Huszadik század, 1902

1. szám - Képzőművészeti Szemle

406 Szemlélő, mondhatunk különbet, mint hogy nem enyészik el, sem nem válik nevet­ségessé ott, a­hol függ, Munkácsy és Zulonga között. — László Fülöp Görgeyje a mester legjobb dolgainak egyike. Valóságos lélekidéző­képességgel megfestett képe e csodálatos életű aggastyánnak. — Művé­szies, szép munka Mendlik Oszkár hullámverése. — A szobrászat szegényes csoportjából kiválik Teles Ede pompás terracotta-szobrocs­kája (mely már Velenczében is sok barátot szerzett a művésznek) s Prielle Kornélia mellképe. Bár ez nem a mi Prielle Kornéliánk, a­hogy a Nagymamából ismerjük. De úgy látszik, nem a művész hibá­jából, inkább a szokatlan hajviselet folytán. — Ép oly poétikus, mint erős plasztikai érzékkel kidolgozott mű Kalmár Elza apród-csoportja. Szaloméján csak a gondolat érdekes; a derékszögben meghajló női akt szinte képtelenség. — Közvetlenül Van der Stappen mellett áll Tóth István Hunyady Jánosa, egy felpánczélozott, hatalmas izomzatú férfi­modell, török zászlókkal lábainál. Ez jelképezi majd az ezredéves emlékművön az aszkétalelkű hős magyar condottiere gyönyörű korát! ? Az első ízben kiállítók közül Czigány Dezsőt illeti a pálma. Önarcz­képe nagy tehetségről és kiváló technikai haladottságról tanúskodik. Felemlítjük még Tallós kis­lányfejét, Hercz Vilmos önarczképét, s Cserna Rezső kissé sötét, de érdekes tanulmányát. — A többiekről nincs mit mondanunk. Nem az a kritika hivatása, hogy önkényes osztályzatokkal bővített katalógust adjon. De hogy az idegenekre térjünk, itt ismét csak talmi-európai­ságunknak adtuk tanújelét. Felmagasztaltuk Palmiét és Brachtot, lemo­solyogtuk Khnopffot és Zulongát. — Palmié kissé édeskés, de azért nem teljesen jelentéktelen tájképfestő. Bracht legrokonszenvesebb tulaj­donsága — a termékenysége. Egy egész termet töltött meg ügyes, csillogó dolgaival. Meg kell adni, kitűnő metteur-en-scéne. Mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, melyek az avatatlanokat elkápráz­tatják. — Zulonga nem ismeri ezeket az apró fogásokat. Kékvérű, szuverén nagy tehetség. Valami hatalmas, szinte gőgös egyszerűség jellemzi. Nem hat tetszetős külsőségekkel, következésképen nem hatja meg a külsőségek kis embereit. — Khnopff szimbolisztikus képei byzáncz és a quattrocento nyelvén mondják el mesterük sóvárgását rejtelmes új szépségek után. Álmoknak nevezi őket, s csakugyan álmok: egy nyugtalan, mélyérzésű, gondolkodó, bámulatos művészi tudással meg­örökített álmai. Tájképein a gyötrődő modern léleknek a természet iránti szeretete érzik. Ezeknek az üde­s mégis oly misztikus tájéknak mindegyike valóságos kis mestermű. Valamelyik őszintébb kritikusunk megjövendölte, hogy Zuloaga és Khnopff feltűnés nélkül szerepelnek majd tárlatunkon, mivelhogy — úgymond — külön agyberendezés kell az ilyen művészet élvezéséhez. — Zuloaga és Khnopff két homlokegyenest ellenkező esztétikai áramlat megszemélyesítője. Művészetük egyetlen közös vonása, hogy az minden ízében eredeti, merész, meg nem alkuvó. — Sok minálunk a félember

Next