Honvédségi Szemle 2002/1
2002 / 1. szám - HADTÖRTÉNELEM - Szakály Sándor: A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnökei 1919. augusztus 12-1945. május 9.
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE majd az újonnan megalakult kassai székhelyű m. kir. VIII. honvéd hadtest parancsnoka lett. E beosztásában 1941. augusztus 1-jéig maradt, de már 1941 júniusának végétől a Szovjetunió elleni háborúban részt vevő ún. Kárpát-csoport parancsnoka lett. 1941. augusztus 1-jével kinevezték az elfoglalt szovjet területek katonai közigazgatási parancsnokává. 1941. szeptember 6-án az államfő a Honvéd Vezérkar főnökévé nevezte ki az 1939. november 1-jétől altábornagy Szombathelyit, aki 1941. november 1-jével lett vezérezredes, és azt megelőzően, október 23-án magyar királyi titkos tanácsos. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnöki működése során igyekezett a magyar katonai erő megtartását érvényesíteni, de alapvetően kevés sikerrel. A németek egyre nagyobb fenntartással viseltettek vele szemben, és 1944. április 19-én elérték a kormányzónál felmentését. 1944 októberében a vezérkar főnöke különbírósága tárgyalta ügyét - az ellenséggel való kapcsolatkeresés stb. -, de ítélet nem született. A nyilas hungarista hatalomátvételt követően internálták és Németországba került. Kiszabadulása után visszatért Magyarországra, ahol már 1945. június 19-én lefokozták, és a honvédségből kicsapták. A budapesti Népbíróság 1946. március 30-i ítéletével tízévi fegyházra ítélte, mely ítéletet a NOT 1946. május 27-én életfogytiglani szabadságvesztésre változtatott. Máig ismeretlen körülmények között kiadták a jugoszláv hatóságoknak, ahol háborús bűnösség vádjával bíróság elé állították és halálra ítélték. 1946. november 4-én végezték ki a péterváradi erdőben. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ellene hozott ítéletet megsemmisítette az 1990-es évek közepén. VÖRÖS JÁNOS ALTÁBORNAGY Szombathelyi Ferenc felmentését követően vitéz Vörös János altábornagy került a Honvéd Vezérkar élére. A korábban már nyugállományba helyezéssel kapcsolatba hozott tábornok 1944. április 19-én foglalta el beosztását. Vitéz nemes Vörös János 1891. március 23-án született egy többgyermekes csabrendeki szőlőbirtokos családban Vörös Pál és Fazekas Ágnes gyermekeként. A gimnázium első öt osztályának elvégzését követően a traiskircheni cs. és kir. tüzérségi hadapródiskola növendéke lett 1907-ben, és 1911-ben mint zászlós került ki az intézmény falai közül augusztus 18-án a cs. és kir. 11. tábori ágyús ezredhez. Nem sokáig szolgált azonban ott, mert a m. kir. honvédség tüzér fegyvernemének megalakulását követően a m. kir. 2. honvéd tüzérosztályhoz került 1912-ben. 1913. szeptember 1-jével hadnagy, majd 1915. május 1-jével főhadnagy lett. A háború folyamán a 38. honvéd gyaloghadosztály kötelékében teljesített szolgálatot mint a vezérkarhoz beosztott tiszt. Az összeomlást követően tovább szolgált az új magyar hadseregben, majd a Vörös Hadseregben is. 1920 és 1921 között elvégezte a hadiakadémiát és mint annak hallgatója lett 1920. szeptember 1-jével százados. 1921 és 1927 között a 3. vegyesdandár vezérkari tisztje volt, s közben 1923-ban felvették a vitézi rendbe. 1928. december 15-től 1931. augusztus 31-ig a HM 9. osztály elvi és szervezési alcsoportját vezette már mint vezérkari őrnagy. 1931. szeptember 1-jével került harcászattanárnak a hadiakadémiára, ahol 1936. november 1-jéig működött, és közben 1934. május 1-jével vezérkari alezredes lett. 1936. november 1-jétől 1940. november 1-jéig vezette a HM VI-7/6., később 7/6. vkf. osztályt, 1938. május 1-jétől vezérkari