Honvédségi Szemle 1979/2
1979 / 12. szám - HARCKIKÉPZÉS - Dr. Bagi János állatorvos ezredes: Szolgálati kutyák alkalmazása a katonai objektumok őrzésében
gálnia az őrzés rendszerének tervezésében, szervezésében, végrehajtásában, sőt fejlesztésében is. Egy adott objektumban eszközölt bővítés, átépítés, korszerűsítés következtében létrejött változások szervezeti igazításokat vethetnek fel az őrzés rendszereiben is. Például egyes őrhelyek megszüntetését, új őrhelyek felállítását, más helyen kutyás járőrszolgálattal, illetve őrkutyával való helyettesítését, kiegészítését, az őrzéstechnikai eszközök átcsoportosítását, stb. eredményezheti. Fontos, hogy az őrszolgálat az objektum dinamizmusával összhangban legyen, biztosítsa, hogy a szolgálat ott és akkor teljesítse funkcióját, amikor és ahol azt az objektum biztonsága megköveteli. A kutyák az őrzés-védelemben A nagyfokú technikai fejlődés és az őrzés mechanikai elektrotechnikai eszközökkel való kiegészítése ellenére az őrkutya alkalmazása iránt fokozott érdeklődés tapasztalható. Ugyanis egyre szélesebb körben válnak ismertté azok a képességek és tulajdonságok, amelyek az őrkutyát alkalmassá teszik őrzési feladatok ellátására. A kutya származása, az egyes fajtáinak kialakulása a tudományos kutatás régi témája. A kutya az első háziállat, amely az emberhez szegődött. A legrégibb egyiptomi és mezopotámiai kőbe vésett rajzok és agyagfestmények a kutyát, mint az ember segítőtársát ábrázolják. Babilonban nyájak és vándorló törzsek őrzésére és a vakok vezetésére alkalmazták. A kutya alaptermészete folytán vált az ember társává, ösztönösen kereste annak közelségét. Az ember is korán felismerte ennek a felkínálkozásnak hasznosságát, s igyekezett szolgálatába állítani. A kutya fejlett szaglóképességével (tízszerese az emberének), hallásával hamar megérezte, észrevette a vadállatok jelenlétét, ugatásával pedig jelezte az ellenség közeledtét. Így alakult ki már a kezdeti időkben a vadászatra és őrzésre való alkalmazása. Az ember és a kutya között létrejött társulásból számos előnye származott az embernek. A kutya kiváló érzékszervei adottságait, bátorságát, ragaszkodását, hűségét napjainkban is sokoldalúan értékesítjük. Felhasználjuk például nyomkövetésre, kábítószer felkutatására, járőr-, őrző- és védő feladatok ellátására. Az amerikai csapatok, például Vietnamban a harccselekmények során több mint 1200 speciálisan kiképzett szolgálati kutyát alkalmaztak. A különböző feladatokra kiképzett kutyákat a dzsungelharcokban, a települések és objektumok körzeteiben az őrzésben, járőrszolgálatban, őrhelyi szolgálatban alkalmazták. Az amerikai hadseregben elsősorban a légierő rendelkezik nagy létszámú kutyával. Évente mintegy 2500 kutyát képeznek ki szolgálati feladatokra. Francia közlések szerint Algériában az operatív jellegű akciókban alkalmaztak kutyákat felderítő, őrző, üldöző, járőröző szolgálatban. Az algériai harcok idején mintegy 1700 kutyát alkalmaztak ilyen jellegű feladatokra. A kutyákat különleges biológiai tulajdonságaik teszik képessé arra, hogy speciális feladatokra kiképezhetők és eredményesen alkalmazhatók legyenek. Hangfelfogó képességük és a szagok iránti érzékenységük messze túlhaladja az emberét és ehhez szorosan hozzátartozik az őrzés ösztöne is. A jóképességű, megfelelően kiképzett kutya a legnehezebb körülmények között is képes a feléje közeledő embert 100 méter távolságról észrevenni, mind fekvő, kúszó, mind álló, járó testhelyzetben. Kedvező körülmények között, nyílt terepen, enyhe szélben a zörejeket, hangokat 1000 méternél nagyobb távolságról is képes észlelni. Az ember halk neszeket 3—4 méterről, a kutya 25 méterről, és ennél nagyobb távolságról is képes felfogni; a karóra ketyegését az ember ép füllel kb. 1 méterről, a kutya 11 méterről képes meghallani. A szagok észlelésére nemcsak érzékenysége, hanem differenciálóképessége és tartós érzékelőképessége is jellemző. Kedvező körülmények között az embert, testszagáról, 100 méternél nagyobb távolságról is érzékelni tudja. Eddigi tapasztalataink szerint legmeg 40