Ifjúság, 1958 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1958-01-01 / 1. szám

minden kedves **** Magyar-cseh gát a Duna mentén Az országos KISZ Bizottság 1958-as terveiből Az emberek képzeletben egyenlőség­jelet tesznek a tervezgetés, a merész vá­gyak és az ifjúság fogalma közé. Valljuk be: sokszor igazuk is van! S ma még talán sokkal inkább, mint évekkel ezelőtt Felkerestük az országos KISZ Bizottságot: érdek­lődtünk, mit terveznek a fiatalok az 1958-as új esz­tendőre? Kérdésünkre ér­dekes válaszokat kaptunk: Legfontosabb és legna­gyobb feladat a jövő év első hónapjában a titkári tanfolyamok megtartása. Az ország összes alapszer­vezeti KISZ titkára egyhe­tes vezetőképző­ tanfolya­mon vesz részt. Előreláthatólag február­ban ül össze a központi bi­zottság. A napirend nép­gazdaságunk egyik égető problémáját tárgyalja majd: mit tehet a fiatalság és a KISZ a takarékosság terén? Érdekes versenye­ken, „őrjáratokon” tanul­ják majd meg a fiatalok: mit jelent számukra és a népgazdaság számára is a takarékos gazdálkodás! Többéves munkának ígérkezik a KISZ hatal­mas fásítási tervének meg­­valósítása, amelyet 1958 tavaszán akarnak elkez­deni. A tavasszal elpalán­­tált sokmillió facsemetét ősszel ültetik ki a szabad­ba. Telepítenek erdősávot, gyümölcsöst és szőlőt is. Az ifjúság eddigi lelkese­désére jellemző, hogy a XX. kerület kiszesei min­den felhívás nélkül már eddig hatvanezer facseme­tét ültettek el. A falvakban jövőre akarják megszervezni az úgynevezett segítőbrigádo­kat. A brigádok tagjai — a falu kiszesei — vigyáz­nak az utcák tisztaságára, segítik az öregeket és öz­vegyeket, a katonafiúk dolgos kezét hiányoló idős házaspárokat, s télen ta­nulnak, hogy kiváló gaz­dák váljanak belőlük. Nagyszabású gátépítési terveket is rejteget tarso­lyában a bizottság. Céljuk az, hogy a vízügyi és ár­­vízvédelmi szervekkel megbeszélve a KISZ fel­építsen egy olyan végleges gátat, amely elejét veszi dunai árvizeknek. A gát Váctól felfelé húzódna, a munkákat a cseh fiatalok­kal együtt végeznék a Du­na partján épülő nemzet­közi ifjúsági táborok la­kói. Szintén nagy hord­erejű, többéves terve a Győr megyei KISZ bizott­ságnak, hogy ifjúsági mun­kabrigádokkal lecsapolják a Hanság mocsarát. Természetesen jövőre is lesz nyári táborozás, de négy-ötezer „csere-fiatal” üdültetéséről is tárgyalnak már a külföldi — népi de­mokratikus és nyugati — ifjúsági szervezetekkel. Nyárra több napos talál­kozót terveznek, amely az ifjúsági fesztiválokon részt vett fiatalok VIT-szerű, él­mény felelevenítő össze­jövetele lenne. Az ipari tanulók mun­káiból országos kiállítást és vásárt terveznek. Ki akarják fejleszteni a diák­kollégiumok hálózatát. Az üzemekben szeretnék létre­hozni a fiatal műszakiak tanácsát, a középiskolák­ban pedig az önálló sport­­szövetségeket. Tervek, elképzelések, gondolatok... Hogy mi jut el a megvalósulásig és mi marad meg tervnek, azt majd a jövő dönti el. (Somos) boldog Esz^t ° Ínk CSUKÁS ISTVÁN Égre emelt, nyitott tenyér a fa. Bizony elszállt belőle a nyár. Még az ősz is, az az anyás kofa túladott az ócska batyuján. Égre emelt nyitott tenyér vagyok, hogy őrizzelek, ha elmentél? S mégis, mint a búvó vügy a lombot szelek titkon, s nem rémít a tél. KIMSZ kiállítás az emlékezés fényében... N­éha még várakozni is TM jólesik. Ezt láttuk az V. kerületi KISZ bizottság Arany János utcai székhá­zában. A meghívott vendé­gek már jóval hét óra előtt megtöltötték a társalgót. A dohányzó asztalok mellett régi V. kerületi mun­kás­­ifi­k, deresedő hajjal, szov­jet komszomolisták, katona­tisztek a Zrínyi Akadémiá­ról, az V. kerületi ipari vállalatok küldöttei, né­hány középiskolás diák­lány, elvtársak és barátok beszélgettek. Ebben a ben­sőséges légkörben hamar születtek újabb ismeretsé­gek és akik eddig nem is­merték egymást, azok a KIMSZ megalakulásának 39. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást már egymásba karolva, beszél­gető csoportokban tekin­tették meg. A várakozás úgy látszik még­sem volt hiábavaló. A kiállításnak berende­zett klubhelyiségben, arany babérágak időzött, Kilián György mellszobra tűnt fel először a belépőknek. A vö­rös drapériával bevont falon nagybetűs felirat: „Dicső­ség a 39 éves Kommunista Ifjúsági Mozgalomnak!”. Az elvtársak nagy érdek­lődéssel vették körül a KIMSZ megalakulása és tevékenysége a magyar Tanácsköztársaság idején 1918-tól 1919-ig” című tab­lót. Egy másik tabló, „A KIMSZ diktatúra harca a fasiszta ellen 1919-től 1945-ig”, a kommunista fiatalok hősies harcát örö­kítette meg. A neonfény­ben úszó üvegszekrények­ben az akkori sajtótermé­kek fényképes másolatai, a Vörös Újság vezércikke a KIMSZ első kongresszu­sáról, ifjú­munkásnapok­­ról szóló röpcédulák, pla­kátok és egykori magyar vörös katonák fényképei láthatók. Többen sokáig időztek azoknál az üvegszekré­nyeknél, ahol ellenforra­dalmárok által kivégzett „lenin fiúk­’ búcsúleveleit helyezték el a kiállítás rendezői. Középen a kom­munista párt röpirata, amely ország-világ elé tárja, hogy meggyilkol­ták Lévas Sándort. A röp­­irat mellett fényképek és korabeli ceruzarajz a már­tírhalált halt kimszista te­metéséről. Ugyancsak fényképek mutatták be a KIMSZ ne­veltjeit, akik 1937-ben részt vettek a spanyol szabad­ságharcban. Néhány sorban a Kos­suth rádió 1943 február 12-i adásának szövege ol­vasható: „Fegyverbe ifjú­ság". A további képek Ki­lián Györgyről és a Kár­pátokban harcoló partizán­­csoportokról készültek. Ugyancsak itt olvasható Pataki István mártírhalált halt­­ kommunista ifjúmun­kás búcsúlevele is. A kiál­lítás anyagát a himszista ifjúsági életről szóló szép­­irodalmi és képzőművészeti alkotásokkal tették még színesebbé.­­É kiállítás megtekinté­ 99’ se után Kelli István, Dr. Vida Ferenc, Pólyák János és még néhány régi V.­­kerületi himszista az ak­kori ifjúsági tevékenységéről, mozgalom a kom­munista fiatalok munkájá­ról emlékezett meg. A fel­szólalók a Dráva utca kör­nyéki illegális KIMSZ-szer­­vezet életéről, a Batthány emlékműnél szervezett an­tifasiszta tüntetésről és a KIMSZ második kongres­­­szusáról mondtak el érde­kes élményeket. A beszél­getés után néhány fiatal elvtárs kérésére régi moz­galmi dalokat énekeltek idősebb elvtársak. Búcsúzáskor a kiállítás lett résztvevői aranyszegélyes Fotó: Henzser vendégkönyvbe írták a ki­állításon szerzett élménye­ket. „A kiállítás elkészíté­sének szélgetés gondolata és a be megszervezés igen jó kezdeményező volt. Gondolom, hogy fia­taljaink felhasználják azo­­kat a gazdag tapasztalato­kat, amelyeket a KIMSZ veterán harcosai elmond­tak nekik. További sikere­ket és eredményes jó mun­kát kívánok az V. k­erü­leti KISZ Bizottságnak A feljegyzést Körösi szá­zados elvtárs írta a ven­déf­könyvbe. Ezt a néhány sort meg­őrzi a papiros, és Kőrös elvtárs visszatérve a tiszt­ii­kolára a KISZ fiatalok­nak elmondja majd a lá­tottakat. Mi azt szeretnénk ha alakulataink KISZ fia­taljai is alaposan megis­mernék elődünk, a KIMSZ harcos életét. Forrai János Kelli István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa az V. kerületi KIMSZ-szervezet múltját eleveníti föl. A KIMSZ munkásmozgalmi emlékeit a szovjet kom­szomolisták is szívesen megtekintették. e Mérleg Szemelvények a régi újsá­gokból „A Budapesti Hatósági Munkaközvetítő december 24-i kimutatása szerint 175 megüresedett munkahelyre 3958 munkaerő esett. ’ Ezt adta az úri Magyarország dolgozóinak karácsonyi ajándékul 1930-ban. * Az egész tőkés világot el­árasztó nagy gazdasági vál­ság a huszas évek végén Magyarországra érkezett. Az újságcikkek megdöb­bentő adatokról számolnak be: milyen körülmények­­között ünnepelték a „bol­l­dog újesztendőt” 1930-ban. s a magyar munkások és fia­talok. A Népszava 1931 januári­­ számai mindennél ékeseb­­­­ben beszélnek: „Egy mun­kanélküli proletárcsalád „boldog újéve”. Kilakolta­­­­tás a havas esőben két cse­lj csemővel.” Sztranya Ferenci, 26 éves sofőr nyolctagú­­ családjával egy kis szobo­­­­ban szorongott egészen ad­dig, amíg *i nem dobták állásából, így a család el­vesztette egyetlen kenyér­­keresőjét és a lelketlen há­ziúr az újév tiszteletére ut­cára tette őket. „...künn ömlött a havas eső, a cse­csemők rongyokba, taka­rókba burkolva is fáztak, a hatóság képviselője pa­rancsoló mozdulattal mégis az utcára mutatott ..” „Amíg az ember 4 pen­gőhöz jut” címmel ugyan­ez a lap a hómunkára vára­kozókról ír riportot: „...Ri­gó utca, kis józsefvárosi utca, most népes, különö­sen délelőtt sok rongyos ember lepi el. Ez azért van, mert elején a Hatósá­gi Munkaközvetítő, a végé­ben pedig a köztisztasági kirendeltség ... Azt mond­ja az egyik ember, jöttünk volna tegnap, amikor zu­hogott a jeges eső és ő reg­gel hat órától délután ket­tőig ázott és mégsem vet­ték fel. Négy pengő­ért.” S mégis irigylik azt a „szerencsés” hatvan embert, akinek ez a kis ke­­­­nyérre való jut. 19 évesek ... Olasz Ilon­i­ka, 19 éves rákospalotai’ varrónő a vonat elé vetette magát. P. Irén 19 éves nap­számosnő a Lánchídról a Dunába ugrott, így mene­kültek a nyomor elől... S miről számol be ugyan­ezekben­­ a napokban az esti lap? A Gellért-szálló télikertjében létesült golf­pálya részére műgyepet te­lepítettek, amihez „pálma­liget, éneklő legkülönbözőbb madarak, a színekben pompázó villanylángok, es­télyiruhás hölgyek és fér­fiak adtak ragyogó kere­tet.” ( Az élelmiszerek között nem volt ritkaság az olyan sem, amelyiknek az ára 70—80 százalékkal emelke­dett az első világháború óta. A ruha 1930—31-ben 150—200 százalékkal, a cu­kor 11 százalékkal, a tojás 40—50 százalékkal, a gyufa 275 százalékkal drágult. És így folytathatnánk tovább. a Ilyen áremelkedés mellett kisüzemekben dolgozó férfiak heti 36,12 pengőt kerestek átlagban, a nagy­üzemben dolgozók 39,45 pengőt, a nők 25 pengőt. Sok 25—35 éves fiatal a tíz pengőt is alig kereste, meg egy héten. A hivatalos ki­mutatás szerint 33,743 mun­káscsalád négyheti összjö­vedelme kevesebb volt 100 pengőnél, 16.916 munkás­család még hetvenöt pen­gőt sem keresett meg, 5281 családnak pedig ötven pen­gő sem jutott négy hétre. Íme, az 1930-as újeszten­­dő mérlege!

Next