Honvédségi Szemle 2005/2
2005 / 9. szám - FÓRUM - Eszes Máté - Hárs György: Hazaszeretet és honvédelem a magyar irodalomban (1.)
is lehetne. Elmélkedés nyitott lélekkel és fürge ésszel; elemez, oktat, kritizál, jó stílussal és ízléssel ír, tiszta magyarsággal; esszéista a szó eredeti értelmében, ösztönös műfajteremtő. Testőrtársai közül többen is akadnak, akik hozzá hasonlóan tollat ragadnak, akiket magával sodor a nagy korfordulat s a nemzet szolgálatának vágya. Báróczi Sándor (1735-1809) francia szerzőket fordít különös gonddal és érzékenységgel. Különösen Marmontel-fordításai aratnak sikert, Kazinczy is költőinek, stíluseszménynek tekinti fordításait, különösen az Erkölcsi meséket. A fiatal testőr írók igazi mentorra találnak Orczy Lőrinc személyében (1718-1789). A derék öreg tábornok fényes katonai pályát futott be, 1757-ben ott volt Hadik András altábornagy Berlint sarcoló huszárportyáján. A megújulás fiataljai nagy tisztelettel veszik körül, de tiszteletük nem kizárólag az érdemes hadfinak szól, hanem francia műveltségének és példamutató műveinek. Verseinek természetessége, őszinte népisége Arany Jánost is ámulatba ejti. Koszorú (1763) és A bugaci csárdának tiszteletére szerzett versének eredetisége, az alföldi táj költői témává avatása Petőfi költészetét vezeti be. Bessenyei György Hazafiúi Magyar Társaságának az irodalomtörténet által számon tartott fiatal írói között ott van egy élemedett korú lovasgenerális, az Egy falusi nótáriusnak budai utazása szerzője, Gvadányi József (1725-1801), aki szintén jelen volt Berlin megsarcolásánál. Száztizenegy huszárjával ő volt Hadik „regementjének” elővédje. Végigharcolja a hétéves háborút, majd hazai állomáshelyekre vezénylik, ahol a vidéki szálláshelyek unalmát olvasással és verselgetéssel próbálja elűzni. Hatvankét éves korában, már mint nyugdíjas tábornok szánja rá magát versei kiadására, nevének feltüntetése nélkül. A siker országos hírnévre emeli az öreg lovasgenerális művét. Gvadányi a sikeren felbuzdulva megírja nótáriusának elmélkedéseit, betegségét, halálát és testamentumát. Művei ma is olvashatóbbak, mint a korabeli avantgárd írók, talán azért, mert nyers realizmusától, vaskos humorától távol áll a mesterkéltség. Már egy következő korszak képviselője Kisfaludy Sándor (1772-1844), ő már a napóleoni idők háborúiban utazza be Európát, akárcsak öccse, Károly, Fazekas Mihály és társaik. Kisfaludy Sándort Zala megye delegálta 1793-ban a nemesi testőrségbe. Innen fegyelmet nehezen tűrő, dacos természete miatt csapathoz vezénylik, ahonnan ezredével a harctérre küldik. Miután Napóleon elfoglalja Milánót, fogságba esik. A snájdig huszárhadnagyot a provánszi táj és Petrarca hatása versírásra ösztönzi. Itt keletkezett szerelmes verseit is belefoglalja A kesergő szerelem című ciklusába, amely később a Himfy szerelmei első része lesz. A Himfy szerelmeit az olvasók lelkesen fogadták, megzenésített verseit mindenütt énekelték. Mivel Csokonai Vitéz Mihály Lilláját megelőzte, ő lett a szerelmi líra országos hírű mestere. Már szerelmes verseinek is hazafias nevelőerőt tulajdonított, így ír 1807-ben önérzetesen könyve előszavában magyar nyelvű költeményei hatásáról: „A melly nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája, csak szállása. Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv...” Hazaszeretete által fűtött nemesi konzervativizmusa egyre jobban eluralkodik költészetén. Regék a magyar előidőkből címmel három regényes szerelmi történetet ad ki a német lovagregények modorában. A Nagy Lajos és Mátyás király korába helyezett történetek saját korának nemesi felfogását és szokásait ábrázolják. (Folytatjuk)