Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-05-30 / 43. szám
342 ja a közönségnek és pedig folyvást a’ legcsinosabb alakban. A’ 21-ik füzet is nem sokára megjelenik , ’s mint értettük, tartalma az oliy nagy tetszést nyertt ,,egy pohár vizű leend. SZÍNÉSZET. Magyar játékszin. PESTEN , nemzeti színpadunkon , máj. 24-én ,,tréfa és valóság“ vigj. 3 fosban (Ziegler után Komlóssy) — 25-én „Belizár“ opera (Donizettitől) másodszor adatott, ez utóbbi bérletszünéssel 's nem igen nagy publicum előtt) ámbár Seott kisasszonyon kívül (Antonina) Várai úr is (Belizár) mint vendég (s igy egyszerre két vendég) lépett fel. Mochonaky k. a. (Irene) ma koszorúval tiszteltetett. Váray úr kedvesen fogadtatott; hangját legalább sokkal tisztábbnak és csengőbbnek találták, mint Pestről elmenetele előtt az utósó hetekben. — 26-án „gazdag és szegény“ dramatkusban (Louvestre után Kazinczy Gábor) került ismét színpadra. Luiz és Fanny Laborfalvi k. a. és Hubenayné assz. — 27-re „az ikrek“ vigj. 4 felv. (Schneider után Nagy Ignácz) volt hirdetve. Maros - Vásárhely. — Az óhajtott társaság csakugyan alakult, ide érkezvén Pály, nője, Kántorné, több fiatal pályatársakkal, Teleki, Nagy István, neje, Nagy Lajos, Czakó, Bereczki , Főnyi, Udvari, Albisi, Jakab;jelennen a'társaság áll 17 egyedböl. — Tavaszhó 25-én adatott ,,a’ nemzetiszinész -társaságtól“ (nagyon szeretik színészink gyülevész csoportjaikra e' nevet ezégerezni) „Octavia“ hős szomorú májusban Koczebuctól. Czelesztin (Antonius) Erdély veterán színésze azon időben működött ethonban, midőn színészetünk élni alig kezdett. Akkor tőle sokat vártunk hajlamai után. 12 év legördült a’ világ színpadán; reánk uj korány derült; uj hősök, uj tünemények, ritka meteorok állottak elő az után. Czelesztint művészete ekkor hivá e pályára, mellynek ő küzdött bajnoka volt, az pedig sokszor hálátlan pártolója. Mai játékában, tekintve a’ darab semmiségét, mit sem tett; a hőst nem eléggé jellemző; játék elején szerelmest kezdett, azután hősre tért, de itt sem elégitett ki. Volt egy jelenete, midőn az elhunyt rabszolga felett költői magasztaltsággal szónokolt; hangja felemelő volt, szavalata tiszta, mi dicséretére vált; de halála előtti indulat-kitöréseit nem jellemző hősi méltóság. Kántorné (Octavia) Pestről elválva Pályval vándorolja Erdély városait, és mindenütt tiszteltetik. Lenni kell mégis valaminek a’ pesti színpadon, mi onnan olly sok színészt elégedetlenül távoztat el (Déryné, Kántorné, Schodelné, Lendvay , Benza), ’s hova olly sok fiatal menni óhajba. Kántornénak Octavia kedvencz szerepe; mindenütt felléptül veszi. Ő a’magyar régibb iskolához vonzódik, nem mentten annak gyarlóságaitól (elfojtott erős lélekzet kitörései, és magasabb indulatai, néhol csalfa pathosa), de hol indulatot, kebel bel szenvedelmét festeni kellett, ott ő művészileg tett. Szavalata elragadó, tiszta, minőt csak egy első színésznőtől várhatni. Pályné (Cleopatra) indulatait nem tudá kitüntetni; méltóságos tekintetéből sok maradt hátra. Nem volt azon álnok , szinlekt, csábitó Cleopatra; nem azon tekintetével , szavaival gőgös , tagjárásaival kéjelgő nő , nem azon méltóságos szavalattal. Az öltözetek hiányosak valának Nyelvbotlások (pedig voltak) hogy