Huszadik század, 1910

1. szám - II. Szemlék és jegyzetek - Kramolin Gyula: A homoszexualitás kérdéséhez

Kramolin : A homoszexualitás kérdéséhez adósoknak válnék, mint fentebb rámutattunk, kiszámíthatatlan romlásává. Nem büntetőjogi, hanem szociálpolitikai intézkedések szükségesek s akkor megszűnik az uzsora, amint a posványok kiszárításával elpusz­tulnak a szúnyogok s velük megszűnik a malária. * Kramolin Gyula: A homoszexualitás kérdéséhez Tudvalevőleg a mi büntetőtörvényünk is azon konzervatívabb kódexek sorába tartozik, melyek az egynemű szerelmet — a megérdemelt sajnálkozás helyett — börtönnel sújtják, s habár a magyar törvény szemet húny is a nők efajta megtévelyedései előtt, mégis, amennyiben fér­fiak között hajtja virágait, azt elég keményen üldözi. Az orvos és a szociológus egyaránt sokat írhatna arról, vajon megállja-e helyét ez a gáláns disztinkció s valóban nem volna nehéz kikezdeni azt és bebi­zonyítani, miszerint e kérdésben mindakét nem egyforma elbírálást érdemel, aminőt pl. az osztrák törvény is követ; miután azonban meg­győződésünk nem e törvény kiszélesítését, hanem ellenkezőleg, a meglevőnek ís eltörlését tartja kívánatosnak: így e sorok csak ezen utóbbi törekvés jogosultságát óhajtják röviden megvilgítani, amely törek­vésnek szerintünk immár a törvényhozásban is mielőbb érvényre kel­lene jutnia. Nem érintve ugyanis az idevágó törvény azon rendelkezéseit, melyek a zsengekorúak és a testi épség védelmét, a csábítás meg­akadályozását, vagy az e téren is szerepet játszó erőszak és más ily­nemű visszaélések megtorlását célozzák (amely sérelmek szigorú bünte­tését helyesnek és szükségesnek ismerem el), én úgy látom és úgy értem, hogy a csupán felnőtt férfiak között és a közszemérem sérelme nélkül lefolyó perverz szerelmeskedésnek alig szabadna többé büntető­eljárás tárgyát képeznie! Nem pedig — első sorban — azért, mert az az ellentétes elbírálás, melyben e kérdés a különböző kulturnépeknél részesül, már maga kétséget kell, hogy támasszon annak büntetőjogi jelentősége és hordereje iránt. Míg ugyanis igen kevés összehasonlítás meggyőzhet arról, hogy a mai művelt népek uralkodó felfogása a bün­tetendő cselekmények lényegére nézve teljesen megegyezik; hogy a gyil­kosság, rablás stb. elvi megítélése jóformán mindenütt azonos; hogy a büntetőkódexek csak egyes részletekben (a mérlegelésben vagy a büntetés kimérésében) térnek el, de nagyjában áll, hogy ami nálunk bűncselekmény, azt másutt is annak tekintik: addig a bűntények egy­öntetű megítélésének e harmonikus koncertjéből élesen kiválik a „ter­mészetellenes fajtalanságnak" nevezett beteges szenvedély kérdése, mely a kulturnépeket egyszerre két ellentétes felfogású táborra osztja, S vajon minő címen arrogálhatja magának a szigorúbb felfogású tábor, hogy épen neki van igaza? Vajon igaza volt-e annak a szintén „szi­gorú erkölcsű" tábornak, mely valaha a hisztérikus és nimfomániás asszonyokat és elmebetegeket is a máglyára küldte? S miután már mindenesetre vagyunk annyira, hogy e cselekménynek kriminális ter­mészetét legalább is kétségbe vonhassuk, vajon jogos és igazságos-e r büntetni azt, amíg felette az akták végleg bezárva nincsenek ? S nincs-e

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék