Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Vajon mi lesz, ha eljön... a jövő? Ilyenkor, egy új év kezdetén talán a megszokottnál is többet foglalkoztat bennünket a kérdés, amellyel most szakembereket kerestünk fel, azoknak a fiatal olvasóinknak a nevében, akik 2000-ben, az ezredfordulón - azaz MAHOLNAP -mindössze a harmincadik életévük körül járnak majd. A jövő jelene... -Hová sorolható a jövőkutatás? - A jövőkutatás körébe hazánkban és tulajdonképpen más országokban is két tevékenységi szférát sorolnak: a prognózisok készítését és jövőképek alkotását. Prognózisok készülhetnek időjárási és éghajlati változásokról, a természeti környezet alakulásáról, a műszaki és a gazdasági fejlődésről, népesedési viszonyokról, a településhálózat fejlődéséről, az életmód és a társadalmi tudat körébe tartozó területekről. A prognózisalkotás így tehát valamennyi tudományterülettel, tevékenységi körrel kapcsolatba hozható. A jövőképalkotás, amely átfogó, azaz komplex formában foglalkozik a jövővel, nem sorolható be egy-egy tudományágba. A tudományok egész rendszerével van kapcsolata, jóllehet meghatározó benne a társadalomtudományokhoz való kötődés, minthogy a jövőkép is a társadalmi gyakorlatot kívánja jobbá tenni. Hazánkban a jövőkutatás a Magyar Tudományos Akadémián a közgazdasági, jogi és szociológiai tudományokat magába foglaló osztályhoz tartozik - mondja a Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára. - Előfordulhat-e olyan eset, amikor a szakember a múltban kutatja a jövőt ? - Igen, a jövőkutató munkának rendszeresen része a múlt jövőközpontú elemzése, részben azért, mert a múlt és a jelen fejlődés tendenciái sok esetben továbbélnek a jövőben, részben pedig azért, mert a múlt eseményei történelmi analógiákként hasznosíthatók a jövőbeni lehetőségeink jobb megismerésénél, céljaink kimunkálásánál. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a jövő nemcsak folytatása múltunknak és jelenünknek, hanem sok tekintetben „tagadása” is. Ezért csak a múltból a jövőt nem lehet megmagyarázni és feltárni. Ezt annál is inkább hangsúlyozni szeretném, mert ma több tekintetben, érthetően, megnőtt az érdeklődés a múlt iránt. A mai és jövőbeni problémáink megoldása érdekében is újrafogalmazzuk a múltra vonatkozó tanulságokat. Nagy hiba származna azonban abból, ha egyoldalúan, a múlt felé tekintve próbálnánk a jövőre vonatkozó programjainkat kidolgozni. - Nevezhetem-e a jövőkutatót a kor polihisztorának? - Nézetem szerint nem. Meggyőződésem, hogy ma már nincsenek polihisztorok. A tudomány az elmúlt évszázadokban és az elmúlt évtizedekben is olyan mértékű információtömeget halmozott fel, hogy azt polihisztorként egyegy kutató már nem tudja sem kezelni, sem alkotóan továbbfejleszteni. Viszont igaz, hogy a jövőkutatók közül elsősorban a jövőképalkotókat, s ezzel együtt a komplex rendszerek jövőjével foglalkozó futurológusokat inkább generális, azaz általános típusú kutatóknak kell tekinteni. Az utóbbi időben a tudományok szakosodása miatt a kutatási szférában is inkább specialisták dolgoznak. A generalisták szerepe nőni fog, mert nyilvánvalóvá válik, hogy általában is és különösen a strukturális és értékrendi átalakulások időszakában a részek nem vizsgálhatók az átfogó összefüggések nélkül. A jövőkutatók közül azok, akik komplex rendszerekkel foglalkoznak s akiket futurológusoknak is neveznek, generalista típusú munkát végeznek. Ilyenfajta kutatókból napjainkban kevés van. - Milyen képzettség szükséges ehhez a foglalkozáshoz? - Minthogy a prognózisok készítése a különböző tudományágakhoz, speciális, tevékenységekhez kapcsolódva folyik, a prognosztizáláshoz egyaránt el lehet jutni természettudományi, műszaki és társadalomtudományi területekről. Generalista típusú szakembereket nem képeznek, még posztgraduális képzés formájában sem. Ezért a futurológussá válás nagyon alapos, folyamatos alkotó munkát is magába foglaló önképzéssel valósul meg. Én a közgazdaság-tudomány területéről indulva váltam futurológussá. -Hogyan viszonyul a hivatalos politika a futurológiához? - A különböző tudományok elismerésének sajátos története van, és ebbe a folyamatba illik bele a futurológia elismerése is. Nagyobb feszültségektől mentesen jutottunk el hazánkban is tudományként való elismeréséhez, elismertetéséhez, a nemzetközi és hazai teljesítmények segítségével. Elsősorban a hosszú távú tervezésben hasznosították a jövőkutatási tevékenységet. Emellett közreműködtünk különböző műszaki-gazdasági koncepciók, programok kidolgozásában is. Meggyőződésem, hogy a tervezés és a társadalmi-gazdasági irányítás mostani reformja megnöveli a prognosztika és a futurológia iránti igényt. A stratégiai programok kidolgozásának az igénye is felértékeli mind a prognosztikai, mind a futurológiai tevékenységet. ... DR. KOVÁCS GÉZA futurológus szerint