Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

MEGLOVAGOLJUK A DIVATOT ■ Az elmúlt néhány hónapban mintha megélénkült vol­na a hazai popélet: neves előadók nyilatkoztak a műfaj problémáiról, cikkek elemezték az új jelenségeket és nem utolsósorban a lemezkiadás is felgyorsult, örven­detesen nőtt a kínálat az üzletekben, ön szerint — mint sajtófőnöknek, aki hivatalból figyeli a jelenségeket — mi az oka a pezsgésnek? — A magyar popzenében is korszakváltáshoz érkez­tünk. Ettől a szokottnál több izgalom, idegeskedés, szen­vedély. A váltásnak két oka van: az ízlés- és divatvál­tozások napjainkban sűrítve, kikristályosodva jelent­keznek a popzene világpiacán. Ma a nyugati világban egyfelől konzervatív ízlés alakult ki és ez a zenére is kihatással van, nem véletlenül népszerű az ABBA. Más­felől ez a konzervativizmus kiváltotta azoknak a pop­művészeknek az elkeseredett, görcsös, erőszakos erőfe­szítéseit, akik fenn akarják tartani a látszatot, hogy a pop még mindig ellenkultúra. A nemzetközi popélet és a divat változásai természetesen nálunk is előidézhet­nek bizonyos fordulatokat és reagálásokat. — Milyen változásokra gondol? — Mi itt a vállalatnál úgy látjuk, hogy e pillanatban 4 irányzat van jelen a magyar popzenében. Az elsőt mi házi használatra koncert-beatnek nevezzük. Ide sorol­juk: Konczot, Szörényit, Pressert, Zoránt stb. Ez az irányzat jelenti ma is a legtöbb értéket — kulturális és társadalmi szempontból egyaránt. Igaz, a mai tizenéve­seknek már nem adnak igazán átélhető élményeket. Ezt a második irányzat, a rock biztosítja. Itt a legna­gyobb a kezdeményezőkedv, a legtöbb alkotó szorga­lom. Amit nem szeretünk, az gyakran sületlen, szándé­kosan hebehurgya szöveg — ez a Piramisra nem vo­natkozik — valamint a rockkoncertek túlfűtött hangu­lata. Nem az zavar minket, ha a gyerekek tapsolnak, kiabálnak, énekelnek, hanem az, ha a közrendet és sa­ját épségüket veszélyeztetik. A harmadik irányzat a disco. Azt mondják, primitív, nem igényel szakmai tu­dást, vacak. Mi a disco fogalmát kiterjesztett értelem­ben használjuk és úgy gondoljuk, ez a zene jól haszno­sítja a beat hagyományait. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a jövőben a discozene tehetséges művelői kényszerítően az igazi értékek felé fordulnak. A negye­dik irányzat a hagyományos tánczene, mert a 40—50 évesek is szórakozni akarnak. Ezek az irányzatok, illet­ve képviselőik nem mindig férnek meg békésen egymás mellett. — A nyilatkozatokból is ez derült ki. De ezen túl a zenészek a műfajjal foglalkozó intézményeket is elma­rasztalják, kivételt csak az Önök vállalata képezett. Va­jon mi magyarázza az indulatokat és mi az Önök nép­szerűségének titka? — Az intézmények ma nálunk kétféle módon köze­lednek a műfajhoz. Az egyik esetben az intézmény ve­zetői úgy gondolják, hogy ők tudják, kinek mi való, mi­lyen szám, milyen stílus, tehát számokat rendelnek be­vált szerzőktől, ezeket kiadják előadóknak azzal, hogy énelkeljék el. Ha az előadó ezt a módszert elfogadja, ak­kor nincs baj, ha azonban véleménykülönbségek van­nak, akkor előbb-utóbb szükségszerűen eljutnak ahhoz a ponthoz, ahol vagy énekel valaki vagy nem tartanak igényt a munkájára. A könnyűzenei rádiófelvételek irá­nyítói például ezt a módszert tartják előnyösnek, és ezért nem volt például Koncz Zsuzsának, a Fonográf­nak, az LGT-nek sokáig rádiós felvétele. A színházak­ban sem hozzák a szerepeket az előadók, hanem rájuk osztják. Mi a másik módszert követjük, ennek lényege, hogy az előadótól megkérdezzük, mit akar csinálni, meghallgatjuk és utána megbeszéljük, mi lehet az anyagból, kislemez vagy nagylemez, vagy semmi. Per­sze, a két módszer egyik helyen sem kizárólagos. An­nak idején mi is javasoltuk Kovács Katinak, hogy az LGT-vel készítsen felvételeket. — Az Önök elve tehát az: virágozzék minden virág. Ugyanakkor mégsem adták ki a Hungária nagylemezét. — Kétségtelen, hogy sikereinkben nagy szerepe van, hogy igyekszünk biztosítani a maximális alkotó­­szabadságot. De van kidolgozott normarendszerünk is. Ügyelünk a politikai, ízlésbeli, színvonalbeli normák­ra. Ezért fordulhat elő, hogy bár máshol ezerszer ját­szanak egy számot, mi nem adjuk ki. Ilyen eset volt a Sír a telefon című számmal. Ugyanakkor nagy ellen­állással szemben is támogatunk általunk hasznosnak ítélt kezdeményezéseket. Ilyen volt a popzene és a ma­gyar költészet házasítása vagy a jelenlegi nagy közeg­­ellenállással szemben, mi támogatjuk a Piramist és a Interjú ERDŐS PÉTERREL, az MHV márka­menedzserével

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék