Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-12 / 50. szám
ARAL AllCn „SZAAHIRÄJ“ -ALAIN DELON „Alain Delonról szeretnék néhány dolgot megtudni“ — írja Kalamár Annamária Gyergyószentmiklósról. A véletlenek furcsa összejátszása úgy hozta, hogy az utóbbi időben a francia rendőrség is pontosan ezt szeretné. De ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük a legelején, azzal, ami az átlag mozilátogatót érdekli: „a legszebb francia filmszínész“, a „szamuráj“-figurákat életre keltő álomlovag bámulatos karrierjének történetével, 1935-ben született. Szülei elváltak, s Alain mostohaapja, Boulogne hentesmester Párizskörnyéki házában nőtt fel. Az iskolában nem annyira szorgalmával, mint inkább féktelenségével tűnt ki társai közül. Mostohaapja egy darabig eltűrte, hogy nevelt fiát innen is, onnan is kicsapják, de aztán intézetbe adta. Innen Alain rövidesen olajra lépett: egy másik kalandvágyó társával elhatározták, hogy meg sem állnak Chicagóig, a gengszterek paradicsomáig. Nem jutottak messzire. A rendőrfőnök előtt a tizenöt éves Alain makacsul hallgatott, s amikor társa vallomásra szánta el magát, megfenyegette : „Ha köpni próbálsz, úgy kikészítlek, hogy egész életedben bánni fogod.“ Ez az a pillanat, amikor Boulogne úr megadja magát és lemond mostoha fia további iskoláztatásáról. Maga mellé veszi az üzletbe. Alainnek tehát egy időre meg kell elégednie a hurka- és kolbászkészítéssel. A hentesmesterséget azonban nem neki találták ki — a temperamentumos, fantáziadús fiú jóval többre vágyik. Egyelőre vasárnaponként szenvedélyesen nyomja a pedált, szobájának falait kirakja a nagy versenyzők fényképeivel — ő is kerékpáros akar lenni. Hátha így megüti a főnyereményt, s Valaki lesz ! Ez azonban sok munkát feltételez, s Alain az életben távolról sem olyan kitartó, mint filmjeiben. A menekülés legkézenfekvőbb módját választja. A külváros falait ekkoriban jó kalandot ígérő falragaszok borítják: az indokínai háborúba hívogatják a fiatalságot. Alain egyet gondol s bevonul katonának, öt évet tölt Indokínában — azaz többnyire katonai börtönökben. Utolsó „hőstettét“ akkor hajtja végre, amikor őrhelyét elhagyva, beül egy Jeep volánja mellé és körbeszáguldja vele a várost. 15 napra ítélik, amit a Sainte-Anne várbörtönben ül le — ezzel véget is ér katonai pályafutása. Szabadulása után, háromszáz frankkal a zsebében, kalandra éhesen kószál Párizs utcáin. Meg sem fordul a fejében, hogy visszatérjen mostohaapja boltjába. Egy bisztróban felfigyel rá egy ötödrangú színésznő. Kapcsolatuk rövid életű, de elég ahhoz, hogy Alain belekóstoljon a földi javakba s ismeretségeket kössön művészkörökben. Hamarosan azonban ismét az utcán találja magát ; egykori cimborái, Lola le Marseillais és a többiek — apacsok, zsebtolvajok, gengszterek — karolják fel, akikkel a gyarmatokon s főleg a gyarmati börtönökben haverkedott össze. Életének erre az eseménydús időszakára nem szívesen emlékszik vissza a színész. Közben mások már egyengetik útját a film felé. Összetalálkozik Yves Allégret rendező feleségével, aki beajánlja férje készülő filmjéhez. A próbafelvételek várakozáson felül sikerülnek, s Alain diadalkapu alatt vonul be a film birodalmába. Karrierje most már rohamosan ível felfelé : partnerei a legnagyobb színészek — Edwige Feuillére, Belmondo, Brialy, Gabin. Rendezői : Michel Boisrond, René Clément, Visconti. Siker és pénz után a szerelem istennője is mellészegődik — idillje Romy Schneiderrel a mozilátogatók millióinak szemébe csal könnyet. A selyeminges Alain Delon azonban belülről mit sem változott. Filmjeiben testére szabott elegáns csavargókat, javíthatatlan, lázadozó fenegyerekeket alakít — az életben mindent megtesz, hogy filmhőseire hasonlítson. Tolvaj volt egyik filmjében — és 1963. január 9-én a cannes-i rendőrség három gyanús alakot vesz őrizetbe, akik éppen egy ékszerészüzlet feltörésén fáradoztak. Egyikükben Alain Delonra ismernek. A sztár életében más aggasztó árnyak is feltűnnek. Gyanús személyek keresik fel, pénzért, összeköttetésért. Dublőrjei — akik egyben titkárai, bizalmasai és testőrei —■ is ilyen kétes egzisztenciájú fiatalemberek. (Egyiküket, Stevern Markovicot például két ízben ítélték el csalásért és lopásért. Titkári minőségében is szívesen űzte mellékfoglalkozásként a zsarolást és a kábítószercsempészést. S egy szép napon először hozzák kapcsolatba Delon nevét bűnténnyel: titkárát, Milos Milosevic-et, röviddel azután, hogy kilépett a filmszínész szolgálatából, szétlőtt fejjel találják meg egy hollywoodi szobában. Két évvel később, ez év október elsején pedig megismétlődik a történet : Milosevic utódját, a már említett Markovic-ot jutazsákba kötözve, átlőtt fejjel fedezik fel Párizstól harminc kilométerre. Az áldozat szeptember végén levelet írt fivérének, melyben utal arra, hogy fél és menekülni akar Alain Delon barátainak köréből. Két alkalommal idézte be eddig a párizsi rendőrség Alain Delont és feleségét. A 10—16 órás kihallgatások során azonban nem derült fény a kérdésre : kinek állt érdekében eltenni láb alól a 2-es számú „gorillát“. De bármilyen kimenetele legyen is a nyomozásnak — nem kizárt, hogy a hatóságok eltussolják az ügyet —, az angyalarcú „szamuráj“ mögött ezután már mindig ott kísért a kettős gyilkosság árnya. Az angyalarcon máris elmosódtak Rocco tiszta, nemes vonásai. A szép arcra, melynek karrierjét köszönheti „a legszebb francia színész", rávéste titkos jegyét szamuráj mivolta. Több olvasónk fordult hozzánk azzal a kéréssel, írjuk meg egyes könnyűzene-énekesek és együttesek címét. A heti lapszámunktól kezdődően megkezdjük a birtokunkban levő címek közlését. Bob Dylan: e/6 Albert Grossman, 75 East,55 ill Street, New York, U.S.A. Elvis Presley : Metro-Goldwin-Mayer Studios, 10202 Washington Boulevard, Culver City, California, U.S.A. Roddy Me. Neill : Suite 34, Evelyn House, 62 Oxford st., London W. 1. England Margareta Pislaru : B-űnl Republicii 202, Bucureşti Bobby Solo : Agence Cecehi, via Manfredi 5, Ueggio Emilia, Italy Rex Gildo : Debena-Film, Fred W. Miekley, 8, München 13, Hohenzollernstrasse 61, R.F.G. „The Beach Boys“ : Capitol Records, 1750 N. Vine Street, Hollywood, 28, California, U.S.A. Caterina Caselli : Compagnia generale del disco, Galleria del Corso 4, Milano, Italy Levelezni akarnak : SÁRKÁNY KÁROLY (Minele Bălan, Bloc 1, camera 7, jud. Hargita) — szakmai iskolás tanulókkal, magyar, esetleg román nyelven, az iskola nyújtotta tanulási lehetőségekről, tanulási módszerekről, a gyakorlat megszervezéséről . KÓNYA TÜNDE 15 éves líceumi tanuló (Boroşneul Mare, nr. 370, jud. Covasna) — könnyűzenéről, filmről, irodalomról, fiatal tollforgatókkal; színészképet, képeslapot, bélyeget gyűjt ; CSOKMAI MAGDOLNA (Hunedoara, Piaţa Nouă, Cabana 13, ap. 3) — román, magyar, orosz vagy német nyelven. Szeret olvasni, bélyeget, tájképet, színészfotókat gyűjt ; CSIR EMESE 15 éves diáklány (Brateş, nr. 202, jud. Covasna) — zenéről, irodalomról, sportról, bárki levelére szívesen válaszol román vagy magyar nyelven ; ÖRDÖG JUDIT 14 éves diáklány (Pachia, jud. Covasna) — könnyűzenéről. ..komoly“zenéről, képeslap- és színészkép-gyűjtésről ; FÖLDES ÉVA 15 éves diáklány (Brateş, nr. 73, jud. Covasna) — irodalomról és zenéről. Bárki levelére válaszol, román vagy magyar nyelven ; BÁNTÓ MIKLÓS (Cluj, str. Coşbuc 2) — 14—18 éves fiatalokkal, magyar vagy román nyelven ; KOZMA ISTVÁN (Oradea, str. Moscovei nr. 26) — képeslapokat, sztárfotókat gyűjtő, 14—15 éves fiatalokkal, magyar vagy román nyelven . MOLNÁR PÁL (Satu- Mare, str. Egalităţii nr. 42) — 17—18 éves fiatalokkal, különféle témákról. Versírással foglalkozók előnyben ! MURGU PÁL ANTAL, 19 éves líceumi tanuló (Braşov, B-dul Gara Nouă, Bl. 33, sc. A, ap. 29) — irodalomról, zenéről, filmről, akármiről, de megbízható levelezőtársakkal : HORGOS JUDIT 16 éves líceumi tanuló, hobbyja a könnyűzene énekesek fotóinak gyűjtése és a beatzene (Marghita, str. N. Bălcescu nr. 14, jud. Bihor) —■ belföldi és külföldi fiatalokkal : MORE MÁRIA, 17 éves diáklány (Aiud, Liceul Bethlen Gábor, Secţia pedagogică, jud. Alba) — 18 éves lányokkal és fiúkkal, különböző témákról ; LOVÁSZ SÁNDOR és RAKOSY PÉTER 18 éves gimnáziumi tanulók (Békés, Petőfi u. 33,Magyarország) — eszperantóul, illetve magyarul ; MESTER EDIT 18 éves diáklány (Nagykőrös VII, Ádám L. u. 6, Magyarország) — bélyeg-, képeslap- valamint táncdalénekesek fotóinak gyűjtéséről, magyar vagy orosz nyelven; SZABÓ IRMA (Dăneşti, Liceu, jud. Hargita) — 18—19 éves fiúkkal és lányokkal, román és magyar nyelven, bármilyen témáról ; PONGRÁCZ JÚLIA 15 éves diáklány (Lupeni, str. Paringului, Ы. A. 8, sc. II, et. II, ap. 54, jud. Hunedoara) — veleegykorú, vagy 1—2 évvel nagyobb diákokkal ; színészkép-, bélyeg-, képeslap- és papírszalvéta gyűjtő ; KORÓDY ETELKA, 16 éves diáklány, bélyeget, kottát, képeslapot, hanglemezt gyűjt (Nyikládháza, Széchenyi u. 14, Magyarország) — bármilyen témáról, oroszul, eszperantóul és magyarul ; KOVÁCS ÁGOTA, 15 éves, bélyeget, képeslapot, színészképeket gyűjt (Püspökmolnári, Béke u. 6, Vas megye, Magyarország) — magyarul vagy oroszul Rovatvezető: D. Harasztosi Éva (Folytatás az 1. oldalról) sodik ipari forradalom — az automatizálás — alapjait és hivatottak az emberiség jövőjének nagy kérdőjeleire válaszolni. Napjainkban a termelés és a tudományos kutatás amolyan sziámi ikrek lettek. A termelés képtelen tovább fejlődni a kutatás eredményeinek felhasználása nélkül, az egyre nagyobb anyagi alapokat igénylő kutatás szükségleteit viszont csak egy igen magas színvonalú termelés biztosíthatja. A tudomány gyakorlatiasodása, a termelés problémái felé fordulása alapvetően visszahatott a tudományos kutatásra magára , e változás lényege a következő három pontban foglalható össze : « A tudományos kutatások súlypontja az anyagi eszközök, a kutatókáderek, valamint a tanulmányozás alá vett problémák számát és nagyságrendjét tekintve, az egyetemekről az iparvállalatokba és a kimondottan kutatási célokra létesült intézetekbe tevődik át. • A kutatások eredményeit aszerint bírálják el, hogy a termelő gyakorlatban közvetlenül felhasználhatók-e vagy sem , tehát az alkalmazott vagy az alapkutatások kategóriájába kell-e őket sorolni. Az előráfordítás aránya egyre inkább az alkalmazott kutatások javára tolódik el, magyarán : kevés kivétellel csakis azok a kutatások találnak jelentős anyagi támogatást, melyek jelentős anyagi hasznot ígérnek. • A kutatás társadalmi irányítás alá kerül. A tudományos kutatás eredményei — kirívó, de nem egyetlen példa erre a maghasadás — oly mértékben kihatottak az emberiség életére, hogy a társadalom kénytelen volt felfigyelni a kutatók (az emberiségnek szám szerint elenyésző hányada) tevékenységére. Ezeket a csínytevő gyerekeket nem lehetett továbbra is a maguk kedve szerint játszadozni hagyni, mert félő volt, hogy valami nagy galibát csinálnak. A tudományos kutatást meg kellett fékezni, és a társadalom által megkívánt irányba terelni. A kutatás ellenőrzése és irányítása világszerte állami funkció lett- Az ily módon anyagi és adminisztratív ellenőrzés alá került tudós többé nem azt kutatja, ami eszébe jut, hanem amit megengednek vagy éppenséggel megparancsolnak neki. Dióhéjban ez a tudományos kutatás jelenkori története. Technikai színvonaluktól és társadalmi viszonyaiktól függően a különböző országok e folyamat különböző stádiumában vannak és más-más variánsát követik. Romániában az intézményes jellegű tudományos kutatás tulajdonképpen a második világháború után kezdődött. A fejlődés üteme rohamos volt, az elmúlt két és fél évtized alatt az egyetemi kutatóegységeken kívül több mint 400 kutatóintézet és nagyszámú üzemi kutatólaboratórium létesült, ilyenformán kialakult a tudományos kutatás országos szintű apparátusa. A Tudományos Kutatás Nemzeti Tanácsának megalakításával a kutatómunkát központi irányítás alá helyezték. E kutató apparátus megszervezése nem szűk gazdasági szempontok szellemében történt, s az ily módon meglehetősen szabadjára engedett kutatók körében népszerűvé lett egy bizonyos — nagyonis természetes — „kutassunk-mindegy-hogy-mit" szellem. Termelésünk mindmáig a belföldi tudományos kutatás eredményeitől messzemenően függetlenül fejlődött. Ennek fő oka az, hogy az iparosodás során egyelőre szinte kizárólag tradicionális, alapvető technológiákat sajátított el, amelyeknek tudományos alapjai jól ismertek és művelésük nem igényelt további nagyarányú kutatómunkát. Románia gazdasági fejlődésének e szakasza most lassan lejár. Ha érvényesülni akarunk a nemzetközi piacon, eredeti és magasszintű technológiákat kell kidolgoznunk saját nyersanyagbázisunk feldolgozására és értékesítésére , azt és úgy kell termelnünk amit és ahogy máshol nem gyártanak. Termelésünk tehát egyre inkább nélkülözi a saját égető problémáit megoldani hivatott komplex kutatómunkát. A hazai tudományos kutatás virágzó — szerintem éppenséggel burjánzó — apparátusa nehéz feladat előtt áll. Elvont, tág értelemben vett hasznos tevékenységből a szó legszorosabb értelmében kifizetődővé kell válnia. Hogyan? Egy előirányzott párt- és kormányhatározat szerint a jövőben megszűnik a kutatóegységek állami költségvetésből — hivatalból — való finanszírozása. A kutatóintézetek önfenntartók lesznek, kutatási terveiket szerződések alapján iparvállalatok és központi intézmények fogják anyagilag fedezni. Kutatóintézeteink ezáltal kénytelenek lesznek tevékenységük legalábbis túlnyomó részét a belföldi termelés problémáival foglalkozó kutatásoknak szentelni ; létük és anyagi lehetőségeik függnek majd az e téren elért eredményektől. Hogy milyen gyorsan és milyen eredménnyel sikerül a hazai kutatásnak erre a — számára — új működési rendszerre átállnia, ez a szükséges irányító intézkedések körültekintő és következetes voltától függ. Mindenesetre a ma tudományos pályára lépő fiatalnak jól eszébe kell vésnie, hogy a szobatudóskodás ideje lejárt. A tudományos kutatás minden értelemben kemény munkát kíván ; kutatónak lenni nem állás, hanem életforma. A kutatót nem a foglalkoztatásért fizetik , munkáját nem a napi munkaórák vagy az erőkifejtés egyéb mutatói után fogják jutalmazni, hanem kizárólag az elért eredmények szerint. Nem engedhetjük meg többé magunknak a gazdaságilag értéktelen kutatási eredményeket, és annál kevésbé a teljességgel sikertelen kutatást. Ezzel szemben a gazdasági értékű eredményeket felmutató, a jövedelmező tudományos kutatás a kutatás szabadságának felsőfokú formájához jut el : a tevékenységből származó jövedelem akkumulációja révén saját anyagi eszközökre tesz szert, nem lesz többé a társadalom kitartottja, mely egyfajta „kegyelemkenyéren“ él. Munkájának eredménye határozza meg a társadalom haladásának ütemét, és nem a társadalom jóindulata (mondhatjuk így is : kényekedve) ad neki munkalehetőséget.