Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-03-21 / 23. szám
Pesten vasárnap martius Síl.kén 1841 KÖLTÉSZET. Andor ujjoncz dala. (Tavaszelő 11 kén 1841) Megyek , megyek katonának , Vagy gyalognak vagy huszárnak ; Tíz évre nem mind a világ , Idő, itt-ott, folyandóság. Mennyit külte jó fiái a Uraságunk , utazttára ; Engem pedig még fizetnek. Látni más hont ha vezetnek. Lobog zászlót, szóll zengelem ; Ezer pajtás tűr ’s vig velem. Beszélik, szép jelt is adnak , Ha majd haza bocsátanak , ’S viselni kell azt innepen , Szürdolmányon vagy süvegen. Hanem csak a java kapja . Magyar írás ez lesz rajta : „Király a’ hon jó fiának, Ki dísze lett, országának.“ Megyek , mint egy nyíló virág , Hadd rám , másutt írni a világ ? Ki minden vakarcsot megesz’ Otthon, abból semmi sem lesz. Elég lyán nő szünet nélkül, Nekem is jut még hitvesül; Ki most van hét ’s nyolcz évében , Az lesz enyim , ötven egyben. ’S miilyen szemlét tartok! mikor , Harmincz leszek majd én akkor. Férfi addig megeszesül , Lépre vakon nem penderül; Kit szív és ész hát megválaszt, Mézes békét rám az áraszt. Azzal viszem gazdaságom’ — ’S oszlatja , ha lesz aggságom, Élnek addig még szüleim, Őrzik őket jó neséim , Ne hervassza el hát anyám , Orczáját a' forró sirám , Ha érte a' Gor Andorát, Jó az Isten , minden jót ád. Látja ked , én nem szeretem Bérbe venni mást helyettem.