Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Vajon mi lesz, ha eljön... a jövő? Ilyenkor, egy új év kezdetén talán a megszokottnál is többet foglalkoztat bennünket a kérdés, amellyel most szakembereket kerestünk fel, azoknak a fiatal olvasóinknak a nevében, akik 2000-ben, az ezredfordulón - azaz MAHOLNAP -mindössze a harmincadik életévük körül járnak majd. A jövő jelene... -Hová sorolható a jövőkutatás? - A jövőkutatás körébe hazánkban és tulajdonképpen más országokban is két tevékenységi szférát sorolnak: a prognó­zisok készítését és jövőképek alkotását. Prognózisok készül­hetnek időjárási és éghajlati változásokról, a természeti környezet alakulásáról,­ a műszaki és a gazdasági fejlődés­ről, népesedési viszonyokról, a településhálózat fejlődésé­ről, az életmód és a társadalmi tudat körébe tartozó terüle­tekről. A prognózisalkotás így tehát valamennyi tudomány­­területtel, tevékenységi körrel kapcsolatba hozható. A jövőképalkotás, amely átfogó, azaz komplex formában foglalkozik a jövővel, nem sorolható be egy-egy tudomány­ágba. A tudományok egész rendszerével van kapcsolata, jóllehet meghatározó benne a társadalomtudományokhoz való kötődés, minthogy a jövőkép is a társadalmi gyakorla­tot kívánja jobbá tenni. Hazánkban a jövőkutatás a Magyar Tudományos Akadémián a közgazdasági, jogi és szocioló­giai tudományokat magába foglaló osztályhoz tartozik - mondja a Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára. - Előfordulhat-e olyan eset, amikor a szakember a múlt­ban kutatja a jövőt ? - Igen, a jövőkutató munkának rendszeresen része a múlt jövőközpontú elemzése, részben azért, mert a múlt és a jelen fejlődés tendenciái sok esetben továbbélnek a jövő­ben, részben pedig azért, mert a múlt eseményei történelmi analógiákként hasznosíthatók a jövőbeni lehetőségeink jobb megismerésénél, céljaink kimunkálásánál. Hangsú­lyozni kell azonban, hogy a jövő nemcsak folytatása múl­tunknak és jelenünknek, hanem sok tekintetben „tagadása” is. Ezért csak a múltból a jövőt nem lehet megmagyarázni és feltárni. Ezt annál is inkább hangsúlyozni szeretném, mert ma több tekintetben, érthetően, megnőtt az érdeklő­dés a múlt iránt. A mai és jövőbeni problémáink megoldása érdekében is újrafogalmazzuk a múltra vonatkozó tanulsá­gokat. Nagy hiba származna azonban abból, ha egyoldalú­an, a múlt felé tekintve próbálnánk a jövőre vonatkozó programjainkat kidolgozni. - Nevezhetem-e a jövőkutatót a kor polihisztorának? - Nézetem szerint nem. Meggyőződésem, hogy ma már nincsenek polihisztorok. A tudomány az elmúlt évszáza­dokban és az elmúlt évtizedekben is olyan mértékű infor­mációtömeget halmozott fel, hogy azt polihisztorként egy­­egy kutató már nem tudja sem kezelni, sem alkotóan to­vábbfejleszteni. Viszont igaz, hogy a jövőkutatók közül el­sősorban a jövőképalkotókat, s ezzel együtt a komplex rendszerek jövőjével foglalkozó futurológusokat inkább ge­nerális, azaz általános típusú kutatóknak kell­ tekinteni. Az utóbbi időben a tudományok szakosodása miatt a kutatási szférában is inkább specialisták dolgoznak. A generalisták szerepe nőni fog, mert nyilvánvalóvá válik, hogy általában is és különösen a strukturális és értékrendi átalakulások időszakában a részek nem vizsgálhatók az átfogó összefüg­gések nélkül. A jövőkutatók közül azok, akik komplex rendszerekkel foglalkoznak s akiket futurológusoknak is neveznek, generalista típusú munkát végeznek. Ilyenfajta kutatókból napjainkban kevés van. - Milyen képzettség szükséges ehhez a foglalkozáshoz? - Minthogy a prognózisok készítése a különböző tudo­mányágakhoz, speciális, tevékenységekhez kapcsolódva fo­lyik, a prognosztizáláshoz egyaránt el lehet jutni természet­­tudományi, műszaki és társadalomtudományi területekről. Generalista típusú szakembereket nem képeznek, még posztgraduális képzés formájában sem. Ezért a futuroló­gussá válás nagyon alapos, folyamatos alkotó munkát is magába foglaló önképzéssel valósul meg. Én a közgazda­ság-tudomány területéről indulva váltam futurológussá. -Hogyan viszonyul a hivatalos politika a futurológiához? - A különböző tudományok elismerésének sajátos törté­nete van, és ebbe a folyamatba illik bele a futurológia elis­merése is. Nagyobb feszültségektől mentesen jutottunk el hazánkban is tudományként való elismeréséhez, elismerte­téséhez, a nemzetközi és hazai teljesítmények segítségével. Elsősorban a hosszú távú tervezésben hasznosították a jö­vőkutatási tevékenységet. Emellett közreműködtünk külön­böző műszaki-gazdasági koncepciók, programok kidolgo­zásában is. Meggyőződésem, hogy a tervezés és a társadal­mi-gazdasági irányítás mostani reformja megnöveli a prog­nosztika és a futurológia iránti igényt. A stratégiai prog­ramok kidolgozásának az igénye is felértékeli mind a prog­nosztikai, mind a futurológiai tevékenységet. ... DR. KOVÁCS GÉZA futurológus szerint

Next