Honvédségi Szemle 2006/2
2006 / 10. szám - FÓRUM - Varga Mihály: Világraszóló diadal 1456-ban
124 FÓRUM Világra szóló diadal 1456-ban Amikor délben - s helyi idő szerint a világban mindenütt akkor - X A. megszólal a harang (van rádió, amely szignálként használja e harangzúgást), az nemcsak a pontos időt jelzi, hanem arra a világszerte ismert tényre emlékeztet, amely 550 évvel ezelőtt Nándorfehérvárnál következett be. A hazánkat és a keresztény világot védő magyar katonaság, s elsősorban a Magyar Királyság területén toborzott keresztes sereg Hunyadi János, Kapisztrán János fővezérletével - Szilágyi Mihály várkapitány közreműködésével - az összesen mintegy negyvenezer főt soraiban tudó magyar haderő nemcsak kiállta a július 4. és 22. között lezajlott várostromot (pedig ahhoz II. Mohamed szultán 78/80 ezer fős reguláris és ugyanennyi irreguláris katonával, 600 ágyúval és 200 hadihajóval rendelkezett), hanem meg is futamította a török haderőt. Az esemény világraszóló diadallá azon tény révén vált, hogy nemcsak sikerült megvédeni a keresztény világot, hanem egy ideig (majdnem 70 évig) sikerült a török terjeszkedést lefékezni, határ menti csatározás szintjére leszorítani. Igaz, ebben addigra a magyaroknak már 86 évnyi tapasztalatuk volt. Az Oszmán Birodalom ugyanis Magyarországra először 1371-ben és ezt követően 1376-ban jelentett veszélyt, de akkor I. Lajos (Nagy Lajosként is ismert) magyar király csapatai móresre tanították (szétverték) a betolakodó török haderőt. Az előrébb szereplő majdnem kilenc évtized során sok nagy összecsapás történt a két fél között - nikápolyi csata (1396), várnai csata (1444), s az azt megelőző években lebonyolított balkáni téli hadjárat, rigómezei csata (Koszovo Polje, 1448) -, de európai fontosságúvá, jelentőségűvé azáltal vált a nándorfehérvári győzelmünk, hogy e helység - benne a vár - egy szerződés révén 1426-ban került magyar kézre, s attól fogva ez volt Magyarország déli kapuja. E kapu (amely ma Belgrád, az ókorban Taurinus sinus, Zay Ferenc felső-magyarországi generálisnál - ő írta meg 1521. évi ostromát és török kézre kerülését Sándorfejérvár, de a bizánci időszakban Görögfejérvár a neve) stratégiai jelentőségével régóta tisztában volt a Porta: szárazföldi és vízi kereskedelmi útvonali csomópont volt; hadászati jelentőségét pedig az adta, hogy az erősségben levő katonaság (hadiszerszám és élelem is) a várkapitány irányítása alatt levő más erősségekre támaszkodva képes volt kivédeni (ez történt az 1440-ben és 1456-ban bekövetkezett ostromakor is), de képes volt prevenciós célzattal csapást mérni a török területen levő szultáni csapatokra is. (Érdekessége okán jegyzem meg, az 1514-es keresztes háború - amely a parasztháborúvá alakult - vezetője, Dózsa György »Székely György néven is ismert« az e háborút megelőző években Nándorfehérváron szolgált hű ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE