Huszadik század, 1910
1. szám - II. Szemlék és jegyzetek - Kramolin Gyula: A homoszexualitás kérdéséhez
Kramplin : A homoszexualitás kérdéséhez bizonyos tragikum abban, ha valaki csak azért kerül a börtönbe, mert véletlenül „magyarnak", a magyar törvények égisze alatt született, míg ugyanazon tulajdonságokkal és fogyatkozásokkal tisztelet és babér övezhetné homlokát, ha más kulturáltamban látott volna napvilágot? De nézzük komoly tárgyilagossággal a dolgot. A homoszexuális szeretkezésnek főleg az a körülmény szorított helyet az újabb büntetőkódexek egy részében is, hogy a régi felfogás azt egy természetellenes, dekadens jelenségnek minősítette, mely karöltve jár az erkölcsi zülléssel, mely megmételyezőleg hat az intakt elemekre, a szellemi élet hanyatlását vonja maga után és végeredményében — általánosan elterjedve — elnéptelenedésre is vezethet, mely veszedelmek ellen az államnak természetszerűleg védekezni kell. Ámde Karsch-Haack-nak e szemle VII. 12-ik számában is referált, értékes tanulmányai s az azoknak forrásul szolgált számos munka régen kimutatta, hogy ez óriási tévedés, mert ez a perverzitás természetes őstalajból fakad, bizonyos atavisztikus jeleggel bír, melynek nyomai az állatvilágban is feltalálhatók s mely ellen ha a fajfejlődés magasabb szempontjaiból küzdeni kell is, ez époly kevéssé történhetik a büntetőtörvény útján, amint más fejlődési rendellenességek vagy csökevényes maradványok — pl. a polymastia (a női emlők kettőnél nagyobb száma) — sem irthatók ki büntetések segélyével. Hogy pedig az erkölcsi züllés, szellemi és társadalmi hanyatlás és az elnéptelenedés ugyancsak nem jár a nyomában, azt Görögország fénykora, számos irodalmi és képzőművészeti remekmű, valamint Japán és China példái mutatják a legjobban. S talán a közelmúltban lezajlott Moltke-Eulenburg pert is szabad tanuságul hívni, mely eléggé igazolta, hogy a legkiválóbb egyéni tulajdonságok s a legértékesebb közéleti munkásság, sőt kifogástalan hazafiasság is jól megfér e sajnálatraméltó tökéletlenséggel! És ha eltekintünk is a „fordított nemi érzés", az igazi és tulajdonképeni homoszexualitás tiszta eseteitől, melyek kétségtelen pszichopatikus jellegével szemben már a modern kriminalista sem mer mereven elzárkózni; és ha csupán csak az egyszerű pederasztiát vesszük szemügyre, vagy pláne a dualistákat — e szerencsétleneket — nézzük, akik mind a két nemmel érintkezést folytatván, talán még leginkább látszanak bűnösöknek, akkor sem szabadulhatunk azon benyomástól, hogy nem bűntettesek, hanem abnormis egyénekkel van dolgunk. Miért van az, hogy a nőktől elzárt életmód szomorú helyein, a kénytelen absztinencia tanyáin rendesen három kategóriáját találni a férfiaknak: egyet, mely a szervezet rendes, automatikus megkönnyebbülésével is beéri; egy másikat, mely a bibliai Onán segítségéhez folyamodik, és csak egy sokkal kisebb harmadikat, melynél a visszafojtott nemi ösztön e megtévelyedés szunnyadó magvát csíráztatja ki ? S miért nem észlelhetni soha, hogy ezen utóbbi frakció divatja az egész intézet általános járványává fajulna? S miért nem válik a véletlenül pederaszta társaságba keveredő egyének igen nagy része — minden csábítás, kedvezés vagy kecsegtető anyagi előny dacára — sem pederasztává ? Mert nem mindenik bír azzal a sajátos idegrendszerbeli diszpozícióval, mely • 158" szükséges ahhoz, hogy abban gyönyörűséget találjon! E nélkül a hajlamosság nélkül lehetetlen az. Hogy ez a hajlamosság a nató-