Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-05-05 / 36. szám
KÖLTÉSZET. Ti li nek. Szép , szép vagy édesem ! Szép és ravaszkorú . Kettőkbe homlokod’ Nem fűzte még a' bu . Arczod , mint nyíló rózsa, sz.ep . *S van mért sok költő 's dal eped. Emlény-szemed , kis lábad és Gyöngéden érező szived. De mind e’ kecs mit ér ! Ha lelked bajtalan ! 'S mit ér a’ rózsa-ajk ! Ha egyre ' untalan Derű 's borúkat emleget ; Sírt ér a' szép , a’ Imkebes Ha pór és gyáva szívet rejt Magaban e’ csinos barely ' Leányka éltesem ,* rózsa hermlag , ’S a kellem ajk időn Idővel szilit’ elagg ; Ápold lelked virágait, Légy szende nyájas es szerény l'salkecse‘ nélkül mindenesl is morcsos , mint mázos edény. SZENDEFI. SZORGALOM. Honi művészet. Dilettáns rézmetszőnk Májer István úr (kit szorgalmas olvasóink némelly mellékleteinkből ismerhetnek) szép újsággal fogja meglepni magyar közönségünket, midőn néhány nap múlva önmetszetű magyar szent képeit tizenkét ezer példányban sajtó és ecset alól kiszabadítandja. Míg róla bővebb tudósítást nyújthatunk, addig is azoni örömünket sietünk nyilvánitni, hogy nemzeti előmenetinknek ismét egy bizonyítványát látjuk sikerülni.