Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Lengyel Ferenc: Kétszáz éve született Szelestey László költő, politikus
Az 1850-es években a megbénított bénult magyar kulturális közélet élesztésének első próbálkozásai a napi- és hetilapok. A közérdeklődést kielégítő sajtó, a kulturális igényű folyóirat-irodalom lassú egymásutánban bontakozik ki. Ebbe a másfél évtizedes sorba illeszkedik 1857-től a Szépirodalmi Közlöny, amely kezdetben hetente kétszer, később egyre ritkább időközökben jelent meg. Fénykorában 1700 előfizetőt ért el, ezek száma azután teljesen leapadt, a ráfizetéses vállalkozást 1859 májusában be kellett szüntetni. 1864-et írtak, amikor a kényszeruralom alatti legnagyobb méretű titkos mozgalom, az Almásy-Nedeczky-összeesküvés gyanúsítottjaként, több más közéleti szereplővel együtt elfogták, részvétellel gyanúsították, s bizonyítékok hiánya ellenére három évig fogságban tartották. Az összeesküvőket a három fővádlottal, Almásyval, Nedeczkyvel és Beniczkyvel szinte egy időben, azonnal letartóztatták, a pesti Károly-kaszárnyába börtönözték be mindannyiukat, olvasható a Beniczky-életrajzban. Közülük egyedül Asbóth tett olyan vallomást, amely a többiekre nézve terhelő volt, egyébként egyik letartóztatottnál sem találtak bűnrészességre utaló használható adatokat, ellenük felhozható bizonyító anyagot. Asbóth Lajosról jóval később, évtizedek elteltével, a XX. század elején derült ki, hogy a társaságba beépített besúgó volt, ráadásul az egyik legfontosabb szerepkörrel. Elfogatásuk után Szelesteyt a pesti Újépületbe zárták, majd Olmützbe, Theresienstadtba vitték. 1867-ben szabadult, a kiegyezés egyik következményeként nyerte el szabadságát. A börtönkorszaknak verseit jelentette meg az Egy rab álmai című kötetében. Előszavát maga Szelestey írta, prózában. A versben megfogalmazott Bevezetés éjjeli elfogatását rajzolja meg, majd öt különböző hosszúságú és tagolású verses fejezet részletezi a börtönélményeket. A IV. fejezet, a Naplójegyzetek a rímes részek leghosszabbika és legfurcsábbika egyben. Eljárása a korban szokatlan lehetett; a fogság részletekbe menő aprólékos megrajzolása számos kis életképszerű elemből alakul benne egésszé. A művek többnyire úgy érnek véget, hogy szintén versbe szedett megjegyzések követik őket. (Mintha egy színdarabban a rendező utasításait olvasnánk.) Ezek a versekkel összehangban álló „ráadások” a fogoly érzelmi megnyilvánulásaiként, reflexióiként a külvilág reakcióit szűrik le, emelik be a szövegbe. Szelestey László egyik művének címlapja és az abban szereplő arcképe A Szépirodalmi Közlöny 1. számának címlapja IMP FALU PACSIRTÁJA. KEMENESI BARÁTAINAK IHIBBEIS* iKtVi*. PEST, 1851 . MOl.lXK OYLI.A mttoJáiXTA. 6 A magyar sajtó története. II/l. 1848-1867. Főszerk.: Szabolcsi Miklós. Akadémiai Kiadó, Bp. 1985.441-442. 7 https://hu.wikipedia.org/wiki/Beniczky_Lajos_(ezredes)