Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-23 / 85. szám
minden bél, sőt a’ velő is éppen vala. Legjelesb tulajdonsága pedig ezen készítménynek az, hogy a’ múmia minél tovább tartatik,annál tartósabb lesz, ’s futott szobában szintúgy eláll, mint szabad levegőn, pinczében úgy , mint föld felett. SZOBRÁSZAT. Tudni való Csokonai emléke tárgyában. -------Quo solvimur omnes Hoc tibi suppeditat vires, praebetur origo Per cinerem. cLAUDIANI Phoenix. (Hol megoszol létünk, neked a’ sír életerőt nyújt, ’S hamvaid által lész újjá születése nevednek.) Közönségesen tudatik a’ hírlapokból , hogy Debreczen városának lelkes polgárai, ’s a’ szépet, jót felfogó, miveit lelkit több honfiak miként kívánták emlékoszloppal örökiteni Csokonai Vitéz Mihály tisztelt hazánkfiának, a’ nagy költőnek, nem nevét (mert ezt az elhunyt maga tévé) hanem sirját azon kicsinyke helyett, hol porai sok nem érdemlett szenvedései után nyugosznak. Tudatik e’ lapok folyó évi 1-fő számából, hogy a’helybeli anyaiskolai nemes ifjúság is felszóllittatott ezen tervnek kivitelére nem segítség hanem az általuk óhajtott részvétel iránt professor t. Péczely József ur által. Tudva lehet a’ múlt évi Rajzolatok 48-dik számából, habár az ott olvasható levéltöredékben név nélkül adatott is elő, mi ellenkezés támadt e’ részben a’ felszóllitás miatt. Tudva lehet a’ Tudományos Gyűjtemény egyik számához mellékelt azon nyomtatott felelet is, mellyet az ellenkezők a’ Rajzolatoknak említett számából olvasott, neveket ’s helyet elhallgató, levéltöredékre adtak, mellyben ama felszóllitás helyben nem hagyhatónak nyilatkoztatik. De nincs tudva, ’s nem is lehet, közönségesen legalább, a’ dolognak további folyamata ’s végzete. Nem czélunk itt a’ fájdalom ! igen is élénken folyt vitatkozást uj életre hozni, vagy csak legkevesbbé is valakit sértéssel illetni (mit maga a’ dolognak egyszerű előadása is bizonyít), szándékunk egyedül csak az elmaradtakat mindenkivel akként tudatni, mint valósággal megtörtént. Ez okán legkisebb ítélethozásba sem ereszkedünk , hanem azt kinek kinek józan és szabad megfontolására bízzuk. Az öszveütközésből keletkezett kellemetlen per, nehogy a’ közkívánat szerint serény munkálatba vett vállalat ez által csak valamelly részben is hátráltatást szenvedjen, folyó évi januar 18-kán a főtiszteletű superintendentiale consistorium elejébe terjesztetett, melly (mint előre is várni lehetett) e’ tárgyban semmi akadályt nem tevén, még ugyan azon gyűlés alatt. Péczely ur, hogy a’ vita többről