Hunnia, 1997 (86-97. szám)
1997 / 96. szám - Kertész László, Tollas Tibor és Viczena Kitti tisztelgései
SZÓLÍT A MÚLT Sortűz vagy kötél már nem árt nekik, élednek minden éjszakán, a gyertyák, fáklyák lángjai rebegik. A mártírfényklazánk homlokán, ismerjetek ránk, akik hisztek még! •Klazánk, együtt zarándokukk Feléd! Ezerkilencszáznegyvenöt régen lehullt rólunk mint gyászlepel, megtisztultunk a sok szenvedésben, lelkünk népünkért esdekel! Így mennek egymás mellett szorosan, sápadt arccal, de csillagporosan. Aki hittel égre néz, láthatja a néma, fényes sereget. (3 báskor minden mártír magyarja járja fölöttünk az eget. Szellemujjuk már előre mutat, a földön is ők tapostak utat. Azert ők voltak az első mártírok, a soha meg nem alkuvók. Százszor szentebbek azok a sírok, nem árthat nekik júdáscsók. Bebalzsamozták e század szörnyét, de gólemszobrát már ledöntötték! Így dől meg minden gonosz zsarnokság, hull le minden karnis csillag. Szent, kos vagy te, árvaMagyarország, azzá tesz sok mártír fiad. Közöttük már nincs pártos széthúzás, közöttünk se legyen többé Lúdás! Feldúlt sírjukon mécses, október tüzvirága, a koltak jogán kérdez, választ már mit se várva. Avultunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat. Ők élik túl,a holtak, a győztes forradalmat. Túlélők Szent hős vagy te, árva Magyarország! .Akiket mnár-már felejtenének és harang még nem szól éntük, azokért legalább szóljon ének; fölébredhessen igéjük, kettesen sírokban porladnak már, de nem győzte le őket a kólái. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára l Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába. — Letarolt erdő fái — úgy fekszenek vigyáznak Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett mag a rögben a csontmeztelen testük. HomottA 1956, te csillag” Én, nagymamám elbeszéléséből ismertem meg 1956 lényegét, így hangzik: A kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium ablakain beszűrődött az őszi napsugár. Negyedikes fiúk robbantak be az osztályba: - Gyertek tüntetni! Mind felugráltak. Az utcán a lelkes tömeghez csatlakoztak. - Forró vizet a kopaszra! - skandálták a Kisbér környéki parasztgyerekek, mert az akkori vezetők lesöpörték padlásaikat. Nagymamának az jutott eszébe, hogy a nyári táborozáson még azt énekelték: „Rákosi a legjobb apa, minden dolgozó a fia." De az általa kitalált sanyargatások tönkretették a népet. A zsarnokság, a kizsákmányolás ellen tüntettek. Esteledett, amikor a szovjet emlékművet a fiúk felgyújtották. Az égbe csapó láng mellett szavalta el egy diák a Nemzeti dalt, majd elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Fellázadtak, egy szebb és jobb világért vonultak az utcára. Nagymamám szívében ez a gyönyörű őszi nap örökké élni fog. Kitti 5/b osztályos tanuló Az országos 56-os Szövetség oroszlányi szervezetének pályázatára érkezett díjnyertes mű.