Huszadik század, 1918
2. szám - I. Tanulmányok - Réz Mihály: A nemzetiségi kérdés a politikai tudomány szempontjából
2 manchesteri iskola közgazdasági világnézletének a terméke. — A liberalizmus világnézlete, melynek nincsen mindig és mindenütt talaja, legkevésbbé van Közép- és Kelet-Európa nemzetiségeinél. Amint a Rousseau-féle természetjogi felfogás csak az egyéneket látja az államban, úgy a marxista radikalizmus csak az osztályokat. Elismer más tényezőket is a gazdaságin kivül, de ezek igazi jelentőségét nem látja. Nem látja, hogy ezeknek jelentősége, befolyásuknak aránya folyton változó, •— s e tekintetben a „haladás" hivei a változatlanság alapján állanak — s hogy az egész államéletnek tisztán osztályszempontból nézése szintén csak egy bizonyos korszak embereinek bizonyos körére szorítkozik. Az a feltevés, hogy az osztályszempont a nemzetiségnél háttérbe szoritja a faji szempontokat, — amelyre nézve a világháború fajpszichológiai tanulságai megadták a feleletet — éppoly anakrizmus és anatopizmus, mint akár az Eötvös-féle. A nemzet nemcsak egyénekből és osztályokból, hanem különböző felekezetekből és különböző fejekből is állhat. Az, hogy mikor, milyen szempont szerint oszlik meg, függ a sajátos viszonyoktól. Az, hogy melyik szempontnak mikor milyen a fontossága, a változott viszonyokkal pari passu változik. Az erők aránya állandó hullámzást mutat. E kvóták fluktuációja folytonos. Nem lehet tehát az osztályszempont sem mindig mindenütt, elsőrendű fontosságú. Vallási, partikuláris, pártpolitikai, faji momentumok azt gyakran keresztezik; elsőrendű fontosságúvá hol az egyik lesz, hol a másik. Úgy az Eötvös-féle liberalizmus, mint a marxista radikalizmus hívei félreismerik a nemzetiségi törekvések jelentőségét és igazi természetét. Nemzetiség az a politikai öntudatra ébredt faj, amely államalkotó hatalommal nem bir. Nemzet az, amely bir és él ezzel a hatalommal. Mihelyt elnyeri e hatalmat valamely faj, nemzetiségből nemzetté válhatik, mihelyt elveszti azt, valamely nemzet, nemzetiséggé lesz csupán. Nemzetiség és nemzet csak a faj különböző érvényesülési stádiuma. Ezek a közkeletű meghatározások azonban bizonyos módosító kiegészítésekre szorulnak. Mert amit itt a nemzetiségről mondottunk, azok csak oly nemzetiségre nézve állanak, amelyek — mint pl. a magyarországiak — egy más faj szupremáciája alatt állanak, és csak oly nemzetekre, amelyek — mint pl. a francia — minden más faj segítsége nélkül, magukban képesek önálló államalkotásra. De lehetnek oly államok, amelyekben — legalább de iure — nem bír az egyik faj szupremáciát gyakorolni a többi felett, amidőn tehát megvan az illető fajokban az államalkotóképesség, de csak együttesen. Ezek még nem nemzetek, mert hiszen csak együtt képeznek egy nemzetet, melynek mindenikükétől külön neve és jellege van. De nem is közönséges nemzetiségek, mert nem állanak más faj szupremáciája alatt. Nevezzük bárhogy is az ilyen fajokat, konstatálnunk kell, hogy az ily fajok egy a nemzetiségek fentebb adott fogalma alá nem tartozó külön kategóriát képeznek. Réz Mihály