Ifjú Erdély, 1929. szeptember - 1930. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1929-09-01 / 1-2. szám

VIII. Évfolyam 1—2. szám. 1929. szeptember—október. IRLIEKDEIY 1——K—HEM——B^aililiHllWll ii Ilii.....Ili i nmumksmm met mum m mmmmmmm mmm Meghalt Elek Nagyapó. A csillaghullások napjaiban, augusztus közepén a magyar gyermekvilág egé­ről lehullott egy drága csillag. Meghalt Elek Nagyapó, a mi mesemondónk. Amíg az erdőzugásos, vadgalambbúgásos székely Erdővidék kis falujából, a délkeleti Kár­pátok aljától és a nyugatiig a magyarok között végig futott e szomorúság, sok ma­gyar gyermek szeme­telt meg könnyel. Szegényebbek lettek a magyar gyerekek, so­kat veszítettek az erdélyi unokák. Ahol könyvolvasó magyar gyermekek éltek öt évtized óta, alig volt gyermek, kinek lelkét ne gyönyörködtette volna meséivel, alig volt magyar ifjú, kit ne gazdagított volna magyar ifjúsági írásaival. Utolsó napjaiig érkezett ákombákom gyermek írások a tanúságai, hogy milyen rajongással várták kis unokái leveleit, meséit és verseit, mint vágytak arra, hogy lábaihoz ülve, ezüstös arcát nézve hallgathassák tündérmeséit. — Elek Nagyapó elment, szomorúságban hagyta unokáit, legárvábban az erdélyieket. 1859 szeptember 30-án született Székelyország egy kis falujában Kisbaconban. Egyszerű székely szülei mellett az udvarhelyi kollégiumnak nevelte. Érettségije után a budapesti egyetem bölcsészeti fakultását hallgatta. Majd hamar megkezdte, mint újságíró, könyvíró ötven éves gazdag nevelői munkáját. Művei közül bár több szól a felnőtteknek is, 70 könyvének nagy része a magyar ifjúságé. 1921-ben reánk nézve döntő lépést tett. Mikor Erdélyt Magyarországtól elsza­kították, nem tudott elszakadni Erdélytől. Bár Budapesten mindene megvolt ahhoz, hogy utolsó öreg napjait megbecsülésben és békességben élje le, eljött Erdélybe, hogy egy fáradságos, fel nem mérhető eredményű szolgálatban lobogjon el. Utolsó éveit egészen nekünk adta: az árvább magyar gyermekeknek. Nagyapánk és apostolunk lett. Bár ezüst haj koronázta fejét, fiatalos erővel, fáradhatatlanul dolgozott, hogy édes anyanyelvünk, a drága magyar nyelv megma­radjon a magyar gyermekek ajkán. Amint látta, hogy évről évre, mint fojtják el a magyar gyermek ajkakon a magyar szót, s mind több és több magyar gyermek nem tud már magyarul írni, annál keményebben dolgozott. Sokan sokszor látták, amint a mult években a kaszát, a gerebjét, az ekeszarvát fogva úgy dolgozott az anyaföl­dön, mint apái s e mellett minden nap órák hosszat ült a kisbaconi kurja i­óasz- HIÚSÁGI- LAP MM vyAsni Vri r»- il ' ** iwi ¥ ¥. 11 mj—^£57- VÍVOTT— to , A. fíi »tQb Jlí— 2 1

Next