Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
mondom, hogy felvágom az ereimet, de mindig úgy érzem, rövid életű leszek. Mintha minden kis betegséggel a halálom jönne. Érzem a hideg kezet, ami elhúz. Jó érzés. Amint szükségét érzem, kimegyek egy temetőbe és leülök egy kriptában. Imádok félni, iszonyú erős érzés a félelem, s csak a halál után jöhet, hogy nem fogok félni. Szeretnénk egyszer megidézni az ördög hercegét. A sátánista lányokkal tervezzük. Velük jól érzem magam. Jobban, mintha szerelembe esnék valakivel. Nem ismerem a szerelem érzését, nem is hiszek benne, gyűlölöm, ha megfogják a kezemet, a szerelem érdektelen és értéktelen számomra. A barátságban sem hiszek, nem tudom figyelembe venni mások érzéseit. Társaság van, nem barátság. A sátán a gonoszságot testesíti meg. Néha rám tör, hogy fájdalmat okozzak másnak. Egyik társam az ördög lányának hiszi magát. Iszonyú gonosz tud lenni, azt mondja, benne is ott a démon. Olyankor véresre karmolja magát, máskor felhúzza a blúzát és azt mondja: karmoljatok! Iszonyú hosszú a grufit-sor. Beáll az ember a sor végére, s minél előbbre jut, annál nehezebben lép ki ebből a sorból. Mi sem tudjuk, mit kapunk ezért a sorbanállásért, de ragaszkodunk a megszerzett poszthoz. Különösen mi, a sorban elöl állók. Nem adhatom fel a graftt-létet. Kinézek valahogy, teremtettem magamnak egy világot, ami rátelepszik a gondolkodásomra. Korábban iszonyúan féltem a haláltól, de most hozzáedződtem a gondolatához, teljesen megszoktam a halál közelségét. Mindez egyfajta félelem legyőzését jelenti. Meg ahogy kinézünk. Igazából nem is akartunk elkülönülni, csak megpróbálkozni valami mással. Aki ezt megpróbálja, és előrejut a gruftt-sorban, az el is merül benne. Én már elmerültem. Van úgy, hogy lekapcsolom este a villanyt, gyertyát gyújtok, Cure-zene szól és megborzongok. Mintha valaki ott lenne a szobában és lebegne. Furcsa érzés. De hát én is lebegek ezzel a földi életemmel. ISTI Pankként kezdtem, dark is voltam egy darabig. Tavaly áprilisban kezdődött GRUFTISZOBA-FELIRATOK Éljen a gyűlölet! Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem! Megtiltom Istennek a király nevében, hogy ezen a helyen csodát vigyen végbe! - francia temetői felirat. Két világ között meleg vas. - Sister’s of Mercy A hang gyorsabban terjed a halálnál. Szükségem van a megtisztulásra. A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titokzatos. - Einstein Az ördögöt alábecsülni, ezzel van nekem vitám, hisz az, akit mindenki gyűlöl, valaki tán. - Goethe Fájdalom és borzongás. Jézus meghalt, de ne izguljatok, Szűz Mária megint terhes! Gyűlölöm ezt a rohadt világot! Ez az, ami éppen kell, repülök a gyógyszerrel. Egymás után mind meghalunk. Pesten az a divat, megnövesztettük a hajunkat, csináltunk egy Cure-klubot, elkezdtünk feketében, kifestve járni. Gruftikkal először az NDK-ban találkoztam, ahol egy szilvesztert is eltöltöttem velük. Hamarosan visszamentem Berlinbe, mert híre jött, hogy a skinek irtják a gruftikat. Levágták, leégették a gruftik haját. Kriptában aludtunk, kellett a pénz sörre. Szeretjük a sört, de mindent gyűlölünk, ami diszkós, gördeszkás. Szeretek temetőkbe járni. Nyugalmas hely, senki sem kiabál ránk, nem zavar bennünket. Igaz, hasonlítunk a gruftikhoz, még sincs igazi elnevezésünk, amolyan „magyarosított’ dolog a miénk. Egyikünk sem tudja öltönyben, családban, normálisan elképzelni az életét. Jól berúgunk, a klubban felvágjuk az ereinket, s olyankor szarunk a világra. Semmi jó nincs a világban, milyen jövőnk lehet itt hatezer forintos fizetéssel? A cure-osokat sem szeretjük, a többség primitív Robert Smithutánzat. Halálvágy nélkül. Mert bennünk erős a halál utáni vágy. Ha a társaim közül valaki meghalna, öt perc múlva követném. Miért legyen neki jobb... TEPSI - Én gótik vagyok. Ezt nem lehet divatból csinálni. Benne van a vérünkben a halálvágy, s nem poénból vagdossuk a kezünket. Én például harmincéves koromig akarok élni, s ha katona leszek, ott vár rám az első komolyabb kísérlet. Nem akarok megöregedni, nem akarom, hogy roskatag legyek, ráncos bőrű, hogy támogassanak. Persze lehet, hogy nem lesz szükség arra a kísérletre, mert ezzel az életmóddal, amit folytatok, úgysem érem meg a harmincadik születésnapomat. Egyszer megálmodtam, hogy meghalok. Láttam magam kiterítve. Nem érdekel, mi lesz holnap, sokkal fontosabb számomra, hogy mi van ma. Mert lehet, hogy holnap meghalok. Fantasztikusan gyűlölöm az embereket. Azért is, mert a külsőm alapján ítélnek meg. Ezt a mostani létemet csak átmeneinek tekintem, s ha meghalok, egy másik világban folytatom majd. Ez a másik világ a haldoklásommal kezdődik. Hetente felvágom az ereimet. Ez a mi vérszerződésünk. Én is járok temetőkbe, kereszteket törtem le, gyertyákat vittem el, elfelejtett sírokból koponyát ástam. Mondták is, hogy miért gyalázom meg a sírokat, a holtak majd megbüntetnek. Nem tudom, majd kiderül. Elszámoltam mindennel, készen állok a halálra. CHRIS - Filozófiánk a halálvágy kultúrpesszimizmusa. Nem vagyunk sátánisták, nem imádjuk a rossz szellemeket, nem vágjuk fel az ereinket, s nem alkoholizálunk. Nem várjuk a halált, de félünk tőle, ha nem is olyan nagyon, mert utána kezdődik egy másik élet. Hiszek a halál utáni életben, s a mostani földi életben fel akarok rá készülni. Depreszsziós zenéket hallgatok, s ezeken, valamint a gondolataimon keresztül kicsit eljuthatok a túlvilágra. Erre valók a szeánszok is, hogy megismerjük a halál egy kis részét, s ezáltal rákészüljünk. A legutóbb például éjjel egykor fehérre mázoltuk magunkat, hajunkat az égig fésültük, beöltöztünk, nagy gyertyát gyújtottunk, s Sisters of Mercy-zenére bevonultunk a szobába. Amíg én a Bibliát olvastam, a társam extázisba esett. Később én is ebbe az extatikus állapotba kerültem. Egy ilyen szeánsz arra jó, hogy megbizonyosodjunk a túlvilági létről, hogy beleessünk egy olyan depresszióba, ami hasonló a halálhoz. Miért foglalkoztat a halál? Egyszer úgyis meg kell halni, ez bármikor megtörténhet, s ezzel foglalkozni kell. Mégsem vagyunk depressziósok, mert ez inkább felfogás, s nem depresszió. Semmi