Hungarológiai Értesítő. V. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1983)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1981
haladó, a mellékmondatból új mellékmondatokat indító szerkesztés a 19. század magyar prózastílusában nem volt uralkodó típus, és noha jelen van a korszak kezdetén, a klasszicizáló, számos kötőszóval és bonyolult alárendelésekkel élő körmondat a korábbi stilisztikai korszakok sajátja. A munka első nagy fejezete a fennkölt stílus jellegzetességeit, mindenekelőtt a ritmikusan felépített körmondatot elemzi Kölcsey, Eötvös, Kemény és Kossuth művei alapján, bemutatva a közlésmódok rendszerében az egyenes beszédet és a függő beszédet, gazdagon illusztrálva a leírás (portré, ház, házbelső, táj) módozatait is. A másik nagy fejezet a fennkölt stíl ellentéteként a prózai életszerűséget és mértéktartást, annak stilisztikai meghatározóit tárja föl hasonló alapossággal és példagazdagsággal, míg a mű harmadik része Századvégi kaleidoszkóp cím alatt, főként Petelei István prózája segítségével illusztrálja az elsősorban a leírásban végbement változásokat. A kötetet jegyzetanyag és az idézett művek listája egészíti ki. Csapody Miklós Históriás énekek és széphistóriák. Válogatta, a szöveget gondozta, az előszót és a jegyzeteket írta Molnár Szabolcs. Albatrosz Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 3561. A bukaresti egyetem Irodalomtörténeti Tanszékének tanára a XV. században keletkezett Szabács viadala kivételével, a XVI. század bőséges epikus termésének legjavát válogatta egybe, amikor e kötet szerkesztésére vállalkozott. A magyar történelem jeles alakjairól, eseményeiről emlékezik a kötet első, históriás énekeket tartalmazó fejezete. A Szabács viadala és a Cantio de militibus pulchra névtelen szerzőjén kívül Görcsöni Ambrus, Temesvári István, Temesvári János, Valkai András egy-egy, Tinódi Lantos Sebestyén és Ilosvai Selymes Péter két-két éneke olvasható. Ez az első olyan kötet — s ez örvendetes —, ahol együtt olvasható Görcsöni és Ilosvai Hunyadi Mátyásról szerzett éneke. Eddig Görcsöni befejezetlen munkájának egyetlen folytatását ismerjük, azt Bogáti Fazekas Miklós szerezte 1576-ban míg elő nem került egy kéziratos gyűjteményből az Ilosvai által 1575-ben megírt két fejezet, Görcsöni félbemaradt énekéhez. A kötet második fele hat széphistóriát közöl: Vitéz Franciska, Szilágyi és Hagymási, Béla király és Bankó leánya, Telamon királyról és az ő fiának haláláról, Eurialus és Lucretia, Árgirus históriája sorrendben. A szerkesztő végül röviden összefoglalja, mit kell tudnunk a szerzőkről, a művekről, s a legszükségesebb jegyzeteket is közli. Válogatás, olvashatjuk a kötet elején, s ez annyiban is igaz, hogy nem mindig kap teljes szöveget kézhez az olvasó. Hiányt pótol abban az értelemben, hogy ezek az énekek a nagyközönség számára nehezen hozzáférhetőek, és így legalább részleteiben megismerhetővé válik a XVI. század irodalmának java, s közelebb kerül az olvasó táborához régi irodalmunk egy töredéke. Lévay Edit