Honvédségi Szemle 2019
2019 / 2. szám
131 HSz 2019/2. Hadtörténelem Anka László: DÉVAVÁNYA ÉS TÁPIÓSZECSŐ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS IKEREMLÉKMŰVEI összefoglaló: A Nagy Háború során elesett és otthonuktól, szülőföldjüktől távol, tömegsírokban eltemetett katonák áldozatvállalásának kívánt emléket állítani a magyar országgyűlés, amikor elfogadta „a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről" szóló 1917. évi VIli. törvénycikket. A törvény arra kötelezte a városokat és községeket, hogy emlékművet állítsanak az elesett honvédeknek, előttük való tisztelgésképpen. kulcsszavak: hősök emlékünnepe, Hősök Emlékét Megőrző Országos Bizottság, Dévaványa, Tápiószecső, ikeremlékművek EMLÉKMŰÁLLÍTÁSOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN ELESETT HONVÉDEK TISZTELETÉRE A Habsburgok birodalmában 1868-tól létezett sorkötelezettség, és a véderőtörvények következtében a felnőtt férfi lakosság jelentős arányban teljesített katonai szolgálatot a közös hadsereg, a magyar királyi Honvédség vagy a Landwehr valamelyik alakulatánál. Az első világháború hadjáratai folyamán az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregeinek katonái az albán, montenegrói, olasz, orosz, román és szerb frontokon harcoltak, néhány alakulat legénysége eljutott a Közel-Keletre is. A császári és királyi hadiflotta tengerészei az Adriai-tengeren zajló küzdelmekből vették ki a részüket a brit, francia és olasz haditengerészettel szemben.1 Az évek során Magyarország teljes lakosságának egyhatod része - körülbelül 3,8 millió férfi - kapott behívót katonai szolgálatra.2 Arra azonban az osztrák-magyar katonai és politikai vezetés nem számított, hogy milyen nagyarányú vérveszteséget okoznak a csatározások. Az évek során a behívottak (21—42. életév közöttiek) korhatárát is kiterjesztették (18-50 éves korra). A háború végéig 5304-6615 ezer ember veszett oda a Szent István-i Magyarországról. Ugyanennyi megsebesült vagy hadifogságba került, vagyis a hadba vonult férfiak fele nem tért vissza a frontról 1918 őszéig, vagy ha igen, sebesülten érkezett haza. A társadalom még kevésbé tudott belenyugodni ebbe a helyzetbe, mint az országot vezető politikusok és hadvezérek. A harcokban elesetteknek emléket állító 1917. évi VIII. törvénycikk így fogalmaz: „ Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették 1 Az egyes hadszínterekről, amelyeken a Monarchia seregeinek harcolni kellett lásd Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Kossuth Kiadó, Budapest, 2010. 2 Julier Ferenc: 1914-1918. A világháború magyar szemmel. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933,297-298. 3 Julier: i. m. 296. 4 Romsics: i. m. 131. 5 Julier: i. m. 297.