Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

BEAT Csupán bemelegítésként kö­zöljük a hollandul Luv-trió képét, abból az alkalomból, mert igencsak szemrevaló teremtések, jól is énekel­nek, és rövidesen megjele­nik, megjelent, sajnos már nem kapható (a nem kí­vánt törlendő) a Trójai faló című slágere hazai lemez­boltjainkban. Ez csak egy apró adalék Csak őszintén rovatunkhoz. Erdős Péter doktor, a Hanglemezgyártó Vállalat sajtópropaganda­­vezetője, ahogy nyugaton mondják erre a foglalko­zásra: „a and r manager”. Vagyis artist and repertoir, magyarul: művészek és azok szellemi termékeinek A dallam világhíres istápolója, itt a vállalatnál márkamenedzser néven sze­repel. Azért is ígérkezik érdekesnek a beszélgetés, hiszen a propagandát kép­viselő ember — akárcsak a vallás híve vagy valamelyik labdarúgócsapat megszál­lott szurkolója — már hi­vatalból is csak jókat mond, kizárólag optimista és min­denben bizakodó kijelenté­seket. Rovatunk viszont fel­tételezi a felhőket, az érem másik oldalát is. Az első kérdésünk máris nem napsütötte tájakra irányul. Miért nem jelenik meg nagylemeze a P. Mo­bil együttesnek, noha kész a teljes zeneanyag, és nép­szerű­ségi rátájuk ugyan­csak a magasba szökött az utóbbi évek során. — Ismerjük és elismerjük a P. Mobil zenéjét, sőt a közönsége ellen sincsen semmiféle kifogásunk. Ze­néjük izgalmas, jócskán eltér a megszokott muzsi­kától. Az egyetlen, bár je­lentős kifogásunk a szöve­geik ellen merült fel. Esz­tétikailag gyengék — nem mintha nem adtunk volna ki gyengébb szövegű fel­vételeket —, de java részé­ben társadalmi és politikai normáinkba ütközik. Virá­gozzék minden virág — e tágan értelmezett normába sem férnek bele. Éppen azért, mert becsüljük mun­kásságát, értékeljük hatá­sait a közönségre, egyelőre az LP helyett egy kislemezt jelentetünk meg felvéte­leikből. — Valamiféle legenda ala­kult ki arról, hogy én élet­halál ura vagyok a válla­latnál, legalábbis a pop­zene vonalán. Talán, mert én tárgyalok az együtte­sekkel, és végül is én köz­löm a végeredményt. De azért van egy igazgatóm, aki a kiválasztásnál és a meghallgatásnál dönt. Van egy kiadói bizottságunk is, amely részt vesz a tervezés munkájában. Mi az éneke­seket, együtteseket három kategóriába osztottuk. Az elsőbe azok tartoznak, akikkel exkluzív szerződést kötöttünk. Akikben látjuk az exportlehetőségeket is, akik szinte mindenéves nagylemezesek. A második kategóriába azok kerültek, akikhez nem köt az emlí­tett szerződés, de eddigi munkásságuk bizonyította népszerűségüket, tehetségü­ket. A harmadik csoportba olyanok tartoznak, akiknek eddig egy LP-jük jelent meg, vagy biztató a műkö­désük, megérettek az első nagylemezre: az ilyenek beadott műsoranyagát gon­dosabban vizsgáljuk meg, de senki előtt nem húzzuk le a redőnyt. — Beszélhetnék még az előadók ügyintézőivel való viszonyunkról is. Ezek az emberek reális igényt töl­tenek ki, nem is kívánjuk valamennyi művésztől, hogy mindenféle anyagi tárgya­lásokat maga vezessen, ki­ Tardos Péter rovata nos is a számunkra, meg­alázó is, és talán nem is alkalmasak rá. Jogilag azonban még most sincsen ez a ..magánmenedzseri” kérdés tisztázva. Szeretnénk a jövőben ebben a kérdés­ben is továbblépni valami­lyen módon. Mielőtt továbbhaladnánk, álljon itt egy hír és egy friss fénykép John Lennon­­ról. Az elmúlt számunkban a többi egykori Beatles­­fiúról közöltünk híreket, John azért maradt ki, mert művészeti vonalon semmi nem történik vele. öt éve jelent meg utolsó albuma, azóta teljes elvonultságban él New Yorkban, a 72-ik utca egyik öreg bérházá­ban, ahol egykor Roman Polanski filmet forgatott. Egyetlen hírünk róla, hogy feleségével, Yokóval és négyéves gyermekükkel, Seannel Kanadába látoga­tott, és egy farmot vásárolt 103 tejhozamra gazdag te­hénnel. Hogy mit kezd ve­lük, nem tudni, Lennont rejtélyesség övezi. Egyetlen kocsija, egy régimódi Rolls- Royce, lakásának garázsá­ban áll évek óta, haszná­latlanul. Talán a gitárja is beporosodott, legendájának, emlékeinek — és jogdíjai­ból él. . . Itt kerítek módot arra, hogy megírjam, miért nem válaszolok bizonyos, hoz­zám intézett levelekre. Leg­fontosabb indokom, hogy többségben nem közérde­kűek a kérdések. Igen sokan érdeklődnek a kedvenc, az ABBA felől. Hogy erősítsem meg, ugye nem igaz a válási hír, ami bőven megjelent hazai saj­tónkban. (Nálunk is). A hír persze igaz, de szerencsére nem vonatkozik művészi munkájukra. Ez a lényeg, ami ránk tartozik. Ami meg nem, az magánügy. Azért a kedves olvasóknak eláru­lom, hogy a válás oka Agnetha 33 éves pszicholó­gusa, Hakan Lomback. A ma még elsősorban a nyu­gati országokban népszerű, és gyakran igénybe vett lé­­lekidomárok módszere az, hogy a páciens lefekszik a heverőre, és felszabadultan beszél mindenről, gyermek­koráról és szexuális problé­máiról stb. Jelen esetünk­ben az történhetett, hogy a lélek jeles orvosa talán el­­álmosodott az elbeszélés hatására, és maga is oda­­keveredett a pamlagra, Agnetha mellé. Maradva továbbra is az ABBÁnál, azt tapasztalom, hogy egyes olvasóink hu­morérzékével nincsen min­den rendben. Ugyanis a ja­nuári számunkban ebben a rovatban, mint ki is írtuk a gyengébbek kedvéért, a dallam ál világhíreit közöl­tük, kitalációkat minden­honnan, így egyebek között a Hungária montázsképét összefotózva az ABBA két nőjével, és azzal az álhír­rel összekombinálva, hogy a Hungária szakít a Beatles­­számok kopírozásával, és a jövőben önálló lesz: ABBA- számokat mutat be. Ennek POP

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék