Ifjúsági Magazin, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
MŰHELY NEMERE ISTVÁN !-IOI. VAGY! Akkor már egy hete lázban égett az egész támaszpont. Mindenki csak Róluk beszélt. „Mikor érkeznek?” — kérdezték. A kibernetikusok, űrforgalomirányítók, kozmogátorok, számítógépkezelők — mindenki. A pszichológusok már nevet is adtak a jövevényeknek: borzidáknak nevezték el őket, hiszen a Bortis nevű bolygóról jöttek. A kapcsolat felvétele óta nagy volt a sürgés-forgás. Egy csomó fekete ruhás úriember is érkezett fekete kocsikon, a radarantennák pedig szüntelenül az égboltra meredtek. Kolter, a parancsnok szerette volna megkettőzni önmagát. Ráadásul a teleújság meg a híradók szerkesztői is állandóan a nyakán lógtak, információkért nyaggatták. — A Bortis a Glanders—Galaktikában van — mondta el már százezredszer —, lakóit bortidáknak kereszteltük el. Öten vannak a Föld felé. Nem tudjuk, hogyan jöttek rá, hogy itt élet van. Majd kiderül. Néhány nappal ezelőtt rádiókapcsolatba léptünk egymással. Ez a kapcsolat egyelőre egyoldalú. Mi vesszük az ő adásukat, de ők nem hallanak minket. — Mi ennek az oka? — kérdezte az egyik riporter. — Fogalmam sincs. Tudósaink most próbálnak ennek nyomára bukkanni. Szóval, közelednek. Holnap földet érnek. A landolás itt fog bekövetkezni, valahol a bázis környékén. — Pontos hely nincs kijelölve? — Nincs. Azt üzenték, adjunk folyamatos irányjelző szignált, erre tájolják rá magukat. — Az érintkezés hogyan történt? — Fordítógéppel. A borzidák jeleit ez a gép lefordítja. Persze, akadnak szavak, melyeket nem értünk meg... De egészben véve, elmondhatjuk, hogy elérkezett a pillanat, mikor — az emberiség történelmében először — kapcsolatba léphetünk egy másik galaktika, egy másik civilizáció értelmes lényeivel. Másnap beborult az ég. Sötét felhők gyülekeztek a bázis felett. Délelőtt eleredt az eső, villámok is cikáztak. A támaszpont főépülete előtt, a téren zöld posztóval letakart dísztribün állt. A fekete ruhások hanyatt-homlok menekültek be az épületbe, néhány cilindert görgetett a szél a betonon. Legtöbben — köztük a riporterek is — a központi irányítóteremben gyülekeztek. 11.30-kor megérkezett a bortidák aznapi első üzenete: „BENNE VAGYUNK A LÉGKÖRBEN IRÁNYT TARTJUK” Az izgalom magasra hágott. A tévékameráktól már alig lehetett lépni. Kolter két államfővel beszélgetett, aztán visszatért az irányítópultokhoz. A radarernyőkön nem tűnt fel az idegen űrhajó. 11.40-kor jött a második üzenet: „IRÁNYT TARTJUK HAJÓ FORRÓ” — Persze hogy forró — mondta valaki. — Az űrhajók falai a földi légkörben súrlódnak, ez hőt fejleszt. Ilyen sebesség mellett. — Már látnunk kellene őket — így egy másik