Ifjúsági Magazin, 1977 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1977-04-01 / 4. szám
ÚJSÁG? Vincze Viktória a napokban jött haza az NDK-ból, s az idén fellépett már Kubában, Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Máris kiérdemelte „A magyar könnyűzene utazó nagykövete” címet. — Nyári programod? — Ausztria, NSZK, Hollandia, Anglia. Eddig mindig dolgozni jártam külföldön, most turistaként megyek, ez lesz az első privát utam. — Nem unod meg az utazást? — Fárasztó, de nem lehet megunni. Csak a repülőt szeretem, a vonat lassan megy, én pedig türelmetlen vagyok. — Kalandozásaid során találkoztál külföldi sztárokkal? — Tokióban például egy discóba jártunk Tom Jones-szal. Szégyenszemre az első alkalommal nem vettem észre, mások hívták fel rá a figyelmemet. Kissé szórakozott vagyok. — Feledékeny is? — Néha. Fellépésről még soha nem feledkeztem meg. Írországban viszont mindig elhagytam a kabátomat, Cserháti Zsuzsa és Szűcs Judit hozták utánam. Mondták is, hogy többet nem vállalnak el. — Mennyit dolgozol naponta? — Lehetnék gazdagabb is, de nem hajszolom a pénzt, inkább tanulok énekelni, angolt és németet. Az önmenedzselés vesz el rengeteg időt, nem segít ebben senki nekünk. — Milyen viszonyban vagy a kolléganőiddel? — Nem látom értelmét a rivalizálásnak. Egy cipőben járunk, nagyon sokat kell dolgoznunk a sikerért. — Mondd, miért csak Gábor S. Fái komponál neked dalokat? — Kezdettől fogva így van, bevált dolog. Miért változtatnánk győztes csapaton? Egyébként az őszszel megjelenő nagylemezem valamennyi dalának zenéjét ő szerezte. — Mostanában nem hallunk tőled virágénekeket. — Nem lehet a kettőt együtt csinálni ... — Egy dobos fiúval szerepelsz mindenütt. — Az öcsém, Tamásnak hívják, és pontosan másfél évvel fiatalabb nálam. Dobolni tanul, most kongán kísér, így önálló műsort tudunk adni. — Mi leszel, ha kiöregszel? — Semmiképpen sem akarok könyvelő lenni, amire a képesítésem szól. Inkább a nyelvtudásomat szeretném továbbfejleszteni és abból akarok megélni. — A viszontlátásra. Hol is? — A táncdalfesztiválon. A hónap végén elkezdődik egy különös játék a Magyar Rádióban és a Vendel utcai Dolgozók Gimnáziumában: a résztvevők — vizsgázóknak nevezzük őket vagy inkább játékosoknak? — magyar nyelv és irodalomból bizonyítványt szerezhetnek. Petur István, az MR Ifjúsági Főosztály helyettes vezetőjét kérdezzük, miről is van szó? — A lényeget a vizsgavetélkedő fejezi ki. Olyan kvízműsort szeretnénk csinálni, melynek keretében a tudásról bizonyítványt lehet szerezni. — A Rádió zenei műveltségi versenyeinek irodalmi változatával találkozhatunk? — Nem. Itt az anyag — vizsgaanyag vagy tananyag — a dolgozók középiskoláinak követelményére épül. S minthogy irodalmi vetélkedőt szervezünk, játékosainknak öntevékenyen csupán olvasniuk kell a tankönyveket és az alkotásokat, hiszen az irodalomban a legfontosabb maga a mű. — Hogyan választjátok a játszótársakat? — Fogalmazzunk így: a játszótársak választanak bennünket. Vagyis mindazoknak a jelentkezését várjuk, akik szeretnek olvasni és olvasmányaikon szívesen elgondolkodnak; akik szívesen beszélnek, vitatkoznak irodalmi élményükről. Röviden: akiket érdekelnek a művészetek, s úgy érzik, hogy az írók, költők meg tudtak fogalmazni életünkről valami olyat is, ami a felelőt és a hallgatót is érdekli. — Ilyenek szép számmal akadnának, szűkítsük a kört: kik számára találtátok ki ezt a bizonyítványos játékot? □EJ 19