Honvédségi Szemle 1994/2
1994 / 11. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Pataky Iván: Magyarország bombázása a második világháborúban
5. Megnyerné az oroszok tetszését” - írták a döntést előkészítő brit diplomaták. 1944. január végére a technikai feltételek is beértek. Elkészültek a dél-olaszországi repülőterek, amelyekről a szövetséges nehézbombázók képesek voltak felszállni és támadni a magyarországi célpontokat. Február második felében - valószínűleg azért, mert a szövetségesek tudomására jutott, hogy a németek készülnek Magyarországot megszállni és várták a magyar kormány reagálását -bombázási tilalmat rendeltek el Budapest ellen. Miután a németek szinte akadálytalanul szállták meg az országot - hacsak nem tekintjük ellenállásnak Bajcsy-Zsilinszky Endre és az újvidéki Duna híd őrségének magányos lövéseit - a szövetséges Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága 1944. március 25-én feloldotta a Magyarország elleni bombázási tilalmat, így következett el az első, április 3-ai nagy erejű bombatámadás. Sok száz követte. Sem terünk, sem módunk nincs az összes bombatámadás bemutatására, elemzésére, ezért csak egy támadás bemutatására szorítkozunk. 1944. április 13-án, egy csütörtöki napon, kedvező időjárási viszonyok közepette a 14. AAF 535 nehézbombázója szállt fel a budapesti repülőterek, repülőgépgyárak ismételt, valamint a győri repülőgépgyár és a bródi vasúti pályaudvar bombázására. A támadást részletes légi felderítés előzte meg. A kötelék előtt néhány órával repülve pedig meteorológiai felderítőgépek pásztázták végig a célkitűzéseket. A kora reggeli - inkább hajnali - órákban megtartott parancskihirdetésen az 5. winght B-17-es bomber Group-ja parancsot kapott a győri Magyar Waggon és Gépgyár (ma: RÁBA) repülőgépgyára és a város pályaudvara bombázására 12.00-i kezdettel. A 47. wing négy B-17-es BG-je a Ferihegyi-repülőtér, a 304. wing négy B- 24-es BG-je a tököli repülőtér és a 49., valamint 55. wingek BG-jei a Horthy-li-7geti (Szigetszentmiklós) Dunai Repülőgépgyár RT (ma: Csepel Autógyár) rombolására 12-13 óra között. A kötelékeket a 306. vadász wing (Fighter Wing) P-38- as „Lighting” és P-47 „Thunderbolt” kísérő vadászai biztosították, oltalmazták. Mielőtt tovább vizsgálnánk az eseményeket, röviden közbeszúrva, egy-két mondatot a korabeli amerikai szervezésről. Egy amerikai bombázó század (bomber Squadron) az állománytábla szerint 18 (vagy 19-20) gépből állt. A Bomber Group (BG) általában négy századból állott. De gyakoriak az eltérések is. Egy bomber wing-ben általában 4 BG, tehát 28-320 nehézbombázó repült. De például a 15. AAF kötelékében levő és B-17-esekkel feltöltött 5 wing állományában 6 BG-t szerveztek. A felsorolt többi wing B-24-esekkel volt feltöltve és 4 BG-t osztottak be mindegyik wingbe. A 15. AAF kísérővadász feladatait ellátó 306. Fighter wing (vadász wing) állományába hét FB (Fighter Group), 22 vadászszázad (századonként 25-29 géppel) volt beosztva. Papírforma szerint összesen 550-635 vadászgép. A „papírforma” szó a helyes kifejezés, mivel a mennyiség soha sem volt teljes. Bár a lelőtt, megrongálódott, elhasználódott gépek és a hajózóállommány feltöltése folyamatos volt, gyakorlatban már 50-60 százalékos bevetés is maximális erőfeszítésnek számított. Az előzőleg jelzett gyengesége ellenére a magyar - és német - légvédelem „hatékonynak” bizonyult. Hazánk ellen a nappali támadások során az amerikaiak B-17 „Flying Fortres” és B-24 „Liberator” (ezek voltak többségben) négymotoros nehézbombázókat, az éjszakai bombatámadások során - és a dunai folyami aknatelepítésekhez - a britek Vickers „Wellington”, valamint B-24 „Liberatorokat”, a szovjetek pedig Douglas „Boston”, North American B-25 „Mitchell”, Iljusin 11-4 és Petljakoviе-bombázókat használtak. Az amerikaiak az április 13-án - az április 3-i tapasztalatok alapján - Budapest