Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-08 / 28. szám
219 ve, ki különös szakját fedezte föl. Első kísérlete féldomború kép vala, melly Götz von Berlichingent Márton testvérrel ábrázoló. A’ kép azon képzeletet, mellyet Goethe a’ lovag egyszerű ’s férfias jelleméről ad, akará visszaadni; hanem kivitele egészen el van tévesztve. Ámbár ezen első kísérlet nem igen bátorító vala , egy másiktól mindazáltal vissza nem rezzent. Edgar Quinet kiadó „Ahasverus“ —át; a’ hűnő olvasó, ’s neme köztt tán egyetlen vala, ki megérté ’s megismeré azt, mit az emberiség eseményeinek e’ jelképi története a’ költészet’s éleszállásból magában foglal. Legott két féldomborműbe fogott, mellyeknek tárgya e’ költeményből volt kölcsönözve. Az egyik Gábor angyalt ábrázoló, ki Ahasverusnak megtiltja lépni az atyai házba, ’s hosszú kínos zarándoklását értésére adja. Már e’ műben kitárultak a’ szobrásznő természeti hajlamai. A’ vázolatok jól rajzolvák; a’ két arcz kinyomata helyes; minden művészlelket bizonyít. A’ másik a’ költés fölébredését ábrázolja. A’ síron elaludt költész előtt a’ nélkül, hogy fölébredne, elhaladnak a’ Dante, Tasso ’s Petrarca, valamint a’ történettan ’s regény által megdicsőitett némberek; de életre föleszmél, mihelyt a’ szépség szavát hallja , melly már azelőtt első hódolatait elfogá. Felfogásban e’ féldombormű csudálatraméltó, ’s minden, ki művészérzeménynyel bír, é s a’ legyőzött nehézségeket megitélheti, megvallandja, hogy az rendkivüli nemű munka. Kérdeni lehetne, a’ fiatal művésznő hogyan gondolhatott olly terjedelmes terveket. De még méltóbb csudálatra azon mód, melylyel az ábrázoltt személyek jellemei rajzolvák, főleg, ha meggondoljuk, hogy e’ féldombormű harmadik kísérlete ollyan fiatal hgnőnek, ki a’ költészeket ’s regényírókat csak egy szenteskedő nevelőnőnek, ki e’ literaturával csak kevéssé volt ismeretes, vezérlete alatt olvasó. A’ lovon ülő Arc Johanna bronszmintája gömbölyű alakban első műve a’ hgnőnek. A’ harczias szent nő azon pillanatban van kiábrázolva, midőn egy angol lovagot lesújta. A’ helyett, hogy diadalmában büszkélkednék, a’ legyőzöttre sajonérzetemmel tekint, mellynek szende kinyomatát fenntarták számunkra az évrajzok. Lelkesedését a’ művésznő egyszersmind hagyományból, Schiller „Orleansi szüz“-éből és saját szivéből merité. E’ csoportillatban a’ kinyomat bámulatot gerjeszt; Johanna feje egy kissé tán gyöngéd, de szerencsésen van eltalálva. Atyja, Lajos Fülöp, ezen időtájban rendelte meg Pradhier, franczia ország első szobrászánál Arc Johanna szobrát a’ versaillesi történeti museum számára. Semmi különös lelkesedéstől vezéreltetve Pradhier tervet adott, melly az orleansi szűz nemes és egyszerű jellemét vissza nem adó. A’ király elégületlenségét nyilvánító a’museum igazgatója előtt,’s