Hungarológiai Értesítő. IV. évfolyam 1-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1982)

I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1980

A volt fejedelem és a bukott kancellár eltérő műveltséganyaggal és írói talentum­mal vág bele memoárja megírásába. Kemény nem állítja önmagát annyira középpontba, mint Bethlen, s szubjektív énképe sem olyan kidolgozott, mint a kancelláré. A környe­zet, a történések megjelenítésében azonban leírásai vetekszenek az övéivel. Bethlen Miklós az önanalízis Szent Ágoston-i és Petrarca-i mélységeit bejárva már II. Rákóczi Ferenc lélektani elemzéseit előlegzi. Műve vége felé pedig az önös érdek miatt széthúzó erdélyi vezető rétegről és a közállapotokról ad pontos látleletet, ráérezvén a Habsburg­gyarmattá süllyedés egyik fontos okára. A hazai történetírás elsősorban Bethlent vádolja elfogultsággal, a kortársak képei­nek túl sötétre rajzolásával, hogy önmaga érdemeit és értékeit kiemelhesse. A művészi igazságot azonban az újabban egyre nagyobb számban felszínre kerülő dokumentu­mok, források alátámasztják. A két fő mű mellett egyéb dokumentumok is segítenek kiteljesíteni a szerzőkről elkészíthető olvasói portrét. Kemény levelei, politikai vonatkozású iratai mellé Bethlen imádságoskönyvének lapjai sorakoznak fel, s teszik azt lehetővé. V. Windisch Éva kiemelkedő sajtó alá rendezői, szöveggondozói munkáját, rend­kívül alapos, nagy adatbázist mozgósító jegyzeteit elismeréssel illették már a két mű Magyar Századok sorozatban történt megjelenésekor is. Az azóta eltelt negyedszázad alatt sem évültek el kiadásának érdemei - viszont a tudomány idő közben elért új eredményei már jórészt beépültek a modernebb edíció szövegébe jegyzetei és életrajzi adatai közé. A kötetet alapos tárgyi jegyzetek, név- és szómagyarázatok teszik teljessé. Az ap­parátus hatalmas adathalmaza nélkülözhetetlen ismereteket szolgáltat a kötet utalásai­nak megértéséhez, s egyben a XVII. századi Erdély történelméről, nyelvéről, geopoliti­kai helyzetének változó következményeiről is pontos képet ad. /./ Király György: A filológus kalandozásai. Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta Kenyeres Ágnes. Szépirodalmi Könyv­kiadó, Budapest, 1980. 531 l. Király György képes volt arra, hogy a tudós-pozitivista mestereitől (Katona La­jos, Riedl, Heinrich) tanult tény­tiszteletet és filológusi alaposságot a Nyugat legjobb esszéíróinak könnyed stílusával párosítsa; ha nem ragadja el már 35 éves korában (1922-ben) a halál, ma talán a század legjobb irodalomtörténészei között emlegetnék, így viszont e válogatás, mely munkásságának teljes keresztmetszetét adja, kissé újra­felfedezés-számba megy, s lehetőséget ad arra, hogy felfigyeljünk a különálló tanulmá­nyok mögött halványan körvonalazódó szintézisre. Hozzásegít ehhez Kenyeres Ágnes ihletett utószava is, mely részletesen ismerteti-értékeli a szerző életét és munkásságát. Király Györgynek egyetlen önálló kötete jelent meg élete során, A magyar ősköltészet címmel, s ez egyben legterjedelmesebb összefüggő munkája is; minden szempontból érthető módon áll tehát a mostani válogatás élén. A második fejezet a filológus mun­­­kásságával ismertet meg. Az itt olvasható tanulmányok tematikája­­csak néhány szer)

Next