Hunnia, 1996 (74-85. szám)

1996 / 79. szám - Horváth Lajos: A magyar országgyűlés 1956-57-ben

28 HUNNIA Szolnok megye képviselői A magyar országgyűlés 1956-1957-ben III. E munkának nem feladata bemutatni, miként ment végbe a „fordulat", vagyis a kommunista ha­talomátvétel (1948) után az országgyűlési képvise­lők „megválasztása", csak mint ismert tényre utal­nom kell arra, hogy 1949-től kezdve már a szovjet modell szerinti „népi demokratikus" értelemben beszélhetünk hazánkban (egészen 1990-ig!) „vá­lasztott" törvényhozó testületről. Az 1953 július 3-ra összehívott országgyűlés Szolnok megyei képviselői egyaránt az MDP, a kommunisták „jóváhagyásával" kerültek a legfel­sőbb törvényhozó testületbe, mint az más megyék képviselőcsoportjaira is jellemző volt. A párttagság tekintetében formálisan két csoportot alkottak ugyan, az MDP tagjai (10 személy) és a pártonkívü­­liek (5 személy), ezek közül kettő, Guba Mihály és Z. Nagy Ferenc eredetileg a Kisgazdapárt tagja volt. A fentiek ellenére azonban azt mondhatjuk, hogy mind a múltjuk tekintetében, mind 1956-os te­vékenységük alapján, valamint a forradalmat és szabadságharcot követő kommunista restauráció során változatos volt a sorsuk és politikai állás­pontjuk. 1. Kis képviselői arcképek Juhász Imréné, a Szolnok Megyei Tanács VB elnö­ke. Az országgyűlésbe 1956 aug. 1-jén (30. ülés) fel­szólalt a szabálysértési bizottságokról szóló tör­vényjavaslat vitájában. Ekkor helyeselte azt, hogy 1955-ben a kihágásokat szabálysértésekké minősí­tették és „demokratikus szellemet teremtettek" a büntetőpolitikában.1 A forradalom megfosztotta hivatalától Juhász Imrénét.2 Az 1956 nov. 2-án a Szolnokot megszálló szovjet csapatok védelme alá helyezkedett, a szov­jet laktanyában Kádár János környezetéhez állt és állítólag járt vele Ungvárott is ezekben a napok­ban.­ A forradalom és szabadságharc megtorlásá­nak idejében megyei ügyész. Országgyűlési képvi­selőségére a Kádár-rendszer igényt tartott, a Szol­nok megyei képviselőcsoport elnökeként összefog­laló jelentést készített a képviselőkről 1958 máj. 14- én. Ebben saját munkájában csak annyi hiányossá­got talált, hogy a csoport tagjaival egyénileg nem foglalkozott eleget. A továbbiakban Juhászné jelen­tésének sorrendjében ismertetjük a képviselőket.4 Tisza József begyűjtési miniszter, majd a Terme­lőszövetkezeti Tanács Titkárságának titkára. Juhászné jellemzése szerint: „Ha lent van a terüle­ten, összeköti a képviselői munkát a beosztásából eredő munkájával." Képviselőségére 1958-1962- ben is igényt tartott a Kádár-rendszer. Dávid Ferenc, a Szolnok Megyei Pártbizottság titkára, egyéves pártfőiskolát végzett 1956 előtt. Azután a Hazafias Népfront országos titkára. A kö­vetkező ciklusban már nem képviselő. Valószínű­leg azért, mert Juhászné jelentése szerint: „Eltúloz­ta az ellenforradalom előtt elkövetett hibákat, s el is torzította. Olyan kijelentést tett: Nyomorba döntöt­tük a magyar parasztot." Nánási László SZÖVOSZ főtitkár-helyettes 1958- ig, majd a SZÖVOSZ Felügyelő Bizottság elnöke. Az 1958-1962-es ciklusban is képviselő. Juhászné szerint hibája, „hogy gyakran kiáll olyan beruházá­sok igénylése mellett, amelynek megvalósítását a népgazdasági helyzet nem teszi lehetővé". Nánási 1958 jan. 29-én (45. ülés) hozzászólt az az évi nép­­gazdasági tervnek a mezőgazdasági termékek fel­vásárlására vonatkozó részéhez. Ekkor elítélte a korábbi beszolgáltatást.5 Z. Nagy Ferenc (Dévaványa, 1899 szept. 2 - Bp. 1977 máj. 18) eredetileg földműves, majd vállalati beszerző. Kisgazdapárti országgyűlési képviselő 1945-től, 1949-1967-ig pártonkívüli képviselő. A Kisgazdapárt újjászervezésében részt vett 1956 ok­tóberében. Kádár János 1957 máj. 9-én elmondott „kormánybeszámolójához" lelkes támogatással szólt hozzá a következő napon. Az Elnöki Tanács 1958 febr. 1-jétől a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökhelyettesévé nevezte ki. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja 1957 okt. 22- től, 1960 máj. 28-tól 1968 ápr. 17-ig az alelnöke.* Beszteri Mihály földműves, 1956-ban tsz-elnök, Jászberényben a Hajta tanyán lakik, ekkor még pár­tonkívüli. A forradalom idején Jászberényben meg­verték, több napig volt kórházban. Ezután belépett az MSZMP-be. Az országgyűlésben 1957 jún. 6-án interpellációt nyújtott be a Szolnok megyei képvi­selőcsoport nevében a földművelésügyi miniszter­hez „a termelőszövetkezetekből kiöregedett, mun­kaképtelenné vált tagok nyugdíjügyének rendezé­se tárgyában".­ A továbbiakban nem tartottak igényt képviselőségére. Valószínű azért, mert Jász­berényben városi vb elnökhelyettes lévén, a tudtá­val kiadtak 300 disznóvágási engedélyt egy kupec­­nek, a tanácsi apparátus számos tagja „illegálisan" 4-5 hold földet használt, és ezt eltűrte. Pesti terme­lői borkimérését 1957-ben számolta fel. Oláh János, a kunhegyesi járás pártbizottságá­nak titkára, 1956 szept. 3-tól újból pártiskolára küldték. A forradalom és szabadságharc leverése után visszatért a kunhegyesi járás párttitkári széke­

Next