Honvédségi Szemle 1998/2

1998 / 12. szám - FÓRUM - Dr. Oroszi Antal: Sólyom László altábornagy, a demokratikus magyar hadsereg első vezérkari főnöke

lalja a felelősséget, ez már nem közbiztonság, ez már politikai ügy. Azonnali leváltását kérte. Rákosihoz ment, mivel ő katona, vissza akar menni a honvédséghez. Rákosi meg­hallgatta, s döntött: „ Rendben van, adja át a főkapitányságot és menjen vissza a katonai főcsoportfőnökségre. ” Az új főkapitány dr. Münich Ferenc lett, így került sor 1946. má­jus 15-én Sólyom László vezérőrnagy visszavételére a honvédséghez. Most már nem kis­gazdaként, hanem kommunistaként lett a Honvédelmi Minisztérium katonai csoportjának vezetője. (Főcsoportfőnökséggé 1948. április 1-jével fejlesztették ki.) Sólyom első dolga volt azoknak a szakembereknek a megkeresése és munkába állítása, akik készek voltak becsületesen szolgálni a demokratikus hadsereg ügyét. A katonai csoport, amely ekkor a hadműveleti, a szervezési, a közlekedési és a híradó osztályt foglalta magába, a párizsi békeszerződés tárgyalásán részt vevő magyar delegáció számára szükséges háttéranya­gok és a hadseregfejlesztéssel kapcsolatos munkák előkészítésének kidolgozásán fárado­zott. A célkitűzések széles körű megismertetése céljából 1946. december 1-jével beindít­ják a HONVÉD című katonai folyóiratot. A szerkesztőbizottság tagjai: Sólyom László ve­zérőrnagy, elnök, Illy Gusztáv vezérkari ezredes, Beleznay István vezérkari ezredes, Tömösy Ferenc vezérkari ezredes, Németh Dezső vezérkari alezredes. A hadseregfejlesztés terén nyilvánvaló volt, hogy annak legfőbb feltétele a tisztkép­zés, a tisztek továbbképzésének mielőbbi megkezdése. A katonai csoportfőnök és mun­katársai e téren először a Kossuth Akadémia és a Honvéd Hadiakadémia létrehozására összpontosították erőfeszítéseiket. A Honvéd Kossuth Akadémia szervezése és anyagi előkészítése mellett Kádár Já­nos és Pálffy György, valamint más vezetők társaságában részt vett és felszólalt a mun­kás-paraszt fiatalokat mozgósító toborzógyűléseken 1947 nyarán, ahol a tiszti iskolába való jelentkezést szorgalmazta. A Honvéd Kossuth Akadémia 1947. szeptember 1-jén kezdte meg működését a hábo­rús sérüléseitől rendbehozott Ludovika Akadémián. Az alapfokú tisztképzés megindítása mellett Sólyom László kezdettől fogva szorgalmazta a hadiakadémia felállítását, amely 1947. december 1-jén nyílt meg. Az évnyitó, amely Dinnyés Lajos miniszterelnök és Ve­res Péter honvédelmi miniszter jelenlétében zajlott le, Sólyom vezérőrnagy — aki a ka­tonai csoportfőnöki beosztásával egyidejűleg az akadémia parancsnoki tisztét is ellátta, valamint hadtörténelmet és hadászatot tanított — beszédében kiemelte: „A magyar vezér­kari tisztképző főiskolának, a hadiakadémiának megnyitása az új honvédség felépítésé­nek munkájában nagy fontosságú, hosszú évtizedekre kiható jelentőségű esemény. A ha­diakadémia a legmagasabb fokú tisztképző iskola, amelynek végzett hallgatói előbb a honvédség vezetőinek belső munkatársai lesznek, később pedig arra hivatottak, hogy a honvédség vezetését maguk gyakorolják. ” A hadiakadémia parancsnokának szavai szép perspektívát mutattak a tanulmányai­kat kezdő, válogatott fiatal tiszteknek. Akkor még senki sem sejtette, hogy mindez egy jó év múlva össze fog dőlni. 1947 végén, 1948 elején az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben a Magyar Honvédség közel sem felelt meg az ország védelmével kapcsolatos követelményeknek. A párt Katonai Bizottsága 1948. áprilisi ülésén Sólyom László altábornagy (1948. január 1- jétől), katonai főcsoportfőnök, mint a bizottság tagja, szemléletesen vázolta honvédel­münk és a hadsereg helyzetét: „... az ország védelmi felkészültsége jóformán a semmivel egyenlő. A honvédség még békefeladatait sem tudja ellátni, nem felel meg a legelemibb háborús követelményeknek sem. Pusztán belső karhatalomnak és fejlesztési magnak te­

Next