Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-08 / 14. szám

2 Ifjúmunkás Társadalmunk előtt — miután kommunista pártjával az élén a proletariátus kivívta hatalmát — rendkívül fontos és nehéz feladat állt: olyan új és bonyolult épületet új módon felépíteni, amelyet az ember magasba törése jellemez a fény és a folytonos tökéletesedés felé, s amely megteremti e törekvések valóra váltásának lehetőségét, azt, hogy az ember önmagát megvalósítsa. Kétségtelen, hogy ez a folyamat szükségszerűen az új gazdasági-társadalmi alapok lerakásával kezdődött. Ezzel párhuzamosan létrejött felépítménye, amely tartópilléreit összekötve megszilárdult és megvalósította belső rendjét. Úgy is mondhatnék, hogy ez a folyamat rendkívül aprólékos és nehéz művelet, tehát hosszantartó volt, új, szocialista kultúrát kellett létrehozni. Ez mindannak az átalakítását feltételezte, amit örökségül kaptunk. Ezer és ezer ember tudatát kellett átalakítani, kulturális örökségünket újraértékelni, megteremteni az új értékek létrehozásához szükséges anyagi és adminisztratív feltételeket, intézményeket, szellemi légkört. Ahhoz, hogy egyre emberibb eszményeinket, eszméinket megvalósítsuk, mindenekelőtt meg kellett alapozni ezt az építkezést, amelynek tervezője, vezetője a Kommunista Párt. A burzsoá rendszertől örökölt írástudatlanság felszámolása volt az első — elhatározó —, de csupán első lépés azon az úton, amely a népet a felbecsülhetetlen értékek birtokosává teszi. Ezek az értékek — a KULTÚRA — addig kizárólag az uralkodó osztályok gonddal őrzött monopóliuma volt. _ Állandóan tökéletesíteni és demokratizálni az oktatási rendszert, a tudomány, a művészet és kultúra értékeit minden dolgozó ember számára hozzáférhetővé tenni — többek között ezeket tűzte ki célul a párt kultúrpolitikája. Természetesen ehhez szükséges volt a nemzetgazdaság gyors ütemű fejlődésére, az anyagi jólét biztosítására, az önmagunk nevelésére és képzésére fordítható szabad idő társadalmi méretekben való növekedésére, társadalmi-kulturális célokra szánt jelentős anyagi alapokra, könyvek, mindenfajta újság és folyóirat nagy példányszámú kiadására, hozzáférhető áron való árusítására, mozik, színházak, múzeumok és más kulturális létesítmények építésére. Ez jelenti valójában az új, szocialista kultúra anyagi és társadalmi alapjainak létrehozását, de ugyanakkor az alkotók és fogyasztók bevonását egy új kultúra felépítésébe. Pártunk marxista-leninista alapelveihez hűen megértette, hogy mindezt nem lehet adminisztratív intézkedésekkel, kényszerrel megvalósítani, csupán meggyőzéssel. De ebben az ellentmondásoktól és túlzásoktól nem mentes folyamatban biztosítani kell az irodalomban, zenében, képzőművészetben és a kultúra más ágaiban a kommunista ideológiának, a pártosság alapelvének, a párt és nép ügyének győzelmét. Egyes — most már ismert és felismert — hibák és túlzások ellenére, amelyektől hazánk kulturális forradalma sem volt mentes, ezek az alapelvek győzedelmeskedtek. A párt vezetői realizmusának és tisztánlátásának köszönhetően. A párt tudta, hogy ez a folyamat a szocializmus építésének első éveiben politikailag, ideológiailag stílus, elgondolás és struktúra szempontjából egyáltalán nem egységes, különféle irányzatok szembesülnek benne és ütköznek egymással. Mert — szintén egyes figyelmetlenségek ellenére, amelyek nem mindig voltak elkerülhetetlenek — a párt harcolni tudott céljáért és koncepciójáért, mert tudatában volt a lenini igazságnak : „... az ember semmire se megy erőszakkal vagy nekirohanással, legénykedéssel...", hogy az alapelveket és eszméket nem lehet legyőzni mással, csakis eszmékkel és alapelvekkel. Csakis így lehetett biztosítani az alkotásnak a szó igazi értelmében vett só szabadságát, csakis ezen az alapon lehetett józanul és helyesen értékelni elődeink kulturális alkotásait, átvenni mindazt az értéket, amit az emberi gondolkodás a történelem folyamán teremtett és visszaverni a visszahúzó, reakciós, emberellenes eszméket és felfogásokat. Csakis így jöhetett létre virágzó szocialista kultúra. Mert a kultúra nem olyan jelenség, amely előtt meghajolni kell, hanem amelynek történelmi értékeiben el kell mélyednünk, amelynek szabad mozgásteret kell biztosítanunk, hogy megszülethessenek a kultúra olyan élvezői és fogyasztói, akiknek egyéni a gondolkozásmódjuk, ítélőképességük és ízlésük. A kultúra — amely a szocializmusban nem vált és nem is válhat soha áruvá — valódi hivatása az, hogy többek között az embert, mint egyént és kollektivitást úrrá tegye önnön sorsa fölött, önnön szabadságának birodalmában. A kultúrának meg kell nemesítenie az embert, tökéletesítenie kell, másképp elveszti értelmét és létjogosultságát. „A művészet akkor értékes valóban" — mondotta Nicolae Ceauşescu ,etape — ha az ember, miközben hallgatja, olvassa, nézi, érzi, hogy szükségessé, nélkülözhetetlenné válik számára, átalakítja, neveli, szétesíti szellemi látókörét." Doda József ✓ ✓__ MEGGYŐZÉSSEL ANTENNA Az új köntösű, friss légzésű Tânărul Leninist (vagy ahogy a köztudatban kezd meghonosodni — TL) márciusi száma új rovatot indít. Nem kell hozzá más, csak egy kerek asztal, egy mikrofon a hozzátartozó magnetofonnal, egy jóbeszélőkéjű újságíró és a fiatalok. Ez alkalommal egyetemi lektor, KISZ- titkár, fiatal író, munkás és egyetemista gyűlt össze az asztal körül s a hazai ifjúság helyéről, társadalmi szerepéről beszélgettek. Az ilyen erőfeszítés, ha nem a hasznos irányba forduló kalandvágy a beilleszkedés útja. Csakhogy a fiatalok problémáinak megoldásához nem alkalmi, hanem végleges megoldások szükségesek... így hangzik a végszó... Két nappal a TL megjelenése után testvérlapuk a Scînteia Tineretului (6801. szám) vette át látatlanban a stafétabotot : a tízosztályos általános oktatás első végzős évjáratának gondjairól ír. Akárcsak a szomszédos szerkesztőségbe, hozzánk is tömegestül jöttek levelek : „mi lesz velünk ? Az iskola nem válaszol kérdéseinkre , kell-e felvételi"- Kerekasztal beszélgetések, viták sok ismétlést szülnek, a gondolatok elkalandoznak, de a vitavezető jó érzékkel az eredeti mederbe terelheti őket. A TL első kerekasztala jól sikerült, igaz, még elhangzanak általánosságok, közismert dolgok is, de a jelenségeket elemezni akarás már harsányan jelentkezik. Az egyetemista pl. kijelenti : az ifjúság kezdeményező szellemének lendületét fokozhatják vagy fékezhetik azok az emberek, akik a fiatalokkal foglalkoznak. A fiatal író elmondja, hogy a lehetőségek biztosítása mellett meg kellene nézzük a társadalmi beilleszkedés körülményeit — s ahol problémák vannak, oldjuk meg azokat. Hiszen — magyarázza — nem sziszifuszi korban élünk, hanem prométheusziban. Nem verejtékes és egy szék nőnk a szakiskolába ? Nevelőink azzal hitegetnek — nem..." A kérdéseket összegyűjtve, Marieta Vidraşcu felkereste az Oktatásügyi Minisztériumot. A válaszokat — olvashatjuk a lapban. De — s a riporternővel mi is állítjuk — „nem melegítenek.“ És mintha ugyanarról lenne szó, ahol a TL kerekasztala abbamaradt — az alkalmi megoldásokról. Ami túl kevés ahhoz, hogy ezen évjárat általános és sajátos beilleszkedési gondjait megoldja. M. V. cikke — egy szék a kerekasztal mellett. S a körben ott ül az a 30 000 diák is, akiknek problémái ma még függőben vannak. Harmincezer szempár, harmincezernyi kérdőjel. Egy kicsit sok... (gábor) bevásárlási fiókeren... Végül is március huszadikán, szombaton érkeztem újra Bukarestbe. A konferencia szombat estétől vasárnap estig tartott, a Filaret-állomás mellett bérelt egy apró, szoba-konyhás házat külön erre a célra Weisz Árpád, a KB megbízottja. Részt vettem az előkészületekben : egy csinos, húszéves, fiatal lánnyal, Ileanával, akit Kolozsvárról ismertem (s akit el kellett hozniuk onnan az elvtársaknak, mert üldözték forradalmi tevékenységéért), valamint Bocean Corneliel, akit szintén a kolozsvári vasutasok küldtek a konferenciára — hármasban vásároltunk be s szállítottuk az udvar közepén magányosan álló házba a húsz ember ellátását szolgáló élelmet, a kályhát, a tüzelőt, edényeket. .. S mindezt fiakeren. Természetes körülmények között mindez könnyen megoldható lett volna, nekünk azonban vigyáznunk kellett, hogy fel ne figyeljenek ránk. Ileanát a kocsis mellé ültettük, mi ketten gyalog baktattunk a „szállítmány" után a sáros utcán. Aztán hozzáláttunk... a földre gyékényeket terítettünk — egyszerűbb volt, mint székeket szerezni. Az ablakokat elsötétítettük. Csendben kellett dolgoznunk. Közben Weisz és Gheorghiu elvtársak fogadták, majd a házba kísérték a küldötteket. Sorra érkeztek a iaşi-iak, a galaciak, a bukarestiek. Miközben a konferencia végezte munkálatait , a vasutas munkások helyzetének elemzését és új központi akcióbizottság létrehozását — a gyékényekre helyeztük a „menüt": sajtot, vajat, túrót, mustárt, kenyeret és teát. FEHÉRNEMŰBEN — NAGYKABÁTTAL Szombat éjjel, úgy tizenkettő felé a konferencia résztvevői közül elég sokan elálmosodtak... Egész nap dolgoztunk, előzőleg utaztam magam is, ragadt le a szemem. Kértük, hogy pihenhessünk néhány órát. Ekkor emelkedett szólásra I. Pintilie. Soha nem hallottam kiválóbb szónokot beszélni, pillanatok alatt kiment az álom a szemünkből. A konferenciát az illegális munka szabályai szerint a legnagyobb titokban tartottuk meg. Mégis, bármelyik pillanatban felfedezhettek volna bennünket — márpedig ez valamennyiünk azonnali letartóztatását vonta volna maga után. Vasárnap délután, úgy négy óra tájt, kopogást hallottunk. Dermedt csend fogadta az egyre erősödő dörömbölést — úgy véltük, a rendőrség akadt a nyomunkra. A tapasztaltabb elvtársak megőrizték nyugalmukat, rövid tanácskozás után — miközben jómagam a menekülés esélyeit la MÁRCIUS HUSZADIKÁN folgattam, átható pillantásokat vetve az ablakok felé — úgy döntöttünk, hogy kiküldjük Weiszt, aki a lakást bérelte. Hogy elhárítsuk a gyanút, Weisz levetkőzött, mintha délutáni álmából zavarták volna hirtelen fel, vállára vetette nagykabátját, úgy ment ajtót nyitni... A váratlan látogató a házigazda volt, érdeklődött, bérlője hogy rendezkedett be. Weisz arra hivatkozott, hogy felesége alszik, most nem lehet zavarni. A házigazda távozott. Megkönnyebbülve lélegeztünk fel. SÖTÉTEDÉSKOR, CSENDESEN... Amint besötétedett, sietve hagytuk el sorban a házat, kint havazott, a szemközti szomszédnak épp akkor jutott eszébe havat lapátolni... Telt-múlt az idő, türelmetlenül várakoztak, akikre még nem került sor , lestük a pillanatot, amikor elindulhatunk. Ismét Weisz mentette meg a helyzetet : mint „bérlő" ki sietett elkérni a szomszéd lapátját, hogy tisztítsa meg az utat ő is a hótól. A „berendezési tárgyakat" a házban hagytuk: hadd nézzen úgy ki a dolog, mintha lakott volna valóban ott valaki. Egyébként is kockázatos lett volna időt vesztenünk. Így aránylag akadálymentesen sikerült visszatérnem Kolozsvárra a március 20-i konferencia után, hogy jelentést tegyek — természetesen : szóban — Mártonnak, aki Bukarestbe küldött, s aki már türelmetlenül várt rám. Pavel Boján CSALÓDÁS A kabát új volt és divatos. Mezei Elemér leakasztotta a fogasról. Gazdája pár nap múlva ráismert. Tanúnak — a kabátot hívta. Mezei azóta haragszik szűkebb hazája, Nagyvárad konfekcióiparára : a sorozatgyártás egyformaságában sem bízhat az ember ? ÍNYENC-CSAPDA Feltörték a huttai boltot. Elvitték a pénzt, megdézsmálták a csokikészletet. A nyomok az S. testvérekhez vezettek. A nagyobbik fiú szemére is vetettek kisebbnek : — Ugye megmondtam ? A papíron is rajta állt, hogy .Keserű csokoládé"... A LÓ MÁSIK OLDALA Sombrero, Colt, rojtos nadrág és Főnök megszólítás... Aztán még több volt, még rojtosabb nadrág, ezúttal valódi bőrből... „DIREKT“-BÓL — LEKAPCSOLÁS Az útkereszteződésnél négylábú gyalogosok tömege torlódott. Ghiţă Vasile, a nagyváradi Timföldüzem gépkocsivezetője közéjük hajtott. Nyomában: húsz gyapjas áldozat. A fiú rákapcsolt, ám hiába, mert hosszasan kell parkíroznia... KARBA VESZETT OKTATÁS A bet.fiai tanító néni már az első osztályban megmondta, hogy számolni tudni kell Oniţa Florian igencsak hiányzott ezekről az órákról, mert a minap ötven zsák liszt helyett ötvenkettőt rakott az autójára a malomban, s ráadásul a következményekkel sem számolt... Whisky, utóbb pezsgő — s ha már a felsorolásnál tartunk, — közben 13 betörés. A finálé : javítóintézet. Van, akinek szerencsés, de a halmi C. I.-nek határozottan peches volt az a 13-as szám... EGYSZER HOPP, MÁSKOR... Popa Vasile (Neidorf) CEC-könyvében némi felkerekítést eszközölt. Az első kísérlet — sikerült. A második — nem. Az inkasszó így ötven lej plusz volt, plusz néhány hónap...