Ifjúmunkás, 1952 (5. évfolyam, 152-195. szám)

1952-07-09 / 170. szám

A Román Népköztársaság minisztertanácsának és a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének HATÁROZATA a szénisimies illeim és a szénipari mintal mrovim­i emeléséran (Folytatás az 1-ső oldalról), vezetésével a dolgozókat mozgósítják a kö­vetkező jelszavak teljesítésére: „Több szenet a hazáért, a békéért!“ „Bányamunkások — küzdjetek az első so­rokban az ötéves terv megvalósításáért és túlteljesítéséért!“ „Egyetlen bányász se termeljen normán alul!“ A szakszervezeteknek eltökélten kell har­colniuk a munkafegyelem megszilárdításáért, az igazolatlan hiányzások ellen, a holtidő el­len, valamint a munkaidő s a felszerelések és gépek teljes kihasználásáért. A szakszervezeteknek szüntelenül harcol­niuk kell a szovjet munkamódszerek kiter­jesztéséért, hogy biztosítsák a szocialista verseny tömegjellegét. A szakszervezeteknek állandó figyelmet kell szentelniük a dolgozók mindennapi szükségleteire, a bányamunkásokat ellátó ét­kezdék, áruházak, egészségügyi és kulturális intézmények működésére. Az IMSZ-szervezeteknek — a pártszerve­zetek vezetésével — mozgósítaniuk kell a bányászifjakat az ötéves terv összes előirány­zatainak megvalósításáért és túlteljesítéséért folyó harcra; foglalkozniuk kell az ifjak szakképesítésével és a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében való nevelésével. A KDNSZ-szervezeteknek — a pártszerve­zetek vezetésével — különös figyelmet kell szentelniük a bányászfeleségek soraiban foly­tatandó munkára. A női szervezetek jó mun­kájától, az általuk kifejtett politikai-kulturá­lis nevelő munkától függ nagymértékben a bányászfeleségek bevonása a termelésbe, a A Román Népköztársaság Minisztertanácsa * ★ megfelelő munkakörökbe, a Munkakódex elő­írásainak betartásával, valamint a közösségi tevékenységbe. A pártszervezeteknek, a tömegszervezetek­re támaszkodva és a munkástömegeket moz­gósítva, rendszeresen ellenőrizniük kell a je­len Határozat előírásainak pontos alkalma­zását. . A RNK minisztertanácsa és a KMP Köz­ponti Vezetősége úgy tekinti, hogy e Hatá­rozat alkalmazása a bányászokat hazánk munkásainak első soraiba helyezi a fizetési rendszer, az élet- és kulturális színvonal szempontjából és a széntermelés hátramara­­dottságának felszámolását, a szénipar további fejlődését, az ország szocialista iparosítási ütemének meggyorsítását eredményezi. 1952. július 3. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége ÜZEMÜNKBEN FELLENDÜLT A SPORTÉLET A nagyváradi „Bernát Andor" fémipari vállalatnál számos életerős, erős akaratú, tett­­rekész ifjú dolgozik. Az üzemben mégis pangótt a sportélet. Az IMSZ-tagok az üzemi bizottsághoz fordultak és kérték, hogy utalja ki számukra a sportra előirányzott összeget, mert sportolni akarnak. Az üzemi vezetőség rendelkezésükre bocsátotta a pénzösszeget. Nyomban sportfelszerelést vásároltak. Közben megalakítottuk a sportkollektívát és rátértünk a sportosztályok megszervezé­sére. Azt "akarjuk, hogy ifjúságunk ismerje meg a különböző sportágakat és sokoldalú sportot folytathasson. Ezért megalakítottuk a női és férfi röplabda-, kosárlabda-, atlétika-, box-, birkózó- és futballcsapatokat, majd ki­osztottuk a sportfelszerelést. A sportcsoportok megszervezése eredmény­nyel járt. Az ifjak közül nagyon sokan be­kapcsolódtak a sporttevékenységbe. Üzemünk­ben ma már élénk sportélet folyik. Kosárlab­dacsapatunk hetenként kétszer vesz részt az edzésen. Az ifjak az edzésen pontosan meg­jelennek és fegyelmezetten viselkednek. A GMA mozgalomba is nagyszámú ifjú kapcsolódott be. Eddig már sokan letették a próbákat. A 100 méteres síkfutásban a leg­szebb eredményt Nagy Emma, Fenesi Teréz és Szadovai Éva érték el. A 400 m-es síkfu­tásban első Fenesi Teréz lett 1:29,6 perces idővel. A súlydobásban Bodon Irina 9.10 m­­es eredményt ért el. Szépek a magas- és táv­ugró eredmények is. A sportkollektíva vezetősége még nagyobb lendülettel kell folytassa munkáját Ez kü­lönösen Jakab Gyula és Vízvári Ernő elvtár­sakra vonatkozik, akik nem igen végzik el a reájuk háruló feladatokat. Csak akkor mond­hatjuk, hogy üzemünkben virágzó a sport­élet, ha minden egyes ifjú sportolni fog. SZABÓ OLGA levelező Két IMSZ-alapszervezet kultúrtevékenységéről A haladó kultúra elsajátítása fontos szer­vezeti feladat. Erre ösztönöz pártunk és ben­ne találjuk az IMSZ szervezeti szabályzatá­ban. Ha az IMSZ-tag „az idő hiányára” hi­vatkozik és nem teljesíti ezt a feladatot, ezt a­ kérdést tekintsék komoly hibának, kü­lönösen akkor, ha az IMSZ aktivistájáról van szó. Az Ifjúmunkás Szövetség káderei a kul­turális színvonal emeléséért végzett munká­jukban a szeretet és kitartás példáját mutas­sák az ifjúságnak. Ezt a mondatot az IMSZ KV VI. plenáris ülésén hozott határozatból idézzük. Az IMSZ-nek az ifjúság körében végzett kultúr­­munkáról szóló határozata világosan meg­mutatta és megmutatja, hogy minden IMSZ- tagnak mi a feladata a kulturális nevelés te­rén. A határozat ugyanakkor konkrét felada­tokat ró ezen a téren minden városi és falusi IMSZ-alapszervezetre. Nézzük meg most a határozat, szellemében, hogy a­ szamosújvári és a füzesi kollektív gazdaságban működő alapszervezet, tagjainak kulturális nevelése terén hogyan követte Központi Vezetőségünk iránymutatását, s mi­képpen teljesítette a kirótt feladatokat. Mi­lyen eszközöket használt például a füzesi „Petőfi Sándor” kollektív gazdaságban mű­ködő IAOSZ-alapszervezet, tagjainak kultu­rális nevelése érdekében. Az alapszervezetnek 18 tagja van. Kicsi a létszám, de a tagok tevékenysége sokoldalú és első feladataik közt szerepel a kultúrmun­­ka kiterjesztése is. Az elmúlt két hónap folya­mán, különösen a könyvtár látogatására, egy­­felvonásos színdarabok betanulására fektet­ték a fősúlyt. Lássuk, hogyan történt ez a valóságban? Simon elvtárs, az IMSZ-alap­­szervezet könyvtárosa, komoly feladatának tekintette, hogy minél több ifjút ösztönözzön könyvolvasásra. A könyvtár azonban nemcsak az IMSZ-alapszervezeté, hanem a kollektív gazdaságé is és Simon elvtárs a kollektíva idősebb tagjai körében is felvilágosító mun­kát végzett. Erre a faliújságot is felhasználta. Cikket írt, amelyben megbírálta azokat, akik nem veszik komolyan a könyvtár látogatását, amely pedig a tagok kulturszínvonala emelé­sének egyik eszköze. Felvilágosító munkáját eredmény kísérte. Az elmúlt két hónap folya­mán a kollektíva ifjú és idősebb tagjai 32 könyvet olvastak. Jó példával járt elől Si­mon elvtárs, aki egymaga öt, könyvet olva­sott ki. Feladatát tehát, mint könyvtáros ko­molyan vette és a leghathatósabb meggyőző módszert követte: a személyes példamutatást. Simon elvtárs példáját mások is követték. Például Pap Lajos IMSZ-tag. Ezek az elvtár­sak úgy osztják be szabadidejüket, hogy ab­ból legtöbb az olvasásra jusson. Ám Simon elvtárs más téren is eredményesen dolgozott. Az idősebbek körében elsősorban édesapját győzte meg arról, hogy az általános kultúr­­színvonal emelése minden kollektív gazdasá­gi tagnak fontos feladata. Édesapja e két hó­nap leforgása alatt három könyvet olva­sott ki. A kollektív gazdaság ifjai, élükön az IMSZ- tagokkal, két hónap alatt három egyfelvoná­­sos színdarabot is adtak elő. Mind a három színdarabnak komoly nevelőhatása volt és nagy sikert arattak. A füzesi kollektív gazdaságban működő IMSZ-alapszervezetnek a kulturális nevelés terén végzett eddigi munkája példaképül szol­gál olyan alapszervezeteknek, mint például a szamosújvárinak, amelyek ezt a kér­dést elhanyagolták: „Nem volt székhá­­zázunk”. Ezzel magyarázza a hibák okait Moldován elvtárs, a szamosújvári alapszer­vezet titkára. Könyvtáruk sincs, s a kultur­­csoportot mindössze két héttel ezelőtt alakí­tották meg. Miért hanyagolta el az IMSZ- alapszervezet vezetősége e fontos feladat megoldását? Miért nem rendezett be négy év alatt székházat és miért nem foglalkozott tagjainak, de legelsősorban a vezetőség tag­jainak kulturális nevelésével? Mint a rajon­­székhely alapszervezete, miért nem igyeke­zett jó példát mutatni a rajon többi alapszer­vezetének? Szem elől tévesztették azokat a feladatokat, amelyeket ezen a téren az IMSZ KV az alapszervezetekre rótt. Ezért a rajon­­bizottságot is nagy felelősség terheli. Nem ellenőrizte az alapszervezet tevékenységét (bár ott volt a közelében), nem irányította munkáját, s nem mutatott rá a hiányosságok­ra. A rajonbizottság sürgős feladata, hogy ezt a komoly mulasztást a legrövidebb időn belül kiküszöbölje. Elemezze ki az alapszer­vezet eddigi munkáját, újra dolgozzák fel szervezetünk KV-nek a kultúrmunkával kap­csolatos határozatát és konkrét intézkedések­­re ösztönözze az alapszervezet új vezetősé­gét. Ezekkel az intézkedésekkel lényegesen változtatnak kulturális munkájukon. Minden alapszervezet maradéktalanul tartja szem előtt a határozat itt következő részét: „Az IMSZ-szervezetek fejtsenek ki élénk kultúr­­tevékenységet, hogy az ifjúságnak érthető távlatot nyújtsanak a világpolitikai kérdések­ben, leleplezve a háborúra uszító angol-ame­rikai imperialisták visszataszító arcát és ki­emelve a Szovjetunió vezette béketábor le­győzhetetlen erejét­­. A LEGSZEBB AJÁNDÉK Hazánkban rég a burzsoá-földesúri rend csak a burzsoá és földesúri csemeték, meg a módosabb nyárspolgárok, csemetéinek nevelé­sével törődött. Ki gondolt akkoriban arra, hogy a dolgozók gyermekei kezébe igazi me­séskönyv, vagy valami érdekesebb játék ke­rüljön, amelyből tanulhat, okulhat a serdülő gyermek. A legtöbb gyermekmese arról szólt, hogy a szép királyleányt ellopta a hétfejű sárká­ny, s hetedhét országon át vitte. A királylány ap­ja, a szakállas király, bánkódott. Az egyik szeme sírt, mert elrabolták a lányát, a má­sik nevetett, mert tudta, hogy vitéz lovagjai majd csak kiszabadítják. Azután úgy fonó­dott tovább a mese szála, hogyha düledező kunyhóban élő szegényember fia,— tarisz­nyájában hamuban sütött pogácsával — elin­dult szerencsét próbálni. Elhozza a király­lányt, s a király neki ajándékozza fél orszá­gát és hozzáadja a lányát feleségül. Ezek a mesék arra nevelték a dolgozók gyermekeit, hogy kár az erőfeszítésért, mert hősöket csak majd valami szerencsés vélet­len szülhet. S Így volt ez minden téren. A múlt társa­dalma minden eszközzel arra törekedett, hogy a gyermek a tőkés társadalom enge­delmes eszköze legyen, a­ki az uralkodóosz­tály parancsainak maradéktalanul engedel­meskedik. A városok peremén, ahol düledező viskók­ban, öreg, sötét bérkaszárnyákban laktak a dolgozók, a gyermekek az utcán töltötték el szabadidejüket. Közülük nagyon kevés járt iskolába, s amikor hazatértek, a többi gyer­mekkel együtt parittyáztak, rongylabdával futballoztak, cipőkenőcs-skatulya fedeléből sebes vonatokat húztak, fadarabokból csóna­kokat, gőzösöket véstek ki, s ha egyszer, egyszer karóidra tettek szert, robbantástól visszhangzott a csendes utca. Egyszóval já­tékaikat maguk készítették el. Szánkót, fa­korcsolyát is csináltak maguknak, s nyáron, ha nem volt pénzük csónakázásra, még csó­nakot is készítettek. Sokszor a ruhamosó teknő is megfelelt a célnak, hiszen úszott a víz tetején... Június elsején, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a párt és szervezetünk gondosko­dása nyomán az aradi pionírok gyönyörű ajándékot kaptak: a pionírházat. De sok min­dent talál itt az ember. Ezt a szép házat pár­tunk ajándékozta fiatal nemzedékünknek, s országszerte egyre több pionírházat kapnak a pionírok. A pionírházakban oktatják, szóra­koztatják és nevelik őket. A pionírház kul­­túrközpont. Itt a pionír olyan foglalkozást vá­laszthat, amilyet akar, amire hajlama van. Itt bővíti az iskolában kapott ismereteit, s ta­lálkozhat a sztahanovistákkal, híres emberek­kel, tanárokkal, költőkkel, írókkal, s közéle­tünk élenjáró embereivel. Az aradi pionirháznak harmincnégy szo­bája van. Mindegyikben egy-egy tanulmányi, vagy szakmai kört helyeztek el. Az első szó­ba a meseszoba. Valóban olyan a szoba dí­szítése, világítása és bútorzata, hogy még a felnőtt is szívesen meghallgatna egy szép mesét. A falakon a szép rajzok, festmények Puskin, Eminescu, Ispirescu, s más híres írók, költők, s mesemondók műveivel idézett ■nesejeleneteket ábrázolják. Az egyik rajz Puskin meséjét örökíti meg. Az öreg halász az aranyhalacskának elpanaszolja, hogyan bánik vele a vénasszony. Nagyon sok a szép és ötletes rajz. Valóban ebben a teremben gyönyörűség mesét hallgatni. Aztán következnek a többi szobák. A leg­szebb talán a Lenin-és Sztálin-szoba. Nagy terem ez. A hosszú asztalt bíborvörös vászon borítja. Köröskörül alacsony támlásszékek Az ember lépteinek zaját elfojtja a gyönyörű nagy perzsaszőnyeg. Az ablak felőli részen, a fal mellett sorakoznak nagy tanítóink mell­szobrai. A terem homlokfalán Lenin és Sztálin elvtárs medalionba foglalt arcképe. A hosszú asztalon a Szovjetunió Kommunista (k) Pártjának harcáról beszámoló albumok fekszenek. Itt, ebben a teremben a pionírok megismerkednek Leninnek az emberiség bol­dogságáért kifejtett tevékenységével, továb­bá Sztálin elvtárs hatalmas munkájával, pél­dás életével. A pionírházban a következő körök mű­ködnek: egészségügyi-, nyomdaművészeti-, textil-, asztalos-, fizikai-, gépészeti-, lakatos-, elektrotechnikus-, zenekedvelő-, koreográfiai­­természettudományi és román nyelvkör. Az együttélő nemzetiségek nyelvköre, vitorlázó-, vegytan-, számtan-, történelem-, földrajz-, mestészek­-, rajzkör és az úgynevezett „gya­korlott kezek” köre. Akármelyik Szobába te­kint be az ember, azonnal megállapítja, hogy milyen nagy gondot fordítanak a gyermekek­re. Hiszen a múltban dehogy is adtak a 9—10 éves gyermekek kezébe valami lombikot, vagy más törékeny dolgot. Hisz eltörheti , s esetleg megvágja magát. Most a vegytani körben az asztalokon lombikok, próbacsövek, s más műszerek sorakoznak. A szép üvegszek­rényben vegyszerek láthatók. A falról Lomo­noszov, Berzeliusz és Mendelejev­o tekint le. Mintha a kémia elsajátítására ösztönöznék a kis vörösnyakkendősöket. A másik falon táb­lázat függ, amely megmagyarázza, hány mun­kaszakaszon megy át a kőolaj, amíg petró­leum, benzin, kenőolaj, s más termék lesz be­lőle.A földrajzkör szobája is szép. Itt tájképe­ket látni, amelyek különböző hazai és külor­szági­ vidékeket ábrázolnak. Két-három föld­gömb is csillogtatja sima felületét. A föld­gömb segítségével a pionírok pillanatok alatt átszelik az óceánokat, megmásszák az óriási hegyeket, s leszállnak a mély völgyekbe. Gheorghe Gheorghiu-Déj elvtárs egyik mon­dását, szép kaligrafikus betűkkel, román és magyar nyelven jelszóként ragasztották fel a falra: „Meg kell tanítani az ifjakat ar­ra, hogy megismerjék és megszeressék orsz­á­­gju­nk csodálatos szépségeit és kincseit”. A rajzkörben rajzasztalok és táblák sora­kozni .A falon Repin, Grigorescu s más hí­res festők műveinek másolatai láthatók Lám, a kis műkedvelő rajzolóknak ilyen nagy mes­terek alkotásait mutatják be. Kétségtelen, hogy ebben a környezetben az ügyes, szaka­vatott oktatók nem egy gyorskezű karikatu­ristát, rajzolót, vagy festőt fedeznek fel, akik itt szerzik meg alapismereteiket. De beszélni kell a koreográfiai körről is. Szép, világos, nagyobb teremben helyezték el a kört. Finom függönyök takarják az ab­lakokat, amelyek még az ember leheletétől is megmozdulnak. A falak mentén négy óriá­si tükör. Az egyik sarokban szép zongora. Amikor az ember lenyom egy billentyűt, kris­tálytiszta hang csendül meg. Az ember ön­kéntelenül is maga előtt látja a kis pionirlá­­nyokat, amint valami bonyolult tánc mozdu­latait tanulják. Amikor egyik szobából a másikba lépsz, először is az a gondolat ötlik agyadba: miért nem lehetek én is pionír. Az ember visszagon­dol saját szürke gyermekkorára. Hol volt akkor pionírház, vagy efféle dolog? Ki taní­totta a dolgozók gyermekeit a balett tánc­mozdulataira? Ki volt Mendelejev, vagy miért szebbek Repin festményei, mint egy másik festőé? Akkoriban ki magyarázta el a rádió, vagy a villanymotor szerkezetét? Senki! Nehéz az aradi pionirház minden szobá­járól beszélni, s mindent visszaadni, amit ott látott az ember. Ám mégse feledkezhetünk meg a gépészeti és lakatoskörről. A gépészeti kört meleg szeretettel rendezték be. Van itt vadonatúj esztergapad, gyalugép, fúrógép, köszörükő s minden más e­gytől-egyig mind ujjak. Az aradi „Victoria" gépgyár készítette a pioníroknak. A felszerelés a legkorszerűbb. A beindító kapcsolókat a falba építették Meg nyomsz egy gombot, felsír a villanymotor, s már­is működésbe lép az esztergapad, vagy más gép. Jellemző, hogy a kört a technika legújabb követelményei szerint rendezték be. Bár hajtószíjat csak a villanymotor és a gép közt látunk, mégis védőberendezést készítet­tek A falakon a figyelmeztető táblák arra in­tik a kis dolgozókat, hogy rossz szerszámmal ne dolgozzanak. Akárcsak egy komoly mű­helyben vagy gyárban A szomszéd szobában helyezték el a lakatoskört. Takaros kis mun­kapadok, rajtuk két sorban 16 satu A „Vö­rös Lobogó” gyárban készültek. Szép az aradi pionírok háza. Szabad­idejüket is töltik el. Tanulnak, dolgoz­nak a részükre gyártott gépeken. Szórakoz­nak a szép nagy klubban, olvasnak a könyv­tárban, s táncolnak, vigadnak. A pionírház felépítéséhez majdnem mindegyik aradi üzem, intézmény, munkás és ifjú dolgozó hozzájá­rult. Hiszen mindenkinek drága a gyermek. Mindenki arra törekszik, hogy a gyermek mi­nél többet adhasson majd egyszer a társada­lomnak. Ha majd megnőnek s elfoglalják he­lyüket a gyárban, az egyetemen, a laborató­riumokban, vagy más munkahelyeken, jobb gépeket terveznek majd, mint amelyeken most dolgoznak. Szebb festményeket alkot­nak, jobb rádiókészüléket, s erősebb villany­motorokat készítenek. Jó geológusai, termé­­szetkutatói, laboránsai, fizikusai, számtanta­­nárai, színészei, táncosai lesznek szeretett hazánknak. A lehetőségük meg van hozzá. Innen teszik meg az első lépést az élet fe­lé, itt ismerik meg a fontos kérdéseket. Pár­tunk szeretettel övezi körül őket. Szerveze­tünk pedig, amelyre pártunk a pionírok ne­velését bízza, feladatát maradéktalanul telje­síti. A pionírházból a kis pionírok min­dennap új ismeretek tárházával térnek haza. Arra készülnek, hogy aktív békeharcosok és hasznos építői legyenek a szocializmusnak. —m —V. ★ A lakatoskört, a „Vörös Lobogó” üzem dolgozói rendezték be. A pionírok itt megismer­kednek a kalapáccsal, a satupaddal, hidegvágóval , a többi szerszámmal. Munka közben a pionírok kalapácsütéseitől visszhangzik a terem. IFJÚMUNKÁS 1952. július 9—2. oldal „Azoknak foglalkozásuk...! Az IMSZ-alapszervezetek tevékenység nagy mértékben attól függ, hogyan dolgozik az IMSZ illetékes rajonvezetősége. Az ifjúság bizonyos irányú tevékenységét befolyásolja az, hogy a szóbanforgó kérdéssel kapcsolato­san milyen magatartást tanúsítanak a rajon aktivistái. H­a az aktivistát például a kultúr­álét kérdései érdeklik, akkor a terepen ezzel a kérdéssel is aprólékosan foglalkozik és a kultúrmunka fellendítése terén igyekszik mi­nél hathatósabb segítséget nyújtani az alap­szervezetnek. Éppen ezért, minden egyes ak­tivistának sokoldalúan képzettnek kell lennie. Arra kell törekedjék, hogy minél több gyakor­lati kérdéssel megismerkedjék, megszeresse azokat s ennek nyomán az alapszervezetek­­nek sokoldalú feladataik megoldásában minél hathatósabb segítséget nyújthasson. Szerve­zetünk aktivistáinak állandó jelszavuk kell legyen: „Tanulj, hogy taníthass/“ Akad azonban még egy-egy olyan aktivista is, aki szervezetünk nem mindegyik problé­máját tartja fontosnak. Ezzel kapcsolatban most a Csíkszeredai rajon (Sztálin tarto­mány) egyik aktivistájáról, Márton Vilmos elvtársról beszélünk. Ez az elvtárs különös módon gondolkozik az ifjak kommunista ne­velésének egyik agyfontosságú eszközéről, a GMA sportkomplexumról. Többek között, azzal dicsekszik, hogy neki sohasem lesz GMA jelvénye. Amikor pedig megkérded tőle, hogy miért, akkor szinte büszkén válaszolja: „Kiöregedtem én már az ugrálásból Г („Szegény öregember. Huszonhat nehéz esz­tendő nyomja a vállát"). Ha pedig megemlí­ted, hogy akadnak „néhányan", akik „csu­pán" tíz-húsz évvel idősebbek nála és mellü­kön mégis ott csillog a GMA-jelvény, akkor erre is talál választ. „Azoknak az a foglalko­zása". Hát igen. Valóban egyre több azoknak a fiataloknak és idősebbeknek a száma, akik minden nap foglalkoznak a testneveléssel és a sporttal. Egyrészt tudják, hogy ez a kommu­nista nevelés egyik szerves része, másrészt érzik, testük napról-napra rugalmasodik, iz­mosabb lesz, sokkal könnyebben dolgoznak s egyre termelékenyebb a munkájuk. A GMA sportkomplexum biztosítja a test­nevelés és sport állandó gyakorlását és ép­pen ezért a fiatalok és idősebbek felkarolják egyaránt. A GMA-jelvény megszerzése ifjú­ságunk hazafias kötelessége. A próbák leté­tele olyan tulajdonságokat fejleszt ki bennük amelyek nyomán egyre fokozottabb erővel vehetnek részt a szocialista társadalmi rend­szer építésében és szükség esetén a felépítet­tek megvédésében. Dióhéjba foglalva „csupán" csak ezeket a dolgokat becsüli le Márton Vilmos elvtárs és kisebb mértékben a Csíkszeredai rajon­g többi aktivistája is. Őket egyszerűen nem érdekli a GMA-mozgalom, így természetesen nem is foglalkoznak ezzel. Még azt sem tudják, hogy hány ifjú vesz részt a GMA-mozgalom­­ban. Ők igazán kevésbbé „hibásak” azért, hogy a rajon területén tartózkodó ifjak egy része belekapcsolódott a sportmozgalomba. Márton Vilmos elvtársnak, a rajonaktivá­­nak, Bogos elvtárssal, az első titkárral az élen, ez a magatartása elítélendő és össze­egyeztethetetlen szervezetünk vonalával. Ép­pen ezért jó volna, ha észretérnének és szá­mot vetnének azzal, hogy a rajon ifjúsága élén állanak és ezzel a magatartásukkal fé­kezik a rajon IMSZ-szervezeteinek és ifjúsá­gának munkáját a testnevelés és sport terén. Ajánlatos, hogy vegyék elő a GMA sport­­komplexum bevezetésével kapcsolatos párt­os kormányhatározatot, valamint az IMSZ KV VI. plenáris ülésének a testnevelés és sport kérdésében hozott határozatát. Alapo­san tanulmányozzák át és ennek szellemé­ben lássanak hozzá súlyos hibájuk kiküszö­böléséhez. O. S. Tizenkét nap Borszéken Népi demokratikus rendszerünk egyik leg­szebb megvalósítása — a dolgozók pihenésé­nek biztosítása. Amikor eljön a nyár, a mun­­kások ezrei felkeresik az Országos Szakszer­vezeti Tanács üdülőit és a többi nyaralóhe­lyeket. A marosvásárhelyi „Simó Géza" bú­torgyár egyik ifjú élmunkása vagyok és így kerültem én is Borszékre. Barátságos fogadtatásban részesültünk és jó ebéd várt bennünket. Mindvégig kitűnő volt az ellátás. Közel kétezer munkás üdült itt, Borszéken. Gyönyörű szép villákban lak­tunk. A mély csendet kora reggel a madarak éneke törte meg. Az ózondús levegő, a fenyő­erdő nagyon megnyerték tetszésemet. Ez az üdülőhely hires borvizéről. Én is ittam belőle s nagyon jónak találtam. Összesen kilenc for­rás van. Megismerkedtem a nevezetes helyek­kel is. A borszéki kultur- és sportbizottság kirándulásokat szervezett s bennünket, üdülő munkásokat elvezetett a Medvebarlanghoz, a Jégbarlanghoz, a Bagolyvárhoz s más he­lyekre. Az egyik vasárnap egy régeni kulturcsoport vendégszerepelt nálunk. Az előadáson több mint 1500 munkás vett részt. Szép volt. Borszéken két klub működik. Mindegyiknek van olvasó- vagy sakkozóterme. A fürdőben a dolgozók szénsavas fürdőket vesznek. Érdekes üzem a borviztöltő. Itt derék ifjúmunkáslányok dolgoznak, akik óránként kétezer üveget töltenek meg borvizzel. A bor­viz eljut az ország minden részébe. Tizenkétnapos szabadságomat szépen töl­töttem el. Újult erővel, kipihenten tértem visz­­sza és nagyobb lendülettel fogtam hozzá a munkához, ötéves tervünk rámeső előirány­zatának teljesítéséhez. Minden szabadságra induló ifjúmunkásnak jó és hasznos pihenést kívánok. Felfrissült erővel dolgozzanak szeretett hazánk, a Román Népköztársaság javára. Köszönöm pártunknak és kormányunknak hogy gondoskodik ró­lunk. Köszönöm a 12 napi szabadságot, ame­lyet hasznosan töltöttem el Borszéken. VOGEL BÉLA a marosvásárhelyi „Simó Géza” bútorgyár élmunkása Az ifjak tevékenyen részt vesznek a kulturmunka megerősítésében A szebeni nyomdaipari központ IMSZ-alap­­szervezetének bizottsága alaposan áttanulmá­nyozta és magáévá tette az IMSZ KV VI. plenáris ülésének határozatát amely az ifjak kulturális nevelésének fontosságával és az ezzel kapcsolatos feladatokkal foglalkozik. Az üzem IMSZ-vezetősége kiértékelte az előttük álló feladatokat és végrehajtásuk ér­dekében szorosabbra fűzte együttműködését az üzemi bizottsággal. Az IMSZ-alapszervezet vezetőségének egyik legfontosabb feladata, hogy az ifjakat mind jobban az olvasás felé irányítsa és politikai, kulturális ismereteiket egyre inkább fejlessze. Halunga Gheorghe elvtárs, az üzem könyv­tárosa, jelenleg 120 olvasót tart nyilván, köz­tük hatvannégy ifjút. A könyvtár kollektívájában kiváló munkát végez Raulea Mircea IMSZ-tag, akit érdemei,­ért beválasztottak az üzem IMSZ-alapszerve­­zetének vezetőségébe. Azóta Raulea elvtárs még jobban megszerette a könyvet. Szabad­idejét a klubban tölti el és arra törekszik, hogy цъ ifjakkal megismertesse a könyvek je­­lentőségét és megszerettesse velük az olva­sást. Az utóbbi időben tizennégy könyvet ol­vasott el. Tartalmukat a többi ifjúval is meg­ismerteti. A könyvtár lelkes olvasója Popa Gheorghe és Palisk­a Elena IMSZ-tag is. Rau­­lea elvtárs javaslatára az utóbbi időben szá­mos könyvet olvastak, mint például a „Porta­lan út“-at, „Sztálingrád lövészárkaiban“, „Tavasz az Oderán“ és másokat. A klubban számos könyvet ismertetnek és ennek nyomán nagy mértékben növekedett az olvasó, ifjak száma. A hős koreai nép harcának második évfor­dulója alkalmából a klub vezetősége kiállítást rendezett. Könyveket, brosúrákat, fotomontá­­zsokat állítottak ki, hogy az üzem ifjai köze­lebbről megismerjék a koreai hazafiak és kí­nai önkéntesek harcát. Ez alkalommal gyű­lést rendeztek a klubban. Ismertették a koreai és kínai ifjak harcát, az amerikai imperialis­ták gyilkos banditái ellen. Az üzem IMSZ-alapszervezetének bizottsá­ga továbbra is legfontosabb feladatának te­kintse az ifjak politikai és kulturális ismere­teinek nagymértékű gyarapítását. Az IMSZ-tag úgy válhat igazi harcossá, ha a szocializmus építésében használni tudja a tudomány fegyverét. A „Scânteia tineretului“ ezredik száma Július 9-én ünnepli a „Scânteia tin­eret­ului", az Ifjúmunkás Szövetség köz­ponti napilapja 1000-ik lapszámának me­gjelenését. Ez az ezer lapszám hazánkban a kizsákmányolok elleni küzdelemben, a szocializ­mus építéséért vívott csaták tüzében született. Elkísérte osztályharcos ifjúságunkat , minden harcában, minden munkájában, a pártunk által mutatott utón. Láttuk a­­ „Scânteia tineretului"-t a békási vízerőmű ifjú építőinek kezében, a kollektív gazda­ságok és iskolák ifjai hajoltak cikkei, képei, harcos anyagai fölé. Dolgozó ifjúságunk nagyon szerette és szereli központi lapját. Megérezte lapja­­ minden mondatából, hogy ez az újság a Komszomolszkaja Pravdá nagyszerű nyom­dokain halad és ez az újság folytatja a hősi KISZ-lapok harcát immár a szocializ­mus építéséért vívott harc feltételei között. A „Scânteia tineretului’’ ezer lapszáma pártvezette dolgozó ifjúságunk nagyszerű eredményeit tükrözi. Ezek a lapszámok a hibák kíméletlen ostorozói, a pártos, elvszerű bírálat lapszámai voltak. A „Scânteia tineretului" anyagai szín­vonalával, az újságírás formáinak változatos alkalmazásával — anyagainak szervező, agitatorikus és propagandisztikus erejével nagy győzelmeket ért el. A „Scânteia tineretului" minden lapszáma nagy fegyver volt ifjúságunk kom­munista nevelésében. A harcban, posztunk vonalán haladva, a kollektív agitátor, kol­lektív propagandista és a kollektív szer­vező szerepét tölti be. Ez az ezer lapszám összenőtt dolgozó ifjúságunknak a szocializmus építésében el­ért győzelmeivel, csatáival. Fegyver, igazi fegyver, amely a nagy küzdelmekben nagyszerű segítőtársnak bizonyult. Hazánk egész dolgozó ifjúsága ünnepli lapja ezredik számának megjelenését. Forró szeretettel ünneplik a magyarajkú ifjak is központi lapjukat, amely a proletár­nemzetköziségre való nevelés kipróbált harcosa. Ezredik száma megjelenése alkalmából az ,Ifjúmunkás” szerkesztősége forró elv-­­társi üdvözlettel köszönti a „Scânteia tineretului”-t és szerkesztőségét. Kívánjuk, hogy minden szava és minden mondata — mint eddig is — továbbra­­, is a béke harcos agitátora legyen. Haladjon tovább a győzelmes marxi-lenini után — és mint ahogy dolgozó ifjúságunk követi harcban, építésben a párt szavát — kövesse­­ továbbra is sikerrel pártunk legélesebb fegy­verének legnagyszerűbbjét — a Scânteia-t.­­ A finnországi nyári olimpiász, a béke és testvériség megnyilvánulása Rövid idő választ el már az ünnepélyes pil­lanattól, amikor a nyári olimpiai játékok szín­helyén, — Helsinkiben — felharsannak a versenyek kezdetét jelentő olimpiai kürtök. A sajtó már részletesen beszámolt arról, hogy június 25-én reggel 8 óra 36 perckor hagyo­mányos külsőségek között az Olymposi-Zeus­­templom romjainál meggyújtották az olimpiai lángot. A fáklyával, amelyről a lángot meg­gyújtották, stafétaváltó fut Athénig, onnan repülőgépen, bányászlámpában viszik tovább a lángot Münchenen, Düsseldorfon át Aalberg felé. Itt ismét fáklyát gyújtanak és azt eve­zősök, futók és motorkerékpárosok viszik Malmon, Stockholmon keresztül Helsinkibe. A Botteni-öböl csúcsánál az olimpiai lángot egy másik fáklya tüzével üdvözlik, amelyet Finnország legészakibb pontján, az éjféli nap sugarainak segítségével gyújtanak meg. Az olimpiai fáklya július 19-én 14 óra 28 perckor érkezik be a helsinki olimpia stadionba. „A finn sajtó — írja a „Szovjetszkij Sport” — nagy figyelemmel foglalkozik a küszöbön álló olimpiai ünnepségekkel. A demokratikus finn lapok nem egy ízben kifejtették, hogy az olimpiának a béke gondolatát ápoló jelentő­sége éppen olyan fontos, mint a sportbeli ré­sze". Kiemelték a finn lapok azt is, hogy „az idei olimpiai játékoknak, a békeharc, a barát­ság és a föld népeinek közös együttműködése jegyében kell lezajlaniok.” Az egyik haladó finn sportolócsoport tagjai — aktív békeharcosok, akiknek mellén ott csillognak az előző olimpiai játékok aranyér­mei — felhívást intéztek valamennyi becsü­letes sportolóhoz. Arra kérték őket, hogy az olimpiai játékokat a béke jegyében tartsák meg. Hasonló felhívást tettek közzé a helsin­ki Jurius sportklub tagjai is. Mint ismeretes, az olimpiai játékok törté­netében először szerepelnek a Szovjetunió olimpiai válogatottjai. Ez a tény döntő for­dulatot jelent abban az irányban, hogy az olimpia valóban a népek kölcsönös megbe­csülésének, a haladásnak és a világ békéjért őrködő ifjúságnak legyen az ünnepe. A londoni 1948-as olimpia a Szovjetunió részvétele nélkül zajlott le. A Szovjetunió versenyzői a sport minden ágában bámulatos eredményeket értek és érnek el. Mindez azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió milyen gon­dot fordít a sportra. Részvétele hatalmas je­lentőségű a sport fejlődésében. Megfelelő képviselettel jelennek meg a­j olimpiai porondon a népi demokratikus or­szágok versenyzői is, akik mindent elkövet­nek, hogy felülmúlják eddigi eredményeiket- Arra törekednek, hogy olyan nemes küzdelem alakuljon ki, amilyent az olimpiai stadionok népe még sohasem látott. A népi demokra­tikus országok sportolói a londoni olimpián is bebizonyították tudásukat. Tanúságot tettek, hogy olyan ország sportmozgalma nevelte őket, ahol a sport a széles tömegeké ,a népé. Elég ezt annyival alátámasztani, hogy a lon­doni olimpián a népi demokráciák 16 olimpiai győzelmet arattak, ezenkívül 7 második és 14 harmadik helyezést szereztek. (A Román, a Bolgár és az Albán Népköztársaság sporto­lói nem vettek részt a londoni olimpián. Az idei nyári olimpiai játékokon résztve­szünk mi is. A napokban tartották meg fővá­rosunkban Mihail Macavei elvtársnak, a Ro­mán Olimpiai Bizottság elnökének elnökleté­vel a BOB gyűlését. A Román Olimpiai Bizottság az olimpiai részvétel kérdésének megvitatása után elhatározta, hogy 240 sportolóból álló együttest küld Helsinkibe, amely már el is utazott és amely hazánk szí­neit a következő sportágakban képviseli: at­létika, torna, úszás, vízilabda, céllövészet, labdarúgás, kosárlabda, ökölvívás, birkózás, súlyemelés, kerékpározás, lovaglás, vívás és egyes vízi sportokban. Versenyzőink céltudatos készülődése, lel­kesedése újra bebizonyítja, hogy a szovjet at­létákkal az élen, a hatalmas béketábor min­den sportolójával együtt hitet tesznek a béke ügye mellett. MI LEGYEK? Tanulók Százai hagyják el a középfokú is­kolák padjait s pályaválasztási problémákon gondolkoznak. Sokan közülük még a tanév folyamán eldöntötték, hogy milyen szakra iratkozzanak be. Mások viszont csak most formálják ki tervüket, hogy milyen egyete­men folytassák tanulmányaikat, mit tegyenek, hogy minél hasznosabb emberei legyenek nép­­köztársaságunknak. A választás ma már nem nehéz dolog. A diákok ma anyanyelvükön ta­nulhatnak és életüket ma nem nehezítik anya­gi gondok. Néhány diák levelét közöljük, akik már el­döntötték, hogy milyen pályát választanak. ★ Hazánk minden dolgozója a szocializmus építése érdekében tanul és dolgozik. Mindenki tehetségéhez és képességéhez mérten a leg­megfelelőbb pályát választja és arra törek­szik, hogy hasznos tagja legyen társadal­munknak. Én matematika-fizika tanár akarok lenni. Az a célom, hogy matematika-fizika tanulmányaim befejezése után olyan embe­reket nevelhessek, akik mint építészmérnö­kök, vagy más mérnökök, szintén hasznos építői lesznek majd szocialista hazánknak. MÁTÉ EMESE ★ Ismerem hazám ötéves tervét és sokat ol­vastam a tízéves villamosítási tervről. Tu­dom, hogy a szocializmus felépítésének arán­ya a nehézipar, s ugyanakkor pedig fontos szerepe van a könnyűipar egyes ágainak fejlesztésében is. A vegyészeti munkának is fontos a szerepe. A szocializmus építésének mai szakaszában egyre több olyan szakem­berre van szükségünk, aki ért ehhez a mun­kához. Elhatároztam, hogy én is ezt a pályát választom. Nagyon szeretem a vegytant és minden lendületemmel igyekszem minél ha­marabb elsajátítani ezt a szakmát. Így aka­rom szolgálni igaz ügyünket. CSEREI ANNA ★ Az iskolában különösen két tantár­gyét sze­­reztem meg: a földrajzot és a természetraj­zot. E kettő között nehéz volt a választás, végül is a természetrajz mellett döntöttem és természetrajz-biológián folytatom tanulmá­nyaimat. Azt szeretném, hogy a szükséges ismeretek elsajátítása után fontos altalaj kincsek feltárásában segíthessék, amelyek értékesek hazám szocialista felépítésében. Már most hozzákezdek a szovjet biológusok munkáinak tanulmányozásához, hogy meg­­könnyíthessem az iskolai anyag elsajátítását. Gyarapítom ismereteimet, hogy a szovjet módszerek segítségével a gyakorlatban is majd jó munkát végezhessek. DAVID VILMA

Next