző nem kevesebb, mint 18 recenzens rendkívül vegyes véleményeiből válogat, s a közölt részletekből jól érzékelhető Ortutay tevékenységének sokoldalúsága. Amiből következik, hogy szinte mindenki mást tart a politizáló tudós - vagy tudós politikus erényének és hibájának, dicsőségének vagy bűnének. Az egyik bíráló azt kifogásolja, ami a három kötetben benne van, a másik azt hiányolja, amiről nem ír. De hát ez nyilván így van, vagy lehetne, kevésbé jelentős és kevesebb kárt okozó, vagy éppen hasznot hajtó személyiség életéről szóló napló esetén is. Hála József mindenesetre jól eltalálta az ellentmondásos életű, személyiségű és munkásságú Ortutay naplójának ismertetésére alkalmas műfajt, valósággal sztereóban mutatja be a művet és íróját. Könyvének második nagyobb fejezete néhány, a szerzőhöz közel álló, jelentős előddel és kortárssal foglalkozik. Szerepelnek a bemutatottak között olyan közismert személyiségek, mint Jókai Mór, Herman Ottó vagy Gunda Béla, Benda Kálmán, de mindegyikükről tud újat, vagy legalábbis újszerűt mondani. Ám a Honismeret olvasóit érdekelhetik azok az írások is, amelyek A magyar néprajztudomány közkatonáiról, vagyis az úgynevezett önkéntes néprajzgyűjtőkről szólnak. Hála József írásából kiderül, hogy ilyenek már jóval azelőtt munkálkodtak, mielőtt Morvay Péter mozgalommá szervezte volna az „önkéntes közkatoná"-kat. A szerző ugyanis azok közé a néprajzkutatók közé tartozik, akik - talán mert maga is -önkénteseként kezdte - nem nézik le az „amatőrök” munkáját, hanem nagyon is értékelik e néprajzi szabadcsapatok tudománysegítő tevékenységét. „Kezdettől figyeltem - írja - a néprajz közkatonáira, azokra a fővárosi és vidéki tanárokra, papokra, falusi értelmiségiekre, akiknek írásai különféle lapokban, esetenként az Ethnographiában és a Néprajzi Értesítőben jelentek meg”; többségük pedig - teszem hozzá - a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumát gyarapította, „de neveiken kívül alig tudunk róluk valamit, és olyan gyűjtőkre, kutatókra, akiket tudománytörténet-írásunk egyáltalában nem ismer”. Nyolc ilyen személyt mutat be írásában a szerző, nyolcat a sok százból, amivel talán másokat is ösztönöz ilyen hézagpótló tanúságtevésre. De a Nagy elődök, jeles kortársak címet viselő nagyobb fejezetnek nemcsak ebben az írásában, hanem több másban is foglalkozik a néprajz olyan „közkatoná”-ival, kiket bízvást tekinthetünk - mi idősebbek - kortársainknak. Mint a kalandos életű, a Felvidékről az Alföldre származott, református papból baptistává lett Kimer A. Bertalan vallástörténész, aki idősebb