Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

Vendégségben Végzős orvostanhallgató. Sokáig kell vele beszélgetni ahhoz, hogy észrevehető legyen: kicsit furcsán ejti a szavakat. Nemsokára friss diplomával a kezében hazautazik Nyugat-Németországba. Neve: Zimmermann Gábor. — Kitűnően beszélsz magyarul. Mikor tanultad meg ilyen jól a nyelvet? — Hét éve tanulom. Amikor idejöttem, hét esztendeje, még nem tudtam egy szót sem. Bár magyar származású vagyok, de amikor kikerültünk, én még olyan pici voltam, hogy nem beszéltem. Később úgy alakult, hogy zömmel németek között nevelkedtem, tehát akkor sem volt módom magyarul tanulni. — Hogy kerültél a budapesti egyetemre? — Több dolog is indokolta ezt a döntést. Édesapám is azt kívánta: tanuljam meg a nyelvet és váljak magyarrá egy kicsit. — És magyarrá váltál? — Keveset tudtam erről az országról, személyes tapasztalataim egyáltalán nem voltak, amit meg „másodkézből” hall az ember, az mindig hamis egy kicsit. Bevallom, féltem idejönni. Nem ismertem senkit, semmit, idegenek voltak a szokások is. Aztán hamar beletanultam a „magyarságba”, s nagyon megszerettem. Ismerősöket, barátokat szereztem, örülök, hogy így van: itt egy kicsit német vagyok, odahaza viszont most már végérvényesen lesz bennem valami magyar. — Mi marad meg? — A nyelv, a barátok és az, ahogyan az életet itt felfogják az emberek. Nem olyan hidegen, matematikai módon kiszámítottan élnek, mint az NSZK-ban. Zuhanások December 7-én este 7 órakor Mika Ágnes harmadéves joghallgató ismét önálló esttel jelentkezett az Egyetemi Színpadon. Az első — szerkesztett — műsor után most egyetlen költő „kötetét” nyújtotta át. Az est műsora Hervay Gizella Zuhanások című ciklusa. — Miért éppen ezt a kötet nagyságú verset választottad az est anyagául? — Hervay Gizella költészetét 16 éves koromban ismertem meg. A Zuhanások, számomra a végzetes magány, a közösség kívánása, az „ember vagy — egyedül védd magad”, legtisztább költői megfogalmazása, s jelenlegi érzéseim tökéletes kifejezője. — Ezek szerint a vers eszköz számodra saját gondolataid, érzéseid kifejezéséhez? — Feltétlenül. Az előadó csak azt hirdeti, ami az övé, amiben hinni tud. Akkor válik igazi művészszé, ha az általa képviselt, hirdetett gondolatok tiszták, igazak. — Milyen segítséget kaptál és kapsz műsorod létrehozásához, jobbá tételéhez? — Nagy hatással volt rám Illyés Kinga Fagyöngyök című lemeze. Megdöbbentő az az érzelmi, gondolati hatás, amit ez a lemez kiváltani képes. Az érzések, hangulatok, a feszültségteremtés, és ennek feloldása, a szavaló tisztasága, gyönyörű nyelve az, ami követendővé, példaképpé teszi Illyés Kinga művészetét. Hervay Gizella nyújt nagy segítséget még a műsorhoz, sok verset, kéziratot adott, ami közelebb hozta költői világát, érzéseit. Részt vett a műsor összeállításában is, emellett saját gyűjtésű csángó dallamokat is mutatott, amiket műsoromban felhasználok. — Az önálló est után mik a további céljaid? — Jelenleg az egyetem mellett az ORI-vizsgámra készülök, szeretnék minősítést kapni, hogy ezáltal könnyebben eljuthassak a közönséghez. Számadás kétezer fiatal mozgalmi munkáját irányítja az áprilisi választások óta az Egyesült Izzóban Szilágyi Antal. Milyennek találja az első év végén ezt a munkát? — Nem szeretem az egyhangú munkát, a mozgalmi élet nap mint nap mást követel, újabb és újabb problémákat kell megoldani. A közvetlen eredmény itt nem mérhető, a tudatformálás nem látványos művészet, de nagyon szép feladat. — A fizikai vagy az alkalmazotti alapszervezetekről beszélnél szívesebben? — Egyértelmű válaszom nincsen. A munkásfiatalokban több a lelkesedés, de kevesebb az idejük és fáradtabbak. Az iskolázottabb, nagyobb szabadsággal rendelkező alkalmazottak könnyebben mutathatnak fel látványos eredményt és jobban értenek a „púderozáshoz”. — Az év végén milyen eredményekről tudsz beszámolni? — A kerületi értékelés szerint nőtt az izzós KISZ- szervezetek tevékenységének színvonala. Előreléptünk a termelési mozgalmakban, jól sikerült védnökségek zárultak, jelentős társadalmi munkaakciókat szerveztünk és haladást értünk el a gazdaságpolitikai agitációban, aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelenlegi gazdasági helyzetben. Most az Alkotó Ifjúság pályázat szervezésén dolgozunk. AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTÉK: JUHANI NAGY JÁNOS, KAPUVÁRI GÁBOR, KRAHMEL ORSOLYA, PAIZER G. GYÖRGY, LAMATHY TAMÁS ÉS SEBES ERZSÉBET Így 0- 1 Kubából jött Csenterics Ágnes — népszerű könnyű- és komolyzenei műsorok rendezője — a közelmúltban érkezett haza az első kubai—magyar koprodukcióban készülő showműsor forgatásáról. — Merre jártatok, kik a műsor szereplői? — A filmben Kuba legszebb tájainak, impozáns üdülőhelyeinek bemutatása mellett, kiemelkedő szerepet kaptak a szigetország legkiválóbb énekesei, táncosai, hangszeres művészei. Így például láthatjuk majd az afro stílusban játszó Irakeres együttest, s a hazájában igen népszerű Hector Teiles énekest, Maria Fahrah-t nem kell különösebben bemutatni, hiszen már több rangos európai könnyűzenei fesztiválon is részt vett. Leo Brouwer kitűnő gitárost a Budapesti Gitárfesztiválon ismerhette meg a magyar közönség. — S a revük? — Bemutatunk a nézőknek néhány részletet a legjobb éjszakai szórakozóhelyek, mint például a Tropicana, Habana Parisien, Varadero International vérpezsdítő, látványos műsorából. Az elkészült színes filmet a filmszínházak mutatják be a jövő év elején. Számos „ Egy millió fontos hangjegy”, vagy legutóbb a Szűcs Judit-show rendezése fűződik a nevedhez. Hogy készülnek ezek? — Olyan előadókkal szeretek dolgozni, akik egyéniségek. A műsorok szereplőit általában én választom ki, majd ezt követően Módos Péter szerkesztésével kijelöljük a nótákat, s természetesen az adott énekes vagy együttes bevonásával közösen megbeszéljük az elképzeléseket. Világos, hogy mindig a dalból, az előadó egyéniségéből kell kiindulni. Én az olyan képi megoldást szeretem, ami nem koncertszerű, hanem az egésznek van valami poénja, humora. — Kik segítenek még a munka során? — A koreográfus az egyik legfontosabb partner. Ha kitaláltuk a „mozit”, jöhet a tíznapos táncpróba, s csak azután megyünk a stúdióba, a felvételre. — Milyen munkáidat láthatjuk a közeljövőben? — Karácsonykor a Hanglemezgyárral közösen készített „Arany Disco” kerül sugárzásra, amelyben a műfaj minden jelentősebb hazai képviselője szerepel. Oie-'tuPet.'oD R HAd 15 A portás: Titusz Keskeny, fiatal arc, égő barna szemek. Ifjú színészt avatott a televízió. Maróthy Lajos Kolostor című tévéjátékának főszereplője Kovács Titusz, a Színház és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatója. — Miért lettél színész? — Az ember először csak azt érzi, hogy meg akarja mutatni magát. Egyszóval, magamutogatási vágya van. Ezért korábban tanár akartam lenni. De viszonyom a tanárokkal mindig is „laza” volt. Könnyen meggondoltam magam. Végül úgy éreztem, a színpad az, ahol a legjobban kifejezhetem magam. Amikor elsőre nem vettek fel a főiskolára, egyszerűen nem akartam elhinni. Azután rájöttem, nem elég, ha csak mozog valami az emberben. Kemény egy év volt mögöttem — katonasággal is tarkítva — miután felvették a főiskolára. — S ott hogyan érzed magad? — Vegyesek az érzelmeim, néha nagyon jól, amikor komoly munka folyik, néha kellemetlenül, amikor az álproblémák kerülnek előtérbe. A legkedvesebb tanárom Huszti Péter volt, mert a „művésztanár” mellett barát is volt. Egyébként minden tanáromtól tanultam, csak néha pont akkor, amikor ők éppen másképp gondolták. — Hol voltál gyakorlaton? — A Madách Színházban és boldog vagyok, hogy ott. Azt hiszem, minden színésznövendéknek maradandó élmény olyan előadásokban cselekvően részt venni, mint a „Régimódi történet”, a „Spanyol Izabella” és a „Kettős helyszín”. — Hol láthatunk legközelebb? — A Főiskolán a Julius Caesar darabban — kettős szereposztásban — Octaviust és Cascát, valamint a Jóst és Luciust játszom. A Fiatal Művészek klubjában mutatjuk be Wehner Tibor: Ki akar itt portás lenni? című darabját, melyben a portást alakítom. — Főiskola után? — Még nem tudom, hívlak Pestre és vidékre is. Eddig talán a debreceni ajánlat a legszimpatikusabb. Tit.